No komment, ez egy krva jó zene! :D Az énekes valami hihetetlenül őrült figura lehet, kár, hogy a múlt pénteki pécsi koncertre nem mentem el, na de majd máskor.
Kellene már egy kicsit lelkiznem itt vagy valakivel...hiányzik. Valamint rájöttem, hogy tök másképp csinálom a dolgokat és élem az életem mint a nagy átlag. Hmmm.
Ma volt Kafkaz a Billentyűben, de nem voltam végig, mert a szervezés abszolút hiánya, a pofámba fújódó cigifüst és a ráérőség betett egy pillanatnál és hazajöttem. De ami volt, az első fele, az jó volt, nem is azt mondom, hogy nem. :) Amit Kardos-Horváth ad elő, az nem lehet rossz! ;)
Agyhalál
Gyűrűzött madár "Az én szívem nem fáj, nem fáj mert nincs is már..."
Már régebben be kellett volna tennem napi kedvencnek, de most itt van. Igazából olyat nem tudok mondani, hogy ez a világ legjobb száma, meg forradalmasítja a magyar alternatív rockzenét, mert nem. Mondhatni szabvány Kispál-szám, de annak jó, a zene dallamos, slágeres, vicces szöveg, aranyos klip, nagyon is. :))) A Shrekből a Mézi jutott kapásból az eszembe, hogy "ne csak, a gombokat ne, gumicukorból vannak!!!"
Az idei év eseménye Szekszárdon: 2009. nov. 14. - Vad Fruttik, 30Y-koncert az Incognitoban.
Megvolt, jó volt, sőt, frenetikus volt. Kezdődött azzal, hogy az egyik barátomat, akivel mentem, de egyébként egy 10-sel több mint én, meg 1 fejjel magasabb, a páromnak nézte a ruhatáros...Paff, azt hittem megnyílik alattam a föld. Én a kis teknőcös lila pólómban, ő talpig feketében, komolyan, ááá, nem gáz, dehogy. Újabb példa, hogy az emberek egy szimpla összeröffenést nem tudnak elképzelni férfi-nő között, csakis azt. Köszike.
Először volt a Vad Fruttik, akiket élőben még sohasem hallottam, hát, Marcell egy állat, az biztos. Jók voltak, habár tartalékoltam az energiáimból Zoliékra, de azért volt egy kis ugra-bugra. Sok-sok jó sláger, minden volt, amit vártam, leginkább az első lemezről a Nekem senkim sincsen-t, a másodikról meg a Kemikáliákat. Erre aztán volt tombolás, asszem pont az utolsó volt ez, de nem biztos.
Tracklist, nem sorrendben, hanem albumok szerint:
Sárga zsiguli, Forró nyár, Szerelmes-dal, Rio, Galaxis szépe, Nekem senkim sincsen Kicsit lassabb, Izabella, Tánc, Kemikáliák, Úgy fáj, Forradalom (Bús szamba?)
Aztán végre beálltak a 30Y-srácok is, és kezdődhetett az igazi tombolás, Beck Zoli jó formában volt, mint mindig, a hely kis méretéből adódóan, na meg, hogy a magban voltam, elől, ilyen közelről még sohasem láttam a bandát, jó volt, jó érzés volt, Zoli párszor kijjebb jött vagy mi, arra nem jöttem rá hogyan, de mindegy is. Érezni, mikor játszik valaki szívből, mikor van együtt a közönséggel, itt ez most nagyon megvolt, olyan házibuli-feeling volt egy kicsit, de a jó értelemben. :) Egészen egyszerűen az valami semmihez sem fogható érzés, amikor együtt mozog, ugrál a zenekar és a közönség, mindez egy pincehelyiségben sokkal jobban kijön, fantasztikus volt, a lábam utóbb már nem éreztem (meg is van az izomláz), de sebaj, minden jó volt.
És igen, megvolt persze a szokásos beszólás is városunk felé, mikor is Beck Zoli mondta, hogy miért is szeretnek Szekszárdra jönni: a szó első fele miatt, de hát az olyan közhelyes, nem? mindenki elsüti...(megjegyzés: igen), nem mi az "árd" miatt jövünk ide! Yeah! Kell ennél több?
Traclist, nem sorrendben, hanem albumok szerint:
Haldal, Vér veríték, Someone else, Ül és vár, Sötét van Szív szalutál szív, Teremtős, Pécsi tánctanár, Bogozd ki, Puhatalpú lányok Semmi szédítő magasság, még volt valami innen, de mivel ezt az albumot nem szeretem, így nem emlékszem túlzottan :S Felhő, Dajkák meséje, Rubikernő, Kutyák meg emberek (?), Szenes, Kerticsap
Mondjuk én még szívesen meghallgattam volna az Egy perccel tovább-ot, az Azt hittem érdemest, az Olyan, csak olyant, vagy a Kifelé nem befelé nem-et, de hát válogatni kell, annak meg örültem, hogy volt pl. a Someone Else, mert azt egyébként nem túl gyakran játsszák.
Tesóm ajánlására (ő 17 én meg 21...) elkezdtem nézni a 10 Things I Hate About You c. 2009-es új sorozatot, a 7. résznél tartok, amikor VÉGRE kibújt a szög a zsákból, megtörtént az első csók Kat és Patrick között és Patrick tök őszintén elmondta, hogy mit is szeret Katben, ő meg ezt jól kiforgatta és most megint mosolyszünet van. :(
Íme a párbeszéd:
P: -Rendben. Rájöttem, hogy miért talállak téged érdekesnek. K: - És miért? P: - Más vagy, mint a többi lány. Van önálló véleményed. K:- Ez biztos üde változás lehet számodra. P: - Tényleg az. Nem vagy ragaszkodó és kisajátító. Egyszerűen összejövünk nem tekinted nagy dolognak. K: - Persze. Mert egy ribanc vagyok. De önálló véleményem van. P: - Nem így értettem. K: - Akkor hogy értetted? P: - Nem valami tündérmesében élsz, ahol én vagyok a Szőke Herceged. K: - Hidd el, senki se gondolná azt rólad, hogy Szőke Herceg vagy. Károly herceg már inkább. P: - Pedig olyan jól éreztük magunkat! K: - Hihetetlen! Azért aggódok, hogy elveszíthetem az otthonomat. A cuccaim, az összes emlékem! Te pedig csak becsajozni akarsz. P: - Miért kell mindent megnehezítened? K: - Mit mondjak? Nem vagyok egy egyszerű lány.
Hehe, egyre inkább úgy érzem, Kat meg én tökre hasonlítunk, bírom azt a csajt, csak nekem is kellene egy ilyen Patrick, aki észrevesz.
Most olyan kedvemben vagyok, hogy tematikusan választottam napi kedvencet. Nos, a Placebo: I Do c. dala azért, mert ez a tökéletes szerenád dal az én olvasatomban, amit ha valaki előad egy lánynak, akkor annak nem szabad nemet mondania.
Nem is tudom, hogy mondjam, de bájos a dalszöveg is, szépeket írt Brian, a szám nem túl hosszú, de a lényeget tartalmazza: the question is do you?
I wanna be much more like you Your effortlessly graceful scene That drips from every pore of you Where logic cannot intervene I wanna take a bath with you And wash the chaos from my skin I wanna fall in love with you So how do we begin ?
I wanna be a girl like you The way you swing your hips in jeans I wanna wear my face like you Shiseido MAC and Maybelline I wanna paint the town with you And tickle you until you scream I wanna fall in love with you
I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do
I wanna be much more like you The way your smile lights up the room I'll kick back as men flirt with you Till jealously I'll stay in you This confidence in me and you This hope that you and I will bloom I wanna fall in love with you
I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do
Egyre több helyről hallom, hogy újfajta barát-megszólítás kezd elterjedni szélesebb körben, mégpedig az, hogy ő az én "Emberem". Először fura volt, de nem is rossz, jobb ha valaki így beszél valakiről egy másik embernek, mintha Mókuskámként vagy Galambomként említi, a Szerelmem meg szerintem kicsit intim. A Pasim meg a Barátom kifejezés olyan semleges, persze, páronként változó, hogy kinek mi fér bele, de az akkor is néha olyan semmilyen.
Az Emberemnek van egyfajta felhangja, hogy a Nő felnéz a Férfira, megbízik benne, de mégsem alárendelt, hanem társ. Na igen, a Társam is tud romantikus lenni. Az, amit én nem szerettem használni, sem hallani, mindig húzom rá a szám, az a Párom...
Ezen is lehetne órákat elmélkedni, de röviden és velősen: nekem ennek szintén van egy felhangja, az én olvasatomban ezt olyanok mondják, akik abban hisznek, hogy a másik felünket kell megtalálni, mert akkor nincs semmi gond, ezért ha megvan a másik fél, a pár, akkor aztán paradicsom. Szerintem nem egy másik felet kell keresni, önmagunknak kell lenni egy egésznek, egy önálló személyiségnek, önálló élettel, amit aztán ha meg tudunk osztani valakivel, együtt részesülni élményekben, örömben, bánatban, akkor jó. Nem függeni kell a másiktól, tőle remélni a megváltást, azt egyedül kell összerakni, anélkül nem megy. De persze, ez nem azt jelenti, hogy én a szingliséget támogatnám (isten ments!), csak egyedül sem szabad elveszni, ellenben megtalálni a megfelelő embert, az szép dolog lehet, mert jó, ha a világban tudsz valakire számítani minden időben.
Zárásként: Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül.
Na, egy dolog biztosnak tűnik a jövő héten: csütörtökön megcélozom az Urániát, akkor kezdik vetíteni Nagy Ervin legújabb filmjét, a Szobafogságot. Maga a film iszonyatosan fura, képtelen a szituáció, de ezen túl kell lépni, majd jó lesz. Én szeretni magyar fura filmek. :) (tudom, még ha koprodukció is)
Nagy ráébredésem volt épp: a Suhancos Bájoló c. dalában a Balázs éneke egy Radnóti Miklós vers! Hoppá! Ezt nem tudtam, de klassz és nagyon szép, imádom. :)
Radnóti Miklós: Bájoló
Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám, s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel.
Kékje lehervad lenn a tavaknak, s tükre megárad. Jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged. Mossa az eső össze szívünket.
Ahogy egyre többféle zenét hallgatok, úgy jön elő például egy ilyen dolog, hogy itt-ott felfedezek egy népdalfeldolgozást. Persze, sok ilyen előfordult már a zenetörténelemben, de momentán az Indulj el-re fókuszálok, tudom, hogy senki sem olvas, de azért írom, hogy szívesen vennék találatokat, hogy ki hol hallotta még. Azt találtam, hogy aki az eredeti előadó, az a Muzsikás, de akiket én keresek, azok alter zenekarok, különleges formációk, nem népzenészek, hiszen azok persze, hogy sokat éneklik, de pl egy Suhancosnál már mennyivel érdekesebben tud beépülni, de mondhatnám a Tapeundergroundot is, vagy a Fókatelepet.
...egy általa képzelt világba menekül. Ebben a világban a lemez
úgy készül, mint a palacsinta és a kómában fekvő szomszédasszony csak egyhuzamban alussza le az
összes alvással töltendő órát.