Tudvalevő, hogy attól, hogy megvannak a megfelelő alapanyagok, még nem biztos, hogy a menü is jól fog sikerülni, ez most be is bizonyosodott (olyan ismerős ez az érzés... Utcazenén a Quimby...), négy alá ennek a szeptember 16-ai koncertnek. Lehet, hogy az a baj, hogy ez volt 7. 30Y-koncertem, így sok az összehasonlítási alap, vagyis emlékszem még olyanokra, amik sokkal, de sokkal katartikusabb élményt okoztak.
Jó volt ez, langyosan indult, kellemesen telt, de először borzongást csak az egyik kedvencemnél, a Rubikernőnél éreztem, az pedig már kb. a 8. szám volt minimum, aztán az egyik legnagyobb kedvencemnél megint, ez pedig a Teremtős. Akkor úgy megint le, jött persze szépen a kötelező sorozat (sorrendet már nem tudom) a Sötét van, Bogozd ki számokkal, csillagos ötös ezeknek, A puhatalpú lányokat egy csomó ideig nem szerettem, valamikor tavasszal kattantam rá, azóta már a lejátszóban sem kattintok tovább, na meg hát mivel pécsi koncert volt, elengedhetetlen volt az imádott NEVKÓ-t, A pécsi tánctanár és a szintén imádott Szenest is megéneklő dalocskák, az Egy perccel tovább kicsit meg volt kurtítva, meg volt asszem kettő új szám, olyan tipikus ipszilonosak, de hát pont ezért szeretem őket.
Hiányzott viszont nagyon az Olyan, csak olyan, mert ez nekem olyan szerelmesen-ölelgetős-szép szövegű szám (na nem mintha lett volna kit, na de attól még szívet melengető), és zárásnak a Kerticsap. Azért jó lenne ott lenni a december végin is.
"Pécsen van egy fasza klub, biztos nektek is van ilyen, a miénket úgy hívják, hogy Szenes"
Kettő az egyben:
