Van négy könyv, amit nagyon szeretnék, de egyszerűen képtelenség beszerezni őket, pedig nem a múlt században íródtak és nem is noname a szerző, de valahogy mégis elmaradt az utánnyomás.
1. Beregi Tamás: Egyetleneim (Budapest: Európa, 2003)
A groteszk regény főhőse egy naiv fiatalember, aki ismerkedési kudarcai, tragikomikus, abszurd kalandjai ellenére végsőkig kitart az ideális nő megszerzésének elve mellett. Az ámokfutássá terebélyesedő nőkeresés helyszínéül a kilencvenes évek Budapestjének kultikus szórakozóhelyei, koncertjei szolgálnak: diákszigeti, Almássy téri, FMK-s, Picasso Point-os, Zöld Pardon-os, frankhegyi bulik, táncházak és technopartik, egyetemi gólyabálok, pesti és vidéki fesztiválok, Quimby-, Másfél-, Korai Öröm-koncertek, tabáni, kapolcsi és EFOTT-rendezvények elevenednek meg a szemünk előtt, így a könyv a nőkeresés nehézségeinek bemutatásán túl egy elmúló kornak is emléket állít. A regényt egy különleges függelék egészíti ki, amely ironikus ismerkedési tanácsadó és egyedülálló áltudományos szerelmi algebra: szemezési és csókolózási egyenletek, leszólítási- és bulihangulat-diagramok, alkoholfaktorok, nőkövetési térképek és pontozási skálák, randevútipológiák, táblázatok rendszere vezet az egyre tovább indázó ismerkedési ideálegyenlet felé. A lírai-cinikus, romantikus-obszcén regény mindazoknak szól, akik emlékeznek még egy lassan elmúló bulikorszakra, és egy olyan ismerkedési regényre vágynak, amely a tragikomikus történések mélyén végre megpróbálja megtalálni a ,miért nem működik jól?" okait is.
2. Szécsi Noémi: Finnugor vámpír (Budapest: József Attila Kör, Kijárat Kiadó, 2002)
Na, és most elolvasom a N(itt egy finnugor napilap neve jön)ot , mondja a hősnő, aki vámpír. Ez már a címből kitűnik: itt és ma ilyesmik mozognak. Bármi. Elég mulatságosan. Van leírva ez a mozgás, gyors könyv, olvasója gyorsan hozzászokik a mához és a vérszipolyhoz. Az egyébként meseíró kezdő vámp(ír) unokához meg nagymamához, aki igazi nagyi, csak picit kimerült, mert egész éjjel férfiak vérét szívja. Szerepelnek tehát férfiak is, úgy mellesleg. A férfiak angyalok. Meg hát vértömeg.
3. Kiss Tibor: Ventilátor blues (Budapest: JAK - L'Harmattan Kiadó, 2006)
Kiss Tibor szövegeinek jó részét a néhol abszurd, szürreális, mániásnak ható belső beszéd uralja, de ez nem zárja ki a gyermeki játékosságot a nyelvileg leginvenciózusabb sorokban, a felszabadult öröm ritka, ám annál emlékezetesebb kitöréseit, illetve a már-már fülledt erotikát. Újszerű nyelvszemlélet, fesztelenség és keresetlenség jellemzi minden egyes mondatát. Az egyes szövegek kronológiai rendjétől elszakadó kötetszerkezet (melynek fontos része a szimptomatikusnak nevezhető rajzok sorozata) egyszerre érzékelteti és rejti el azt a novellisztikus történéssort, mely egy lehetséges pokoljárás állomásait mutatja be megkapó, egészen plasztikus képiséggel és kíméletlen őszinteséggel. Mindazonáltal a kötetegész végkicsengése pozitív: úgy tűnik, még a leglehetetlenebb állapotból is van kiút.
4. Háy János: Közötte apának és anyának, fölötte a nagy mindenségnek – Kilenc történet (Budapest: Palatinus, 2000)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer kilenc történet. Ennek a kilenc történetnek volt legalább kilenc főhőse. Mind a kilenc főhős kicsi volt, középső és nagy is. Pont olyanok voltak, mint a mi kicsi-középső-nagy testvérkéink. Hasonlítottak ránk. Hát ez a legalább kilenc főhős elindult szerencsét próbálni, hogy megtudja, kicsoda ő, meg hogy mivégre van ezen a világon. Ment mendegélt, bant bandukkolt a kilenc főhős, én meg néztem a mi kis testvérkénket, néztem és jegyezgettem, egészen addig, míg meg nem… (és meg igen)
1. Beregi Tamás: Egyetleneim (Budapest: Európa, 2003)
A groteszk regény főhőse egy naiv fiatalember, aki ismerkedési kudarcai, tragikomikus, abszurd kalandjai ellenére végsőkig kitart az ideális nő megszerzésének elve mellett. Az ámokfutássá terebélyesedő nőkeresés helyszínéül a kilencvenes évek Budapestjének kultikus szórakozóhelyei, koncertjei szolgálnak: diákszigeti, Almássy téri, FMK-s, Picasso Point-os, Zöld Pardon-os, frankhegyi bulik, táncházak és technopartik, egyetemi gólyabálok, pesti és vidéki fesztiválok, Quimby-, Másfél-, Korai Öröm-koncertek, tabáni, kapolcsi és EFOTT-rendezvények elevenednek meg a szemünk előtt, így a könyv a nőkeresés nehézségeinek bemutatásán túl egy elmúló kornak is emléket állít. A regényt egy különleges függelék egészíti ki, amely ironikus ismerkedési tanácsadó és egyedülálló áltudományos szerelmi algebra: szemezési és csókolózási egyenletek, leszólítási- és bulihangulat-diagramok, alkoholfaktorok, nőkövetési térképek és pontozási skálák, randevútipológiák, táblázatok rendszere vezet az egyre tovább indázó ismerkedési ideálegyenlet felé. A lírai-cinikus, romantikus-obszcén regény mindazoknak szól, akik emlékeznek még egy lassan elmúló bulikorszakra, és egy olyan ismerkedési regényre vágynak, amely a tragikomikus történések mélyén végre megpróbálja megtalálni a ,miért nem működik jól?" okait is.
2. Szécsi Noémi: Finnugor vámpír (Budapest: József Attila Kör, Kijárat Kiadó, 2002)
Na, és most elolvasom a N(itt egy finnugor napilap neve jön)ot , mondja a hősnő, aki vámpír. Ez már a címből kitűnik: itt és ma ilyesmik mozognak. Bármi. Elég mulatságosan. Van leírva ez a mozgás, gyors könyv, olvasója gyorsan hozzászokik a mához és a vérszipolyhoz. Az egyébként meseíró kezdő vámp(ír) unokához meg nagymamához, aki igazi nagyi, csak picit kimerült, mert egész éjjel férfiak vérét szívja. Szerepelnek tehát férfiak is, úgy mellesleg. A férfiak angyalok. Meg hát vértömeg.
3. Kiss Tibor: Ventilátor blues (Budapest: JAK - L'Harmattan Kiadó, 2006)
Kiss Tibor szövegeinek jó részét a néhol abszurd, szürreális, mániásnak ható belső beszéd uralja, de ez nem zárja ki a gyermeki játékosságot a nyelvileg leginvenciózusabb sorokban, a felszabadult öröm ritka, ám annál emlékezetesebb kitöréseit, illetve a már-már fülledt erotikát. Újszerű nyelvszemlélet, fesztelenség és keresetlenség jellemzi minden egyes mondatát. Az egyes szövegek kronológiai rendjétől elszakadó kötetszerkezet (melynek fontos része a szimptomatikusnak nevezhető rajzok sorozata) egyszerre érzékelteti és rejti el azt a novellisztikus történéssort, mely egy lehetséges pokoljárás állomásait mutatja be megkapó, egészen plasztikus képiséggel és kíméletlen őszinteséggel. Mindazonáltal a kötetegész végkicsengése pozitív: úgy tűnik, még a leglehetetlenebb állapotból is van kiút.
4. Háy János: Közötte apának és anyának, fölötte a nagy mindenségnek – Kilenc történet (Budapest: Palatinus, 2000)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer kilenc történet. Ennek a kilenc történetnek volt legalább kilenc főhőse. Mind a kilenc főhős kicsi volt, középső és nagy is. Pont olyanok voltak, mint a mi kicsi-középső-nagy testvérkéink. Hasonlítottak ránk. Hát ez a legalább kilenc főhős elindult szerencsét próbálni, hogy megtudja, kicsoda ő, meg hogy mivégre van ezen a világon. Ment mendegélt, bant bandukkolt a kilenc főhős, én meg néztem a mi kis testvérkénket, néztem és jegyezgettem, egészen addig, míg meg nem… (és meg igen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése