31+28+31+30+31+30+31...

Ma van a csonka hónap utolsó napja, és ezzel a bejegyzéssel, ami havi szinten a 28. lesz, sikerült is eddig megvalósítanom azt, hogy ha néha tömbösítve is, de minden napra jusson egy bejegyzés. Így volt ez januárban is a 31 poszttal, és most is így lett. Nem tudom, hogy így fogom-e csinálni egész évben, mert ha belegondolok, hogy december 31-re 365 bejegyzésem lesz csak 2010-ből, az azért kicsit riasztóan nagy szám. Persze tudom, hogy nem így lesz, hiszen jönnek még szűkösebb napok, na meg a nyár is. Addig is eljátszadozom a szobámban, egyedül, egy kis zene, egy kis film, egy kis könyv, egy kis én, hónapzárásként pedig az a szám, ami erre asszociálva mindig eszembe jut, mivel maga is egy albumzáró. :)

30Y - Kerticsap (bónuszként a Sötét vannal)

Depeche Mode - Precious

Valamiért eddig ők is kimaradtak, pedig ott vannak... Így a mai kedvenc nem mostani, hanem kicsit régebbre nyúlik vissza.

Things get damaged, things get broken
I thought we'd manage, but words left unspoken
Left us so brittle
There was so little left to give

Golden Silvers - True Romance

A Petőfin egy időben sokat játszották ezt a számot, nekem nagynon tetszik, olyan tipikus angol geek-projekt, de annak jó, kellemes kis szám.

A Szabó Balázs Band Pécsett járt

Ott voltam, élveztem, tetszettek a számok, örültem, örülök, hallgatom a zenéjüket most is.

Na de hogy egy kicsit messzebbről induljunk, mindenki tudja, hogy 2009. októberében feloszlott a Suhancos (október 23. - Pécsi Est Café, utolsó, utolsó koncert, szintén megvolt), és Szabó Balázs folytatta a saját vonalát, megalakult a Szabó Balázs Band. A tagok a következő emberkék:

Szabó Balázs - ének,gitár, hegedű, kaval
Rostás Ottó - (oti) - gitár, ének
Szabó János - (csiga) - brácsa, ének
Inoka Győző - nagybőgő
Szegedi Attila (szegecs) - basszusgitár
Fekete Dezső - dob
Képek forrása (fenti kettő): myspace

Behatárolni nem egyszerű, mert sokféle hatás megmutatkozik benne, van, akinek folkos, amolyan modern népzenés, de hallottam olyat is, hogy funkys, jazzes. Kinek hogy esik, a lényeg, hogy jól puffanjon. Nekem nagyon, abszolút szórakoztató, pihentető, fogyasztható, intelligens zene. Az első komolyabb fellépésük még december végén volt az A38-on, ha jól veszem ki a dolgokat, de most, hogy megjelent a korlátozott példányszámú lemez, lesz pár újabb fellépés, amolyan lemezbemutató jelleggel. A koncertek időpontjait megnézhetitek a Szabó Balázs Band myspace-oldalon.

Részlet a 2009. 12.30-ai A38-as koncertből:

Szóval tegnap előtt, 23-án a Szenesben léptek fel, de utólag meggondolva nyilván az A38-as lemezbemutató nagyobb durranás lesz, ez amolyan főpróba-hangulatú dolog volt, nagyon kevesen voltunk, ha azt írom, 30-40 emberke, szerintem reális vagyok. Na mindegy, akik ott voltunk jól szórakoztunk, természetesen a fényképezőm itthon maradt, így csak a mobillal tudtam fényképezni, de az meg nem lett olyan jó., ahogy látható is a két képemen. A zene hibátlan volt, amik nem voltak Suhancos idején is, csak ott hallottam először, ennek ellenére fülbemászóak, néha pimasz szövegekkel, izgalmas zenével, jó így az egész, hogy ilyen-olyan hangszer, bár néha úgy éreztem, hogy azzal, hogy Balázs állandó jelleggel három hangszert váltogat, kicsit sokat akart markolni, mindent ő maga csinálni, hát nem tudom, néha fura volt. Persze lehet, hogy csak azért mivel kevesen voltunk, elől álltam és mindent láttam. ;)

Tudom én is, hogy a rutin még nincs meg, ezt csak hónapok után lehet megszerezni, mármint olyan értelemben, hogy most ő van a középpontban, mindenki ráfigyel, nincs megosztás, mint a Ferivel volt. Szóval bele kell szokni, jó ez az egész. Jó volt ott lenni, még ha olyan kis családias is volt, addig is, az élőn kívül mindenki hallgathatja a SoundCloud-on keresztül a zenekart, jó pár számot felpakoltak és az ügyesebbek (vagy ügyes ismerőssel rendelkezők...) le is tölthetik. Nálam így konkrétan beragadt a lemez, nagyon-nagyon tetszenek a számok, az Utazásaim az alap, van átfedés Suhiból: Végre vége - Vége című lett, Nektár jellem - Csak jól című lett, Jól - Vagyok című lett, végül a Lélekverő - Utazásaim című lett. Aztán az újak között ott van a pimasz Papagáj, az Ádám borda, meg a Én már nem ("kurvajó, van már egy jó számunk" /Balázs, mikor pár vidámabb emberke elkezdte skandálni, hogy én már nem, én már nem, én már nem...), de összességében egyikkel sincs bajom, tetszik, tetszik. :)

Akik pedig ma ott lesznek a hajón, azoknak jó szórakozást! :)

Quimby - Mennyből az angyal

Nem is tudom az eddigi hónapok során miért maradt ki a napi kedvencek közül a Quimby önmagában, tehát nem a Csík-os közreműködésekkel. Nos, itt az ideje pótolni, velük kapcsolatban az a nehéz, hogy hét rendes album, egy best of és számtalan vérfrissítésen átesett szám közül nehéz egyet-egyet kiválasztani, annyira sok jó van, arról meg nem is beszélve, hogy ott a következő dolog, hogy persze mindenkinek vannak a fejében tipikus Quimby-számok, mint pl Androidő, Halleluja, Autó egy szerpentinen, Káosz Amigos, Most múlik pontosan, Hintalógalopp, stb, de itt igyekszem olyanokat berakni, amik nem ebbe a kategóriákba tartoznak.

Mindez pedig azért következik be, mert a kezembe akadt egy könyv, Kiss Tibor: Ventilátor Blues c. kötete, ami gyakorlatilag a dalszövegekkel van tele, hiszen ő írta, de itt mint versek szerepelnek + saját illusztrációkkal. Itt most elmélázhatnánk, hogy irodalom-e vagy sem, költőnek nevezhetünk-e dalszövegírókat, vagy ez a minőségtől/műfajtól függ, én ilyet nem teszek, egyszerűen csak élvezettel olvasgatom, dúdolgatom a dalokat és örülök mint majom a farkának.

Párizsba menni...

Sablonos szeretnék lenni, sablonosan viselkedni, sablonos dolgokat tenni, sablonos programokat szervezni, sablonosan sétálni az utcán. Mindezt pedig azért, mert jelenleg élből elutasítok minden sablonos dolgot, persze ez mint mindenkinél, csak önvédelmi reakció, ha tényleg ilyeneket tennék, az változást jelentene, ami nagyon jó lenne.

Párizsba szeretnék menni, természetesen nem egyedül, ha lenne erre egy megfelelő partner, vele... Bármennyire is sablonos, igenis elmenni az Eiffel-toronyhoz, leülni a parkba, majd felmenni rá, letekinteni a szerelmesek fővárosára. Sétálni Montmartre utcáin, vagy éppen végig a villanyfényes Champs Elysées-n. Az pedig hiába a sablonos sablonja, ha egy férfi a nő kezét az Eiffel-torony tetején kéri meg, azért ki nem vágyik rá titokban?! Valami fantasztikus érzés lehet. Álmodozni pedig szabad.

Kowalsky meg a Vega - Fekete lepke

A megszokott (nagyjából) eltérően egy szám 2003-ból, amikor is berobbant a magyar zenei életbe a Kowalsky meg a Vega a Fekete lepke c. számmal. Új volt, friss volt, értelmes dalszövegekkel, bár nem lettem ősrajongó, azért van pár számuk, amiket még ma is szívesen meghallgatok.

Refrén:

Ha mást nem is, de jól tudom hogy milyen fent és hogy milyen lenn,
Az ég kék de a zöldet is kedvelem-mert bármeddig elmegyek,
Ezt jól tudod mert voltál néha kicsit fent és hát nagyon lenn,
Ha mást nem is de élvezed,hogy élheted
Mert ez az életed...

Teljes dalszöveg itt elérhető.

Zagar: Cannot Walk Fly Instead - hallgatni szabad

Itt az újabb albumnyi zene, annyi szépséghibával, hogy a mixpod működés kapcsán a youtube-on fent kell lennie azoknak a magyar zenéknek, amiket én be szeretnék ide rakni, ha nincs akkor nem lesz a widgetben sem. Nos, ez történt most is, a tizennégy számos albumról öt darabot nem találtam meg, még élő felvételként sem, így csak kilencet lehet meghallgatni. Mondjuk azért a Dorian Gray's Dilemma hiányzik nekem.

Music Playlist at MixPod.com

Zagar - Bossa Astoria

Addig is míg megpróbálom összegyűjteni az egész Cannot Walk Fly Instead albumot, hogy hallgatható legyen itt is, mert egy mestermű úgy az egész, jöjjön egy régebbi száma, aminek még a klipje is tökre hangulatos lett. Valamiért eddig kimaradt, hogy régebbi albumait is levadásszam, pedig egyszer már megtaláltam, de valahogy nem volt hozzá elég kedvem, pedig nem lenne hülyeség. Biztos mindenki volt úgy, legalábbis a zeneszeretők tábora, hogy azt tudja mondani egy lemezre, hogy fel van építve, csillagos ötös, és nem a művi kényszeredettségtől, hanem egyszerűen érezni az elejét, a közepét, a végét, ami nagyon jót tesz a fülnek, legfőképpen a léleknek.
Érzek ilyet egy számnál is, szintén magyar, szintén elektronikus részről, itt már volt egyszer napi kedvenc.

Dj Bootsie - Horseriders Toward The Abyss

Behatóbban még mindig nem ismerkedtem meg a teljes albummal, csak foszlányok voltak meg, de az ígéretes volt. Mindenesetre ez a szám az örök kedvenc Bootsie-tól, és még a klipje is tetszetős. Minimál környezet, a stewardess egy szobában ragadva keresi a kiutat, persze másképpen kell értelmezni, de valahogy sejtettem, hogy az lesz a vége, ami.

Ajánló - Hold (Moon)

Ez az, amikor gyakorlatilag egy szereplővel, minimális helyszínnel, ami adott esetben egy űrállomás vagy mi, egy frankó kis filmet lehet csinálni, ami totál kikapcsol 90 percre. Sokat nem lehet lelőni róla előre, mert akkor nem lenne meglepetés. Sam Rockwell-t eddig is ásznak tartottam, karakteres színész, egyedül is simán elvitte a vállán a filmet, ez most nálam nagyon betalált.

Röviden: Sam Bell asztronauta egyedül dolgozik a Holdon, számítógépe GERTY segítségével küldi az itt kitermelt erőforrást a Földre, ezáltal megmentve bolygónk összeomlott energiagazdálkodását. A Holdon eltöltött hároméves megbízásának végéhez közeledvén saját magával kerül összeütközésbe.

A filmről a Filmbuzi

Természetesen a marketingelők nem tudtak magukkal mit kezdeni, így maga a trailer is elég spoileresre sikeredett, így megtekintése csak olyanoknak ajánlott, akik nem szeretnek vakon leülni egy film elé. (még én is kibírtam, hogy nullát tudtam a filmről, csak azt, hogy hűha)

F.O.System

Pénteken volt Pécsett Péterfy Bori & Love Band lemezbemutató, szombaton meg Mohácson jártunk a busójáráson. Mindkettő nagy élmény volt, de olyan szinten elfáradtam, hogy egyelőre nincs erőm és motivációm bármit is írni róla, így csak egy szám jut mára.

Az együttes, az F.O.System tulajdonképpen csendben van, mióta én komolyabban is benne vagyok a zenében, sebaj, az mindig nagyon jó érzés, amikor egy halott zenekart fedezek fel magamnak, így az ő egyetlen albumukat is. Annyira különbözik mindentől, amit hallgatni szoktam, mégis fülbemászó, tetszenek a dalszövegek, a dark hangulat, de azért érezni lehet, hogy annyira 90-es évek! :) Majd megpróbálom mixpoddal elérhetővé tenni (csak hallgatni) az egész albumot.

Itt bővebben olvashatsz róluk.
Fuck Off System at wikipedia

Öngyilkos vágyak


Ami nagy nagy kedvenc, rögtön a nyitószám az albumról: Nézz rám!

Nézz rám, ha ordítok a sötétben feléd
Nézz rám, nézz rám még!

Ezekből áll a blogom

Érdekes kis fejlesztés ez a Wordle, valami ilyet generált az én blogomból. :) Ha bárki szeretne, akkor katt ide: wordle.
Magukról ezt írják a weboldalon, hogy tulajdonképpen mi alapján is képződik ez a felhő:
Wordle is a toy for generating “word clouds” from text that you provide. The clouds give greater prominence to words that appear more frequently in the source text. You can tweak your clouds with different fonts, layouts, and color schemes. The images you create with Wordle are yours to use however you like. You can print them out, or save them to the Wordle gallery to share with your friends.

Folkfree feat. Mc SirReal (Freestylers UK) & Mc KW Arms (Phoenix Quarter London UK) - Kimentem

Hm, ez egy elég érdekes és vegyes felállású kezdeményezés, legelőször az mr2-es 3. válogatáslemezen hallottam a Szakítós című számot, amibe ha nem is elsőre, de beleszerettem, de sajnos nem találtam meg videoklip formában. Van viszont egy Kimentem című, amit meg most hallottam először, ez is olyan érdekes, vagy befogadod vagy nem.
A Szakítósból letölthető egy kis részlet a zenekar honlapjáról.
Teljes hosszúságú számok is letölthetőek szintén a zenekar ajándékaként, innen.

Napi ajánló (kritika) - Szeifert Natália: Gyógyfűrész - Soha naplója

Szóval bebiggyesztve az elidőzés:

1. A borító ronda. Nekem ne mondja senki sem, hogy ha azt mondom csúnya, nem értettem meg a könyv lényegét. Ez egyszerűen grafikailag és esztétikailag sem szép, egy ember egy cégnél ne ilyet adjon ki a kezéből, ha van normális végzettsége erről a szakmáról. Persze a felhők jók, de az alatt a piros paint-festékszórós cikkcakktól rosszul vagyok, annyira, de annyira szembetűnő és hangsúlyos rajta. Én értem, hogy ott alatta torzítva a két lánya, Nagybug és Kisbug van, meg a könyvek, meg a magassarkú, pöttyös szoknya, de lehetett volna szebb. Ennyire nem jó borítót már régen láttam, pedig mindig vannak mellényúlások. Vagyis lehet nem is pediggel kellene írni, hanem kijelenteni, hogy mindig vannak mellényúlások és kész.

2. A cím ötletes, szó is esik róla benne, "kigyógyfűrészelem magamból" vagy valami hasonló. Klassz szó, ez tetszik. Gyógyfűrész. A Soha nevet választani nicknévnek szintén találó, jól el lehet vele játszadozni. Néha sokat is játszadozik.

3. Miért és hogyan adnak ki blogtartalmakat könyvbe? Ismerni kell valakit vagy nem is, hanem rád találnak és megörvendeztetnek az örömhírrel, hogy tádááám, kiadjuk amiket irkáltál a neten? Nem tudom, de ez is egy érdekes dolog. Mivel ez azért nem kultblog, se könyves blog, se gasztroblog, hanem énblog, könnyen lehet utálni és szeretni is.

A stílus egyedi, persze, valami fantáziát láttak benne, van is, de azért annyi nem. Sokszor szétcsapott, összecsapott, nevezhetjük így is, úgy is, mondjuk lehet, hogy olvasom három oldalon a szürreális gondolatokat, de utána meg jön egy gondolat, ami fejbe üt, mert érzem, hogy ez az, ezt most eltalálta. Szóval vegyes, annyira azért nem odacsapós, talán könnyelműség lenne kijelenteni, hogy ennyi ennyi erővel bármelyikünk blogját kiadhatná egy kis kiadó, akár ezt is itt, talán nem az lenne. Most ez van, szépirodalomnak nyilván nem nevezi senki sem, de azért érdemes volt elolvasni és hátha így még többen ismerkednek meg ezzel a műfajjal. Pozitívuma, hogy őszinte, néha túlságosan is, azért azt lehet érezni, hogy nem kitalált, persze, remélem ezt senki sem gondolja. (mint egy másik könyvvel kapcsolatban egyértelmű...)

Itt pedig megvásárolható: Ad Librum Kiadó

Kezemben voltak/vannak

Persze, abból amit még január 31-én írtam, hogy "A következő projekt, hogy befejezem A Pendragon-legendát Szerb Antaltól..." nem valósult meg, azóta elolvastam még két könyvet és elkezdtem egy harmadikat. Persze amúgy ennek volt alapja, hiszen a Pendragon itt maradt Pécsett, én meg Szekszárdon. Ez van. De már egy helyen vagyunk, minden jó.

Nos, az egyik Elina Hirvonen: Hogy ő is ugyanarra emlékezzen című könyve volt:

Tartalom: Két érzékeny és családi traumákkal terhelt lélek találkozik Helsinkiben: a fiatal finn írótanonc és az ötven körüli amerikai irodalomprofesszor hamar egymásba szeretnek, de ez a szerelem nem a romantikus filmekből és lányregényekből ismert perzselő érzés: kapcsolatuk a görcsök és gátlások feloldásával kezdődik, hiszen a férfi édesapja a vietnami háború után megőrült, édesanyja pedig tehetetlenül sodródott a világban. A nő múltja is hasonló: bátyja elmegyógyintézetben végezte, mivel édesapjuk folyamatos lelki és fizikai terrorja felőrölte.

A könyv története és nyelvezete, hőseihez hasonlóan szintén erősen visszafogott: filmszerű állóképek, különféle színek és szagok, háttérben bujkáló érzések keverednek az alig hallható, mégis feszült suttogásokkal és sikolyokkal.

A másik pedig Szeifert Natália: Gyógyfűrész - Soha naplója. Ezt épp pár perce fejeztem be, még friss, lehet elidőzöm rajta itt egy kicsit. Majd külön bejegyzés lesz.

Fülszöveg: "Oldalba bököm magam, hogy menjek már odébb. Jó oldalról, jó szögben pont szíven találnám magam, de nem. Hiába az a sok anatómia.
Hogy őszinte legyek, te nem vagy teljesen morális.
Hiába, az a sok katatónia."

Soha. Határozószó. Meghatároz legfőképp időt – illetve annak, mármint az alkalmas időnek a hiányát –, másrészt meghatároz egy embert. Egy nőt.
Vagy pont hogy az a nő határozza meg a sohát, annak az alkalmas időnek a hiányát.
Soha nem derül ki. Vagy pont hogy kiderül. Soha kiderül. Hülye mondat, mi?
Pedig kiderül. Ír naplót, internetre. Tudod, bárki elolvashatja. Bárki. Mégis, az egész valahogy szemtelenül intim. Van, hogy irreál (van, hogy ír reál), és van, hogy szürreál. Soha mindent leír maga körül, még azt is, ami nincs. Kegyesen, kegyetlenül, szenvesen, szenvtelenül. Persze, szereti a szójátékokat, de sohasem öncéllal. A szó neki nem játék, illetve nem csak az. Minden valós időben leírt naplóbejegyzés, minden többé vagy éppen kevésbé megszerkesztett mondata egy tökéletlen egész része, félreütésestül, elragadtatásostul, makulásan is. Pont úgy őszinte, ahogyan még nem gejl és már nem obszcén.
Soha semmit nem ír le csak úgy. Soha.

(Szaniszló Judit)

Elkezdtem Tóth Krisztina: Vonalkód című könyvét, ami egy novelláskötet, tizenöt történetet tartalmaz. Hetet-nyolcat olvastam el eddig belőle, klasszak, ugyanaz a szimpatikus stílus, mint ami a Hazaviszlek, jó?-nál volt, tehát tetszik, tetszik. Ez amúgy nekem egy tényleg nagy rádöbbenés volt, hogy jééé, vannak női írók is, akik nem a fejősévás-vassvirágos-habkönnyű szinten ragadtak meg, hanem tényleg minőségi szépirodalmat alkotnak. Ez nagyon tisztelni való.

Tartalom: Ha fölfeslik is, valahol azért mégiscsak törvények szövedéke a világ, olykor átláthatatlan, vagy a hajnali derengésben pókfonálként felcsillanó összefüggések hálója: a szálak vége az idő más-más zugába kötve.
Ezekbe a zugokba pillanthatunk bele Tóth Krisztina novelláin keresztül. Kohósalak és melegpadló, hangyatérkép és hokikori, sörösdobozok a szekrénysoron. Kádár-kor és jelenkor. Mindnyájunk gyerekkora, kamaszkora, felnőttkora. Az ott rejtőző tárgyak és érzések szorongáshálója rajzolódik ki a Vonalkód lapjain – ez segít bennünket emlékezni és megérteni a hátrahagyott időt, megtapasztalni a változásban a változatlanságot.
Tóth Krisztina, akit eddig költőként tisztelhettünk, a Vonalkóddal mutatkozik be prózaíróként. Történetei a legjobb novellisták közé emelik.

Erik Sumo Band és Harcsa Veronika

Tényleg meg kellene már hallgatnom Harcsa Veronika két albumát, amit leszedtem még pár hete, mert az alapján, amit az Erik Sumo Band-ben csinál, egyre inkább megkedvelem, pedig eleinte idegenkedve álltam hozzá, hogy akkor ki is ő? Nos, amit először gondoltam, hogy szent(eskedő), azt inkább felváltotta az, hogy belevaló, és elég intelligens módon és józanul áll hozzá a zenéhez. Jó hallgatni.

Erik Sumo Band feat. Kiss Erzsi - Show Me The Light


Harcsa Veronika - Too Early

Hav. Sok.

Hó, hahóóóó! Szép meg minden, jó nézni, de hogy mennyi idő alatt fog lejutni a busz Pécsre? (igaz, csak holnap reggel megyek) Addig is gyönyörködjünk a tél szépségében. :D

Powered by GoodWidgets.com

No komment

Örökké fog tartani a tél. Kellene már egy hótaposó tényleg.

Megjegyzés: és ezek még csak nem is most készültek (január 31-én), azt hiszem nagyobb a hó jelenleg, de hát ez van. Amúgy szeretem a havat.

The Cas!o Samples - When I was only five

Eddig úgy volt, hogy ez nincs is fent youtube-on. Hát mégis, ennek örömére és mert egy nagyon szuper kis szám, bár már régi (2001-es), megérdemelte, hogy napi kedvenc legyen. Amúgy meg az egész album kellemes.

We're all fucked up

Mai hirdetésünk következik, eltérően egy átlagos naptól, társkereső témakörben:

Elcseszett 22 éves nő keresi hasonlóan elcseszett párját.

Pont.

Bővíthető is, akkor így hangzik: Elcseszett, 22 éves, intelligens, néha hangulatfüggő, bizonyos szintű függetlenségét megtartani kívánó könyvmoly nő keresi hasonló értékrenddel bíró, könyveket és őt szeretni tudó, ámde birtokolni nem kívánó, őszinte és intellektuálisan is (adott esetben vita) partnerét, aki hasonlóan elcseszett...

(és szeret néha értelmetlen körmondatokban beszélni...)

Jelentkezni itt. Légyszi.

(a Two Lovers c. film iszonyatosan elcseszett volt, kár volt még ezt bevállalnia Phoenix-nek, Jézusom. New York ellenben csodás mint mindig)

Ajánló - Skins

Bár nem ez lett minden idők legérdekfeszítőbb szezonnyitója, azért voltak benne jó jelenetek, Effyt már hiányoltam, és kaptunk két nagyon kis frappáns idézetet Thomas anyukájától és húgától.

1# - Someone tell me please where to find a virgin in this country. - Erm, difficult.

Hát igen, ez a sorozat erőteljesen azt sugározza, hogy az angol fiatalok velejéig romlottak...lehet benne valami, legalábbis egy réteg bizonyára, de hát hol nem?

2# - Obi-Van Kenobi is like God but with better weapons.

Ez inkább csak mókás, hogy egy tízéves forma kislány hogyan látja a dolgokat. ;)

Érdekes kérdés...

miért lettél ennyire közömbös az emberek iránt?

Ezt a kérdést kaptam meg múltkor egyik barátnőmtől, abszolút nem támadóan, csak érdeklődve, hogy mi van velem. Semmi nincs, nem hiszem, hogy közömbös lennék az emberekkel szemben, inkább csak máshogy állok hozzájuk, mint a nagy átlag. Legalábbis én így gondolom. Ha több szabadidőm van, mint most a vizsgaidőszak után és új félév előtt, több időm is van gondolkodni ezen-azon, amit amúgy megteszek, mert erre mindig kell időt szakítani, csak így lehet frissnek és egészségesnek maradni.

Nos, egy-két esemény és az idő múlása miatt pár embernek úgymond búcsút intettem magamban okkal, és nem szándékozom a jövőben sem megjátszani magam a jelenlétükben, feleslegesen nem fogok barátnősdit játszani, azt hiszem, így 22 évesen már el tudom dönteni, hogy mi és ki által megyek előrébb vagy sem. Minden téren, a szellemi végképp fontos. Nos, ha valaki ezek között nem szerepel, akkor egyszerűen nem foglalkozom vele, ennyire egyszerű az egész, kevés az energia, amit minél jobban meg kell próbálni elosztani és csoportosítani az élet különböző területein.

Igyekszem nem melankóliába süllyedni azokkal szemben, akik nem érdemlik meg, bár néha nem sikerül és ez látható is nyilvánvalóan. Most új projektek vannak a láthatáron, azzal, hogy a Bobcatsss2010-en Parma-ban a Poster Session keretein belül harmadik helyezett lett a HTMFC, újabb lépcsőfokok is következnek: írhatunk a 3K-ba (Könyv, Könyvtár, Könyvtáros) egy jelentést a konferenciáról valamint a mi látásmódunkat ezzel kapcsolatban. Azt hiszem ez elég megtisztelő 22 évesen és egyetemistaként, mivel sosem pályáztam tudományos pályára.

Aztán a konferenciából kifolyólag végre először, mióta ide járok, megpályázhatom az Intézményi szakmai, tudományos ösztöndíjat is, ami nem tudom milyen összeg, de nem is az a lényeg. Majd nyár végén pedig a Köztársasági Ösztöndíjat is. Van még egy pályázat a MITA keretein belül is: Az év könyvtáros szakdolgozata. Megpróbálom, beküldöm, végülis szerintem az enyém elég érdekes, hátha a szakmai zsűri is ezt fogja gondolni. Erről sincs információnk, hogy mennyi lenne ez pénzben, de itt is emellett az elismerés ténye is elég fontos lenne.

Valamint találnom kellene a mesterképzéses diplomához is egy érdekes témakört, mivel ebben a félévben már lesz Diplomadolgozati projekt nevezetű tantárgyunk. Nem unatkozom.

Parov Stelar - Love

Bár jobbára ma Korai Örömöt hallgattam, azért a napi kedvenc ma Parov Stelar, mert ő is nagyon jó, nem sokat tudok róla, de érdekes a zene, amit csinál.

Ajánló - Being Human

Time to face that demons are being human...

Startoltak az új évadok az angoloknál is, örömmel vettem a Being Human S02-t, a Skins S04-et és adok még esélyt a Secret Diary of a Call Girl S03-nak is. Az elsőbe már aktívan belevetettem magam, mondjuk csak hat részes az évad, mint az első volt, így nagyon belevetnivaló nincsen, de azokba az egy-egy órákba, abba azért bele lehet... Az első három részhez már készült magyar felirat, mert az azért még kell, főleg ehhez, amiben egyébként klassz az angol akcentus, de rengeteg szlenget is használnak.
Az alapsztori: adott egy házban három társbérlő: Annie, Mitchell és George. Normális embereknek tűnnek, mégsem azok: Annie szellem, aki a két világ között rekedt, Mitchell egy kb. százéves vámpír, George pedig vérfarkas, aki minden teliholdkor átváltozik. Egyikük sem magától választotta az életmódját, most így próbálnak mégis beilleszkedni az emberek közé, ami persze nem olyan egyszerű. Maga a sorozat sem csak ennyiből áll, lévén angol gyártmány, így köze nincs az amerikai hasonló sorozatokhoz.

Ebben nincs semmi irreális, annyira jól felépítették ezt a világot, mindenre kiterjedően, hogy abszolút hihető a történet. A vámpírok és vérfarkasok nem tud gyorsabban futni, teleportálni, gondolatolvasni és hasonlók, egyszerűen a vérfarkas teliholdkor átváltozik, a vámpírnak pedig vér kell és ennyi. Utálják is magukat, de nincs mit tenni.

Az első évadban mindenkiről kiderült, hogy hogy vált azzá, ami és milyen nehézségei vannak, a fő szál is kimúlt, a Herrick-téma, de azt hiszem újra olyat találtak, a Professor Jaggat-tal, hogy hűha. A harmadik rész vége fenomenális. Egyszerűen zseniális volt, egy olyan fordulat, amire egyáltalán nem számítottam és talán senki sem.

Szóval ezen a vonalon túl ott van a vámpírvilág is, akinek Herrick nélkül nincs Bristol-ban (ahol játszódik a sorozat) vezetője. Nő az anarchia, szaporodnak a gyilkosságok, mindenki sáros, a halottkém, a rendőrfőnök, szóval zajlik az élet.


A szereplőket tekintve Owen (Annie exe) nem hiányzik, Lauren (Mitchell exe) egy kicsit, a jelenlegiek közül Nina (George barátnője) jó, hogy maradt, de Saul jó, hogy már nem, Daisy meg érdekes. George még mindig nagyon aranyos, imádom hallgatni azt a nagyon angol beszédét, Annie még mindig gyönyörű, Mitchell meg, óóóó, ő a nagy kedvenc, eszméletlenül jó pasinak tartom. (azt, hogy miért kellett a season2-hoz ilyen ágyban fekvős promóképet csinálni, az egy jó kérdés...)

Végre repültem...

Nagyon régóta szerettem már volna kipróbálni azt, hogy milyen is utasként a levegőben lenni. Amikor nem te irányítasz, hanem tulajdonképpen mikor már a transzferbuszra felszállsz, átadod magad a sorsnak, vagy túléled vagy nem... Nos most nálam/nálunk voltak a lapok, de azért nem volt olyan könnyed.

Először Milánóba repültünk ugye, hajnali 6:00-s indulással, amikor még koromsötét van. Amúgy is rettenetesen izgultunk, nem hittük el, hogy igen, itt állunk, pedig nem gondoltuk volna, és most be kell szállni ebbe a nagy dobozba... Nos, nem titok, kicsit kiborultam, mivel én egy teljesen más sorban ültem mint a társaim, eszembe jutott, mikor beindult a motor, hogy ha itt most lezuhanunk, a halálomkor egy ismerős arcot sem fogok látni. Kész voltam. Mindez újra leírva terápiás céllal történt.

Powered by GoodWidgets.com

Amúgy kinézni az ablakon és látni a felhőket, a tájat felülről, hogy a nap hogyan tör át a felhőrétegen, tényleg felfogni, mikor bemondja a pilóta és körülnézel, hogy te most konkrétan és a valós időben 11.000km magasságban vagy, na az azért felemelő érzés és csak mosolyogni tudsz. Élveztem a végén már, mikor kezdett világosodni, a nap is gyönyörűen kelt fel.

Visszafelé hasonló volt, de jobb abból a szempontból, hogy az indulás 8:05-kor volt, így már világosban vágtunk neki, bár hallottuk, hogy köd van. Mégis gyönyörű volt az egész, már jobban tudtam (még jobban inkább), hogy hol is vagyok. Ez a képeken és a videón is látszik. Egyszerűen csodálatos érzés a felhők között lenni, szeretnék még jó sok repülni, akár kicsivel hosszabb távon is. Csak egy hátránya van, hogy úgy tűnik én érzékenyebben reagálok a magasság- légnyomásváltozásokra vagy mi, mert ereszkedésnél, tehát az utolsó félórában, mindkét alkalommal, a füleim iszonyatosan feszítettek belülről és fájtak, mintha fel akarnának robbanni. De szerencsére a landolás után elmúlik.

Jó repülést mindenkinek, nekem meg még jó sokat! :)