Abaligeten jártam

Még sohasem jártam az ottani cseppkőbarlangban, vagy legalábbis nem emlékszem rá, így ma, hogy tavaszi szünet van, fogtam magam, és elutaztam. Terveb volt először Székesfehérvár, aztán Dunaújváros, de végülis itt a közelben kötöttem ki, Pécstől 30km-re, Orfű mellett. Az út egy órás, lehetne sokkal rövidebb is, csak hát a járat betér Orfűre is, ami pedig ugyebár elég hosszan nyúlik el, végigmegy rajta, 3-4 megálló és vissza ugyanazon az úton és vissza fel a hegyi útra, ahol aztán Abaligetre kanyarodik. Szép Orfű, szeretem is, de ha lenne olyan járat, ami kihagyja, akkor csak kb. 40 perc lenne az út. De hát ez olyan dolog, hogy ha Orfű, akkor Abaliget és ha Abaliget, akkor Orfű. Összetartoznak.

Abaliget nem nagy hely, van egy főutca, mondhatni az egyetlen, minő meglepetés, hogy Kossuth Lajos utcának hívják. Nincs messze a barlanghoz vezető út sem, szépen meg van csinálva: van egy horgásztó, egy sima tó, padokkal, szépen lekövezve, szép fákkal, van horgászbüfé, fagyis, falatozó, étterem, minden, ami kell, meg a barlang persze. Kb. félméteres a bejárata, az első pár méteren csak lehajolva lehet haladni, vannak denevérek, mert még nem költöztek ki, békák, mert még ők sem, 97%-os páratartalom (...), 12 fok kb, nem sok, kellett is a kabát a hátizsákból, mert előtte meg ugyebár egy szál pólóban ültem a tóparton. Jó a barlang, nem olyan hosszú, mint az aggteleki, de vannak benne szép cseppkövek és sima kövek is, egyszer (vagy kétszer) mindenképpen érdemes megnézni.

További képek itt persze:
http://picasaweb.google.hu/ficka88/Abaliget20100330?feat=directlink

Nagyokat lépni a fénybe jóóó

Az elmúlt egy héten barangoltam egy keveset, kétszer indultam útnak a Tettyéről a környező utcákba, ezeken az alkalmakon először persze a parkba, vagyis inkább az új játszótérre ültem le egy kicsit olvasni. Csend van, mert a kétévesek hangja nem számít zajnak ilyenkor, jó a levegő, süt a nap, a padok kényelmesek, békés minden. Gyakran eszembe jutott, hogy de jó lenne egyszer saját gyerkőccel odamenni játszani, élvezném. Szóval sorra került sok utca, pl Tettye utca, Havihegyi út, Marx út, Hársfa út, plusz még amit a belvárosban el lehet képzelni az ismertebb Márián és Megye utcán kívül.

Pár kép itt a 25-ei sétáról:

És a 29-ei sétáról:

Egy könyv, sok könyv 3. felvonás

A márciusban olvasott könyvek sokan vannak, ennek oka, hogy rákaptam, mivel szeretem, a kisregényekre, amik csak úgy 80-150 oldalig terjednek, kisformátumúak, könnyen cipelhetők kisebb táskában is (pl. Tettye-kompatibilisek, és nem húzza a vállam a hosszú sétán sem...). Témára nem feltétlen könnyedek, kicsit el lehet mélyülni ilyen-olyan világokban, belépni a következőben, persze ez nem azt jelenti, hogy pl a 600 oldalas Zafónt, A szél árnyékát nem élveztem volna, nagyon is, de az olyan otthon olvasós könyv lett az ágyban. Imádok olvasni.

1. Sylvia Plath: Az üvegbura
Értékelésem:
Először csak azt vettem észre, mennyire érthető Esther viselkedése, mennyire tudok azonosulni vele, aztán már csak megérteni próbáltam, közben levitt engem is a mélybe, fogva tartott, félelmetes volt, a végkicsengés, a félelme és kételkedése pedig egészen hátborzongató a valóság ismeretében. Zseniálisnak tartom, ami olyan olvasmányélményt adott nekem, ami csak visz előre újabbak felé.

2. Shannon McKenna Schmidt – Joni Rendon: Regényes úti célok – Irodalmi emlékhelyek világszerte
Értékelésem:
Szívfájdító, mert sok pénz kellene, hogy valóban megnézhessem ezeket a helyeket, így marad a képzelet. Más: ez olyan kötet, amit nem elsőtől utolsóig kell elolvasni szerintem, hanem szemezgetni a kedvenceidet, aki érdekel egy cseppet is, informatív és jó stílusú, bár a fél levonás azért, mert néha nagyon fellengzős és kihagyja az esetlegese függőségeket, mintha mindenki angyal lenne, pedig nem. Végül: a magyar rész elég jól van megszerkesztve, és nem csak a szokásos Petőfi-Ady-József Attila-vonalon maradtak, hanem kitértek azért Szerb Antalra, Lázár Ervinre, Mészöly Miklósra, Kaffka Margitra, stb. Ez mindenképpen nagy pozitívum.

3. Szerb Antal: Budapesti kalauz – Marslakók számára
Értékelésem:
Okozott pár kellemes percet és mosolyt, furcsa mégis hitelesnek tűnő korrajz (már amennyire én itt ezt meg tudom ítélni…), sok-sok kis odaszúrással a megfelelő személyeknek.

4. Pogár Demeter: A latin szerelő – Bepillantás az olaszok valódi világába
Értékelésem:
A nyelvezet nekem nem jött be, túlfogalmazta néha a dolgokat, na jó, gyakran. De az igaz, hogy a történetek érdekesek voltak, és bizony nekem pár nap is elég volt kint, hogy erre-arra ráismerjek a könyvből, hogy tényleg…

5. Steve Martin: Az eladólány
Értékelésem:
Egy színész ír a felszínes városról, ahol él, ami tele van felszínes emberekkel, és már vissza is tértünk az alanyhoz, akitől az alapvető hiba eredeztethető… Próbálkozni lehet, de szájbarágós, színtelen-szagtalan történet lett tipikus emberekről, az örökös problémáról, hogy a férfi-nő nem értheti meg egymást, meg az érzelmi visszamaradottságról, bár Jeremy-t nagyon megszerettem.

6. Háy János: Közötte apának és anyának, fölötte a nagy mindenségnek – Kilenc történet
Értékelésem:
Annyira nem szeretem amikor a kisregényeket, novellákat ide-oda rakják, megjelennek több kötetben is, itt is a 80%-át már olvastam másik kötetben, de ez nem az értékéből von le, A telefonszerelő külön kedvenc. A Gézagyerek új volt, meg is adta a kedvet a belőle írt drámához, mert így utazik azóta a Gézagyerek körül a konyhakő mindennap.

7. Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
Értékelésem:
Újraolvasás eredménye (mivel két külön értékelést nem lehet írni): egyértelműen úgy éreztem, hogy a 22. Egyetempresszó c. történettől a végéig alábbhagyott a jókedv, súlyosabb írások következtek, a vége, az utolsó mondat pedig pont úgy volt jó ahogy.

8. Scott McCloud: A képregény felfedezése
Értékelésem:
Zseniális kiadvány, hogy egy amatőr is felfedezhesse a képregények világát, ötletes az elbeszélő mód, a grafikai megoldások is izgalmasak, jó volt elmerülni ebben a világban.

9. Alessandro Baricco: Selyem
Értékelésem:
Egyszerű történet, mégis ahogy Baricco ír, teljesen elvarázsolt, vár a többi könyve, pedig nem gyakran szoktam így érezni, hogy rögtön mást is tőle. Hervé negyven napig utazott, míg elérte a Bajkál-tavat, én húszperces utazásokon keresztül jutottam el a láthatatlan világig, maradtam volna még.

10. Libor Anita – Valuska László: Szakíts, ha bírsz
Értékelésem:
Ilyen tömény mennyiségben fáj a közönségesség. Még a borítót sem érdemli meg.

11. Alessandro Baricco: Novecento
Értékelésem:
Bár az elbeszélési mód nem tetszett, a trombitás alakja nem volt szimpatikus, Novecento érdekes alak, és tulajdonképpen olyan egyszerű az egész, mégis benne van az, ami kell, hogy kitűnjön. A vége felé sokkal jobban tetszett (mondom ezt, egy 73 oldalas monológnál…), amikor is aztán nagyon bólogatni kezdtem és mosolyogni, le tudtam vonni a tanulságot, hogy mennyire úgy látja a dolgot, amit én is próbálok néha megvalósítani.

12. Lewis Carroll: Alice Csodaországban
No komment.

13. Alan Bennett: A királynő olvas
Értékelésem:
A világról még vitatkozhatnánk, de az egyén mindenképp ment a könyvek által elébb, arra meg nem számítottam egyáltalán, ami végül lett, de érdekes kisregény volt, hogy emberi tulajdonságokkal felruházni a királynőt, akiről gyakran elfelejtem, hogy az, mert ő úgy létezik és kész.

14. Szerb Antal: A harmadik torony
Értékelésem:
Amíg megvan a saját Harmadik Tornyod, nincs veszve minden, újra lehet építkezni, de ahhoz rá kell találnod, nekem megvan. Fontos dolog ez, mint ahogy az is, hogy csak a magányodat ne add fel, semmiért, semmi körülmények között.
Jaj, de szívesen olvasnék még Tőle hasonló külső és belső útleírásokat.

15. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Értékelésem:
Nem maximális, mert néha úgy éreztem, hogy túl van misztifikálva az egész könyv, de nagyon élveztem minden oldalát, és ezt mindenképp az író érdemei közé sorolom. Vesz átlagos embereket, sorsokkal, múlttal, meg ami kell, amik összefonódnak, és te közben fejben puzzlezol. Izgalmas volt, ha el is telt két hét, de összességében nehéz volt letenni, és tényleg benned van az érzés, hogy még.

16. Alessandro Baricco: Vértelenül
Értékelésem:
Az írónak nagy köszönet és ölelés, hogy aktív. Mindegyik története más, mármint más stílusú is, ez nekem olyan szenvtelen (?) volt, máshogy érintett meg, de hatott, ami a lényeg tulajdonképpen.

17. Bólya Péter: A veréb századik lépése
Értékelésem:
Mennyire ugyanúgy működik minden az egyetemi életben, mint a történet idején (ami erősen önéletrajzi), 1963-ban, csak koleszos menza nincs már. Könnyű volt belehelyezkedni, a keresés, kik is vagyunk, bár azokat sohasem értettem, akik 2 hónap után képesek otthagyni a sulit és annyira biztosak benne. Pedig Berecz Laci is biztos volt benne, el is hittem neki, mindketten látszatra ugráló lépegető verebek vagyunk.

Hónap kedvence: nincs, mert nem tudok választani, ez egy különösen értékes hónap volt

Pótlás zenéből

Elmaradtak a napi kedvencek is, most átnéztem kicsit, hogy a rádióban játszott számok közül nekem melyik tetszik, ötöt sikerült is kiválasztani:
Foo Fighters - Wheels
Ellie Goulding - Under The Sheets
Plusz egy ráadásnak Parov Stelar-tól az On My Way Now (Love, Part. 2), ő kiemelendő, mert május 6-án Pécsett fog fellépni a EuropeMania Fesztiválon a Sörgyárban. Parov Stelar. Pécs. El sem hiszem, de ott leszek. :)

Palya Bea: Hoppá; I'm Happy

Mostanában igen kellemesnek találom Palya Bea zenéjét, azt a hangulatot ami árad a dalokból, nehéz is kiválasztani egyet, mert vannak nagy kedvencek, de nem is egy lesz, hanem kettő:
1. Hoppá
2. I'm Happy

Egy könyv, sok könyv 2. felvonás

Halódik a blog úgy veszem észre, már nem érzem fontosnak, hogy naponta minimum fél órát itt töltsek, mást csinálok helyette. Lehet, hogy ez változni fog, azért próbálok megint ráérezni az ízére, huh, pedig még nincs is senki, AKI elvonná a figyelmemet, egyszerűen más lett a fontossági sorrend. Ettől függetlenül a szálak összekapcsolását még mindig fontosnak tartom, így itt a februárban olvasott könyvek listája:

1. Elina Hirvonen: Hogy ő is ugyanarra emlékezzen

http://moly.hu/konyvek/elina-hirvonen-hogy-o-is-ugyanarra-emlekezzen

Értékelésem:

Szinte végig fájt. Nem, senkim sincs/volt elmegyógyintézetben, de ahogy mondani szoktam, mindenkinek megvan a maga története. Ez például érdekes volt, bár az időbeni cikázások néha zavartak egy kicsit, a visszafogott higgadtságával együtt is kegyetlen volt, bár engem nem is annyira a két főszereplő kapcsolata fogott meg, hanem a harmadik története.

2. Szeifert Natália: Gyógyfűrész

http://moly.hu/konyvek/szeifert-natalia-gyogyfuresz

Értékelésem:

Én nem sokat tudok, na jó semmit sem, hogy hogyan jut el valaki odáig, hogy a blogja kiadásra kerül papírformában is, de érdekelne. A szerző látásmódja egészen sajátos, felváltva volt szórakoztató és szomorú, néha túl intim, dolgok, amiket én nem szoktam blogba írni, de ha így jobb, hát jobb.
Azonban a fülszöveggel ellentétben én néha, sőt elég sokszor öncélúnak éreztem a szavakkal való játszadozást. Plusz a szerkesztő (vagy akárki) átolvashatta volna még párszor, mielőtt beküldik a nyomdába, mert iszonyatosan sok volt a gépelési hiba és nem, itt nem a direktekre gondolok, azokat felfogtam, mikor volt az pont úgy írva, de a szaporodó sajtóhibák fájtak.

3. Mark Twain: Ádám és Éva naplója

http://moly.hu/konyvek/mark-twain-adam-es-eva-naploja

Értékelésem:

Érdekelt az ötlet, hogy mit lehet egy ilyen „naplóból” kihozni, de a megvalósítás már annyira nem tetszett. Engem zavartak az ellentmondások, hogy mit értettek és nem értettek a környezetükből, meg a nyelvezet, jaj, az sem volt olyan jó. Azért egymással aranyosan voltak.

4. Tóth Krisztina: Vonalkód

http://moly.hu/konyvek/toth-krisztina-vonalkod

Értékelésem:

Mintha nem tudna hibázni az írónő. Hibátlan.

5. Székely Szabolcs: Kilenc másodperc reggelente

http://moly.hu/konyvek/szekely-szabolcs-kilenc-masodperc-reggelente

Értékelésem:

Lehet nem kellett volna leírnom a költészetet évekkel ezelőtt? Ezek alapján nem, majd még barátkozunk tovább.

6. Abraham Antoine Moles: A giccs, a boldogság művészete

http://moly.hu/konyvek/abraham-antoine-moles-a-giccs-a-boldogsag-muveszete

7. Szerb Antal: A Pendragon legenda

http://moly.hu/konyvek/szerb-antal-a-pendragon-legenda

Értékelésem:

Furcsa volt, néha felvetődött bennem, hogy most tulajdonképpen mit is olvasok és kitől? De valami egészen rendkívülit alkotott az író, végig lekötött, izgalmas regény volt, nagyon tetszett.

8. Tüskés Tibor (sajtó alá rend.): Karay Ilona hagyatéka. „Szívem nagyon forró kezd lenni…”

http://moly.hu/konyvek/tuskes-tibor-sajto-ala-rend-karay-ilona-hagyateka-szivem-nagyon-forro-kezd-lenni

Értékelésem:

18 versből, egy önéletrajzból, egy búcsúlevélből áll a hagyaték, plusz egy gyászjelentés, nem sok, mégis valamit azért adott Karay Ilonából, hogy mi járhatott a fejében, miért tette azt, amit tett ennyire fiatalon. Ami már az önéletrajzból világos volt, hogy sokkal, de sokkal érettebb volt koránál, ami a versekből is kitűnt, jó persze benne volt, a szerelmes szenvedés és a túlzások, de azt hiszem, ezt nem lehet a szemére vetni. Érett volt, és valami iszonyatos józansággal készült arra, hogy akkor ő most meg fog halni, saját szándékából.

9. Kis Tibor: Ventilátor blues

http://moly.hu/konyvek/kiss-tibor-ventilator-blues

Értékelésem:

Nagyon szubjektív az értékelés, az egyik kedvenc énekesem/dalszerzőm tollából a kedvenc dalaim papíron, mi más is lehetne mint telitalálat? Tovább nem ragozom. :)

Hónap kedvencei: Szerb Antal: A Pendragon legenda, Tóth Krisztina: Vonalkód

Kafkaz - Agyhalál

Szívfájdítós-szakítós számokhoz van mostanában van kedvem, lehet, hogy majd többet is összegyűjtök, amik depresszív időkben jól jönnek (még ha ez ellentmondás is, ez van). Ennyit arról, hogy itt a tavasz és mindenki szerelmes lesz...

részlet:

...

ne mondd, hogy nem gondoltad ezt,

hogy ilyen könnyen ennyi lesz.

ne mondd, hogy nem gondoltad még,

a szerelem szíveket tép szét.

ne mondd, hogy nem gondoltad már,

hogy tőled állt be az agyhalál.

ne mondd, hogy nem gondoltad azt,

hogy engem soha el nem hagysz!

ne mondd, hogy minden így a jó

és senki nem pótolható.

napközben, útközben,

sivatagban, jégesőben,

esténként udvarokba,

hajnalban csillagokba

ne mondd, hogy nem gondoltad még..

szerelem szíveket téphet szét...

Kafkaz - Székely szerető

Többre jelenleg nem futja az erőmből, csak egy számra, tegnap volt a Pécsi Est Café-ban Kafkaz, ugyebár ez Kardos-Horváth Jánost takarja. Ez a pasi egy zseni és imádom, de egy idő után fárasztó, eddig kétszer hallottam így szólóban, de mind a kétszer csak az első felét tudtam meghallgatni, mert élőben nagyon tömény, nem is tudok rá jobb szót, hiába vártam a Pingvint, vagy valami hasonló módon szeretett számot.

A kedvenc sorom belőle:

Nem-e lenne elképzelhető, hogy beraknánk egy dvd-t, de véletlenül sem azt néznénk, hanem mást... mondjuk EGYMÁST. :)

Napi kín

Huzatos a busz, huzatos a lakás, huzatos az áruház, huzatos az utca, az egész város egy krva nagy huzat.

Placebo: Sleeping With Ghosts

Bár a mai séta mint kiderült konkrétan kifelé Pécsből igen jót tett, nem a büdös zajos városban járkáltunk, hanem valahol egy kis faluban, csend volt és friss levegő, napsütés, kis szél, az ilyen-olyan dombokon, szőlőskerteken, tanyákon, szép családi házakon kívül az égvilágon semmi sem látszódott, visszafelé Uránváros tök furcsa volt, olyan magasból, közeledve felé, de azért még kellő távolságban. Persze visszaérkeztünk a lakóhelyünkre, újra a civilizációba, de jó érzés, hogy igenis, megteheted, hogy kiszakadsz egy kicsit, ha szükséges, csak szánni kell rá egy-két órát, és egészen szép helyekre lehet eljutni, ahol már betonút sincs, ellenben ilyen-olyan csermelyek keresztezik az utakat.
A "Bár"-nak nem lett vége, vagyis folytatása, most csinálok neki.
Szóval bár a mai séta jót tett, ellenben valahogy kicsit visszavonultam magamba, merengős módban vagyok, ezt így észrevettem a zenéken is, amiket hallgatok mostanában, ma újra elővettem a Placebo-t (jel lenne?), és bár több szám is szívemhez szól, most mégis kiválasztottam a Sleeping With Ghosts c. dalt.