Ősz. Hideg. Fázik a lábam.
1. Agota Kristof: A Nagy Füzet 4.75 / 10
http://moly.hu/konyvek/agota-kristof-a-nagy-fuzet
Értékelésem: Muszáj volt fenntartom egy bizonyos távolságot köztem és az ikrek között, másképp nem ment volna, maga a koncepció is ötletes, de hát persze nem az a lényeg, erre valakinek a válasz a háború, nekem nem kizárólag, hanem a két fiú személyiségének fejlődése is, hogy mivé képesek saját akaratukból változni, örülök, hogy nekem nem volt szükséges soha ezekre a gyakorlatokra.
Annyira szomorú viszont ahogyan a magyar kiadók alulkezelik Agota Kristofot, nincsenek reprintek, beszerezhetetlenek (kivétel a Mindegy), ébresztő Magvető és Palatinus.
2. Marjane Satrapi: Persepolis – A visszatérés 4.55 / 32
http://moly.hu/konyvek/marjane-satrapi-persepolis-a-visszateres
Értékelésem: Mennyivel könnyebben fogadtam be ezt mint az elsőt! A hatalmas kulturális különbségek ellenére Marjane közelebb került hozzám mint az első részben: középiskola/beilleszkedés, egyetem/beilleszkedés, pasik, ójaj, meg azért visszatért Irán is, plusz maga a legmeghatározóbb, a személyiségének a kifejlődése, szóval jó volt ez, vagány egy nő lehet az írónő.
3. Boris Vian: Tajtékos napok 4.36 / 254
http://moly.hu/konyvek/boris-vian-tajtekos-napok
Értékelésem: Különösebben nem ragadott magával ez a világ, értem én, hogy a dolgok szimbolikusan értendők, és hogy mi micsoda, meg hogy a szerelem satöbbi, de a sok szürreális elemen sem csodálkoztam különösebben, pedig biztosan nem közömbösen kellett volna hozzáállnom, de ez most nem ment másképp, bár azért azt megjegyezném, hogy kb. a felétől jobban beszippantott és nagyon érdekelt a végkifejlet. Megkaptam, meglepetés, köszönöm, de semmi utórezgés.
4. Claudia Frenzel: Na ne! 4.00 / 6
http://moly.hu/konyvek/claudia-frenzel-na-ne
Értékelésem: Egy csomószor az jutott eszembe, hogy ha írnék, én is hasonló stílusban tenném, pont feküdt az én ízlésemnek, laza, de mégsem szétesős nyelvkezelés, a gondolatok a világról, szurkál a megfelelő helyeken, bár persze jó, hogy nekem nem kell a narkolepsziával megküzdenem, de ezt leszámítva Miriam klassz hősnő, csak végig éreztem, hogy valami nincs rendben, aztán rá is jöttem, hogy a dinamika hiányzott nekem, olyan mintha lenne egy napló, vagy kézirat és random kitéptek volna belőle lapokat, hogy akkor most ez és ez belekerül, ezért nekem kicsit lóg a levegőben. Még egyszer át kell majd nyálaznom, annyi idézetet tudnék kiírni.
5. Mark Millar – John Romita Jr.: Kick-Ass 4.33 / 9
http://moly.hu/konyvek/mark-millar-john-romita-jr-kick-ass
Értékelésem:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az én történetem is a filmmel kezdődött, ami tetszett, kilógott a sablon képregényes filmek közül (nálam ez a Spiderman-Hulk kategória…), vagány, merész, véres, kicsit csipkelődős volt klassz kis karakterekkel. Jött a képregény. Alapból arra áll rá az ember agya, hogy a-t hasonlítsa össze b-vel, de mi van ha én ezt nem akarom, mert a legkönnyebb egyik után a másikra azt mondani, hogy gagyi? Nem mondom, de akkor megpróbálom sorra venni a dolgokat sok-sok cselekményleírással:
Vizuálisan mit látok: semmi extrát nem találtam benne, színes, egyszerű, a sebek talán túl kegyetlenre sikerültek, a karakterek viszont egyáltalán nem voltak különlegesek és az volt a zavaró, hogy ha mondjuk X embert más szögből mutattak, akkor már nem volt felismerhető, mintha egy tök más ember arcát láttam volna, néha egészen bénán. Dave-et persze könnyű felismerni (de nem maradandó ő sem), de hány arca volt Katie-nek, G-nek? A filmbéli kedvenc, Hit-Girl sem lett kiemelkedő karakter, beleolvad a masszába, nem is szerepelt olyan sokat.
Na igen, a cselekményszál… tulajdonképpen két külön történetről lehetne írni, annyira mást hoztak ki a filmből, hogy az már fáj. Gondolkodtak, gondolkodtak a pénzes mágusok, hogy itt van nekünk ez az izé, de mivel is lehetne becsábítani az embereket a moziba? Tartani kell a főbb irányvonalat, hogy X, Y meghal, de hogy hogyan az nem mindegy, meg hát kapja már meg Dave a csajt, ugye-ugye? Pofára esés van a könyvben, nem love story. Vagy pl Big Daddy halála mennyivel érzelgősebb és elnyújtott a vásznon, mint a lapokon, ahol egy szimpla fejlövést kap? Mert az kell a mozinézőnek, hogy lássa Nicholas Cage-t haldokolni és akkor az olyan szomorú. Red Mist: a könyvben csak úgy megjelenik és a végén derül csak ki, hogy hoppá mi van, míg a filmben már a kezdetekkor a szánkba rágták, hogy ő kicsoda és miért teszi azt amit. Na meg Kick-Ass: itt viszont a filmbéli srácnál teszem le a voksom, mert sokkal hihetőbbnek és érettebbnek tűnt (az egy dolog, hogy szeretem a színészt amúgy is…), mint a kockákon ez a 14 évesnek tűnő szöszi srác. Hit-Girl meg az édesapjával együtt, ahogy már írtam, nem kapott annyi teret a könyvben, mint a filmben, és haloványabb is, nem bontakozott ki teljesen, míg Chloe Moretz alakításában elviszi az egész filmet a hátán. Szóval a lényeg az, hogy a film a képregény alapján popcorn-mozi, sokkal fogyaszthatóbb, bár tömegfilmnek azért nem mondanám, ahhoz szerintem túl sok az erőszak és a vér, de mindegyik élvezhető és ajánlom a hasonló gondolkodású embereknek, történeti szempontból nem tudok sok mindent a második részről, de kíváncsi leszek rá, ha lesz. Ja, meg mi az, hogy megváltoztatjuk a képregény fő karakterét az adaptációban, de azért a borítóra ő kerül? Hm.
A fenébe, mégis jó érzés hasonlítani.
6. Takeshi Kitano: Fiú 4.03 / 21
http://moly.hu/konyvek/takeshi-kitano-fiu
Értékelésem: Egyet kell értenem @egy_ember-rel, nem rosszak ezek az elbeszélések, csak olyan semmilyenek. Nem éreztem bennük a mélységet, a testvéri viszonyban és a szülői kapcsolatokban sem, éldegélünk szépen, de nincs benne semmi plusz. Az utolsó novellát ki is hagytam.
7. Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat 4.31 / 128
http://moly.hu/konyvek/csikszentmihalyi-mihaly-flow-az-aramlat
Értékelésem: Az első harmadáig végig az volt bennem, hogy de hát ez olyan egyértelmű, hogy így kell csinálni, nem? Úgy tűnik nem, de megíródott ez a könyv, ami jó, mert végül az élet annyi részterületére kitért, hogy találtam benne érdekes és új megközelítéseket, de azt semmiképpen sem mondanám, hogy megváltoztatta volna az életem.
8. Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim kivételes átlagélete 4.07 / 9
http://moly.hu/konyvek/brian-lee-o-malley-scott-pilgrim-1
Értékelésem: a. őrült vagyok b. őrült vagyok, az első maxos, de nem tudok semmilyen indokot sem mondani, ami miatt kevesebbnek kellene lennie, pont fekszik nekem az egész szövegileg, rajzilag, történetileg, buggyantságilag, ahogy az egész könyvsorozat koncepciója ki van találva. Scott a legjobb és legtökéletesebb geek, bár erre már előttem rájött Ramona, a fenébe.
9. Agota Kristof: Mindegy 4.50 / 15
http://moly.hu/konyvek/agota-kristof-mindegy
Értékelésem: Fájdalmas a kép, amit lefest a környezetünkről, az emberekről, mintha nem is lenne más, pedig azért… De a borítót nagyon eltalálták, tényleg úgy hatnak rád a sorok, mint a csikk a bőrre, megmarad. Ami miatt mégsem teljes, az az, hogy persze kíméletlenül lecsupaszított a nyelve, de nekem néha már nagyon száraz volt, túl a kellemesen.
2. kör: még mindig kemény, most sorra kerültek a színművek is, hullámzó, de összességében mestermunka.
10. Art Spiegelman: Maus – Egy túlélő regénye 3.25 / 2
http://moly.hu/konyvek/art-spiegelman-maus-egy-tulelo-regenye
Értékelésem: Lehet más képes másképp csinálni, de én most kialakítottam magamban egy külön képregényekre vonatkozó értékelési rendszert, aminek jelenleg ez szerepel a legalján. Megmondom miért: a témaválasztás feltűnővé és egyedivé teszi, ezt nem tagadom, de attól mert valaki hozzá mer nyúlni ehhez a témához, nem fogok a lábai előtt heverni. Akárhogy is próbálják magyarázni különböző elemzések az öngúnyt, meg a szeretetreméltóságot, nekem Vladek, a túlélő, Art apja nem volt szimpatikus, ha meg nem az a főhős, az nem annyira jó nekem mint olvasónak. Értem én nagyjából az ideológiai hátszelét annak, hogy ki egér, disznó, macska, de olyan szinten sematizáltak lettek a figurák, hogy nem tudtam megkülönböztetni sokszor a férfi-nőt sem. Túl sok minden szerepelt egy oldalon, vagyis nem is így mondanám, nem történetileg volt sűrű, hanem a rajz szintjén. Szóval grafikailag sem tetszett, túl darabos és szögletes volt és a szövegbuborékokat nem is tudtam elolvasni sokszor, annyira apró betűsek voltak és csúnyán írtak benne. Érdemes elolvasni, nem mondom, hogy nem, egyszer mindenkinek a kezébe adnám, mondjuk történelemórán, de összességében ez csak erős közepes.
11. Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik 2.59 / 29
http://moly.hu/konyvek/jane-austen-seth-grahame-smith-buszkeseg-es-balitelet-meg-a-zombik
Értékelésem: Bármennyire is nyitottan álltam hozzá és pozitívan, bármennyire is tetszett az első 20-30 oldal, eddig tartott (100. oldal körül). Nem az a baj, hogy ez meg lett írva, érdekes kísérlet, továbbra sem tartom szentségtörésnek és Austen megcsúfolásának, de azáltal, hogy át lett írva a szöveg, vagyis beleillesztve pár plusz szó és mondat, a szöveg egységében elvesztette azt a bájt és kedvességet, ami az eredetit jellemzi és leginkább magaménak érzem tőle a Büszkeség és balítéletet. Ez az én fő problémám, pluszt nem adott, márpedig nekem mindig kell a plusz, így inkább mással töltöm az időmet.
Melyik könyv a legolvasottabb ezek közül, és melyik a legkevésbé a molyolók között:
Leginkább olvasott: Boris Vian: Tajtékos napok, 254 olvasással.
Aminek még terjednie kellene: A Maus elvileg a legkevesebb, de csak azért, mert ez a kötet csak az első rész, a mindkettőt tartalmazót sokkal többen olvasták, ezért: Claudia Frenzel: Na ne! 6 olvasással (na ne...)
Természetesen a számok folyamatosan változnak, az olvasottság csak egy adott időpontra érvényes, amikor ide le lett mentve.
1. Agota Kristof: A Nagy Füzet 4.75 / 10
http://moly.hu/konyvek/agota-kristof-a-nagy-fuzet
Értékelésem: Muszáj volt fenntartom egy bizonyos távolságot köztem és az ikrek között, másképp nem ment volna, maga a koncepció is ötletes, de hát persze nem az a lényeg, erre valakinek a válasz a háború, nekem nem kizárólag, hanem a két fiú személyiségének fejlődése is, hogy mivé képesek saját akaratukból változni, örülök, hogy nekem nem volt szükséges soha ezekre a gyakorlatokra.
Annyira szomorú viszont ahogyan a magyar kiadók alulkezelik Agota Kristofot, nincsenek reprintek, beszerezhetetlenek (kivétel a Mindegy), ébresztő Magvető és Palatinus.
2. Marjane Satrapi: Persepolis – A visszatérés 4.55 / 32
http://moly.hu/konyvek/marjane-satrapi-persepolis-a-visszateres
Értékelésem: Mennyivel könnyebben fogadtam be ezt mint az elsőt! A hatalmas kulturális különbségek ellenére Marjane közelebb került hozzám mint az első részben: középiskola/beilleszkedés, egyetem/beilleszkedés, pasik, ójaj, meg azért visszatért Irán is, plusz maga a legmeghatározóbb, a személyiségének a kifejlődése, szóval jó volt ez, vagány egy nő lehet az írónő.
3. Boris Vian: Tajtékos napok 4.36 / 254
http://moly.hu/konyvek/boris-vian-tajtekos-napok
Értékelésem: Különösebben nem ragadott magával ez a világ, értem én, hogy a dolgok szimbolikusan értendők, és hogy mi micsoda, meg hogy a szerelem satöbbi, de a sok szürreális elemen sem csodálkoztam különösebben, pedig biztosan nem közömbösen kellett volna hozzáállnom, de ez most nem ment másképp, bár azért azt megjegyezném, hogy kb. a felétől jobban beszippantott és nagyon érdekelt a végkifejlet. Megkaptam, meglepetés, köszönöm, de semmi utórezgés.
4. Claudia Frenzel: Na ne! 4.00 / 6
http://moly.hu/konyvek/claudia-frenzel-na-ne
Értékelésem: Egy csomószor az jutott eszembe, hogy ha írnék, én is hasonló stílusban tenném, pont feküdt az én ízlésemnek, laza, de mégsem szétesős nyelvkezelés, a gondolatok a világról, szurkál a megfelelő helyeken, bár persze jó, hogy nekem nem kell a narkolepsziával megküzdenem, de ezt leszámítva Miriam klassz hősnő, csak végig éreztem, hogy valami nincs rendben, aztán rá is jöttem, hogy a dinamika hiányzott nekem, olyan mintha lenne egy napló, vagy kézirat és random kitéptek volna belőle lapokat, hogy akkor most ez és ez belekerül, ezért nekem kicsit lóg a levegőben. Még egyszer át kell majd nyálaznom, annyi idézetet tudnék kiírni.
5. Mark Millar – John Romita Jr.: Kick-Ass 4.33 / 9
http://moly.hu/konyvek/mark-millar-john-romita-jr-kick-ass
Értékelésem:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az én történetem is a filmmel kezdődött, ami tetszett, kilógott a sablon képregényes filmek közül (nálam ez a Spiderman-Hulk kategória…), vagány, merész, véres, kicsit csipkelődős volt klassz kis karakterekkel. Jött a képregény. Alapból arra áll rá az ember agya, hogy a-t hasonlítsa össze b-vel, de mi van ha én ezt nem akarom, mert a legkönnyebb egyik után a másikra azt mondani, hogy gagyi? Nem mondom, de akkor megpróbálom sorra venni a dolgokat sok-sok cselekményleírással:
Vizuálisan mit látok: semmi extrát nem találtam benne, színes, egyszerű, a sebek talán túl kegyetlenre sikerültek, a karakterek viszont egyáltalán nem voltak különlegesek és az volt a zavaró, hogy ha mondjuk X embert más szögből mutattak, akkor már nem volt felismerhető, mintha egy tök más ember arcát láttam volna, néha egészen bénán. Dave-et persze könnyű felismerni (de nem maradandó ő sem), de hány arca volt Katie-nek, G-nek? A filmbéli kedvenc, Hit-Girl sem lett kiemelkedő karakter, beleolvad a masszába, nem is szerepelt olyan sokat.
Na igen, a cselekményszál… tulajdonképpen két külön történetről lehetne írni, annyira mást hoztak ki a filmből, hogy az már fáj. Gondolkodtak, gondolkodtak a pénzes mágusok, hogy itt van nekünk ez az izé, de mivel is lehetne becsábítani az embereket a moziba? Tartani kell a főbb irányvonalat, hogy X, Y meghal, de hogy hogyan az nem mindegy, meg hát kapja már meg Dave a csajt, ugye-ugye? Pofára esés van a könyvben, nem love story. Vagy pl Big Daddy halála mennyivel érzelgősebb és elnyújtott a vásznon, mint a lapokon, ahol egy szimpla fejlövést kap? Mert az kell a mozinézőnek, hogy lássa Nicholas Cage-t haldokolni és akkor az olyan szomorú. Red Mist: a könyvben csak úgy megjelenik és a végén derül csak ki, hogy hoppá mi van, míg a filmben már a kezdetekkor a szánkba rágták, hogy ő kicsoda és miért teszi azt amit. Na meg Kick-Ass: itt viszont a filmbéli srácnál teszem le a voksom, mert sokkal hihetőbbnek és érettebbnek tűnt (az egy dolog, hogy szeretem a színészt amúgy is…), mint a kockákon ez a 14 évesnek tűnő szöszi srác. Hit-Girl meg az édesapjával együtt, ahogy már írtam, nem kapott annyi teret a könyvben, mint a filmben, és haloványabb is, nem bontakozott ki teljesen, míg Chloe Moretz alakításában elviszi az egész filmet a hátán. Szóval a lényeg az, hogy a film a képregény alapján popcorn-mozi, sokkal fogyaszthatóbb, bár tömegfilmnek azért nem mondanám, ahhoz szerintem túl sok az erőszak és a vér, de mindegyik élvezhető és ajánlom a hasonló gondolkodású embereknek, történeti szempontból nem tudok sok mindent a második részről, de kíváncsi leszek rá, ha lesz. Ja, meg mi az, hogy megváltoztatjuk a képregény fő karakterét az adaptációban, de azért a borítóra ő kerül? Hm.
A fenébe, mégis jó érzés hasonlítani.
6. Takeshi Kitano: Fiú 4.03 / 21
http://moly.hu/konyvek/takeshi-kitano-fiu
Értékelésem: Egyet kell értenem @egy_ember-rel, nem rosszak ezek az elbeszélések, csak olyan semmilyenek. Nem éreztem bennük a mélységet, a testvéri viszonyban és a szülői kapcsolatokban sem, éldegélünk szépen, de nincs benne semmi plusz. Az utolsó novellát ki is hagytam.
7. Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat 4.31 / 128
http://moly.hu/konyvek/csikszentmihalyi-mihaly-flow-az-aramlat
Értékelésem: Az első harmadáig végig az volt bennem, hogy de hát ez olyan egyértelmű, hogy így kell csinálni, nem? Úgy tűnik nem, de megíródott ez a könyv, ami jó, mert végül az élet annyi részterületére kitért, hogy találtam benne érdekes és új megközelítéseket, de azt semmiképpen sem mondanám, hogy megváltoztatta volna az életem.
8. Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim kivételes átlagélete 4.07 / 9
http://moly.hu/konyvek/brian-lee-o-malley-scott-pilgrim-1
Értékelésem: a. őrült vagyok b. őrült vagyok, az első maxos, de nem tudok semmilyen indokot sem mondani, ami miatt kevesebbnek kellene lennie, pont fekszik nekem az egész szövegileg, rajzilag, történetileg, buggyantságilag, ahogy az egész könyvsorozat koncepciója ki van találva. Scott a legjobb és legtökéletesebb geek, bár erre már előttem rájött Ramona, a fenébe.
9. Agota Kristof: Mindegy 4.50 / 15
http://moly.hu/konyvek/agota-kristof-mindegy
Értékelésem: Fájdalmas a kép, amit lefest a környezetünkről, az emberekről, mintha nem is lenne más, pedig azért… De a borítót nagyon eltalálták, tényleg úgy hatnak rád a sorok, mint a csikk a bőrre, megmarad. Ami miatt mégsem teljes, az az, hogy persze kíméletlenül lecsupaszított a nyelve, de nekem néha már nagyon száraz volt, túl a kellemesen.
2. kör: még mindig kemény, most sorra kerültek a színművek is, hullámzó, de összességében mestermunka.
10. Art Spiegelman: Maus – Egy túlélő regénye 3.25 / 2
http://moly.hu/konyvek/art-spiegelman-maus-egy-tulelo-regenye
Értékelésem: Lehet más képes másképp csinálni, de én most kialakítottam magamban egy külön képregényekre vonatkozó értékelési rendszert, aminek jelenleg ez szerepel a legalján. Megmondom miért: a témaválasztás feltűnővé és egyedivé teszi, ezt nem tagadom, de attól mert valaki hozzá mer nyúlni ehhez a témához, nem fogok a lábai előtt heverni. Akárhogy is próbálják magyarázni különböző elemzések az öngúnyt, meg a szeretetreméltóságot, nekem Vladek, a túlélő, Art apja nem volt szimpatikus, ha meg nem az a főhős, az nem annyira jó nekem mint olvasónak. Értem én nagyjából az ideológiai hátszelét annak, hogy ki egér, disznó, macska, de olyan szinten sematizáltak lettek a figurák, hogy nem tudtam megkülönböztetni sokszor a férfi-nőt sem. Túl sok minden szerepelt egy oldalon, vagyis nem is így mondanám, nem történetileg volt sűrű, hanem a rajz szintjén. Szóval grafikailag sem tetszett, túl darabos és szögletes volt és a szövegbuborékokat nem is tudtam elolvasni sokszor, annyira apró betűsek voltak és csúnyán írtak benne. Érdemes elolvasni, nem mondom, hogy nem, egyszer mindenkinek a kezébe adnám, mondjuk történelemórán, de összességében ez csak erős közepes.
11. Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik 2.59 / 29
http://moly.hu/konyvek/jane-austen-seth-grahame-smith-buszkeseg-es-balitelet-meg-a-zombik
Értékelésem: Bármennyire is nyitottan álltam hozzá és pozitívan, bármennyire is tetszett az első 20-30 oldal, eddig tartott (100. oldal körül). Nem az a baj, hogy ez meg lett írva, érdekes kísérlet, továbbra sem tartom szentségtörésnek és Austen megcsúfolásának, de azáltal, hogy át lett írva a szöveg, vagyis beleillesztve pár plusz szó és mondat, a szöveg egységében elvesztette azt a bájt és kedvességet, ami az eredetit jellemzi és leginkább magaménak érzem tőle a Büszkeség és balítéletet. Ez az én fő problémám, pluszt nem adott, márpedig nekem mindig kell a plusz, így inkább mással töltöm az időmet.
Melyik könyv a legolvasottabb ezek közül, és melyik a legkevésbé a molyolók között:
Leginkább olvasott: Boris Vian: Tajtékos napok, 254 olvasással.
Aminek még terjednie kellene: A Maus elvileg a legkevesebb, de csak azért, mert ez a kötet csak az első rész, a mindkettőt tartalmazót sokkal többen olvasták, ezért: Claudia Frenzel: Na ne! 6 olvasással (na ne...)
Természetesen a számok folyamatosan változnak, az olvasottság csak egy adott időpontra érvényes, amikor ide le lett mentve.
