Ma reggel hallottam először az MTV-n, először nem vágtam mi ez, gondoltam valami külföldi, aztán kiírták, ASS...Paff, meglepetés volt, meg régen hallottam már róluk (tudom, a dj-seteket leszámítva), ez meg egy új csajszi benne, meg a zene olyan más. A klip meg színes. De nekem bejön, tetszik, itt hallgatom már újra párszor, van benne lendület, valami újjal próbálkoznak, ami nem baj, sőt. Valahogy van egy olyan érzésem van, hogy újra Anima-koncertre lesz trendi járni, nem csak Zagarra. :D És éppen olvastam, hogy kikből is áll az új banda? Prieger Zsolt mellett Németh Gergő és Priegel Fanni, aki 18 éves még csak és a lánya Zsoltnak. Hajrá Anima!
Csak nem adja meg magát az idő, még mindig tart az utónyár, legalábbis itt nálam, Pécsett határozottan. Ma is egy szál pólóban jöttem el otthonról, délben is elég, most is süt a nap, de pont kellemesen, nem átsüt, csak melegít és ez kellemes. :)
Emlékszem tavaly ilyenkor, de már az őszi Örökség Fesztiválon is, ami ugye mindig szeptember közepe-végén van, nagyon hideg volt, már meg kellett vennem a télikabátot és nem olyan kis derékig érőre gondolok, hanem rendes melegre. Akkor épp ex-szel a preszakításunkat éltük meg (miért nem már akkor a véglegeset? ez jó kérdés? és egyébként is miért kezdődött el? ez inkább a jó kérdés.) Elmentem a Mitsoura-ra, mert a koncertjárós barátnőm külföldön volt, én meg dacosan gondoltam azért sem fogok otthon ülni egyedül és itatni az egereket. Heh. A koncert jó volt, de arra emlékszem, hogy majd lefagyott a fenekem, iszonyatosan hideg volt.
Készítettem egy-két képet innen bentről a könyvtárból, habár nem tudom, mennyire fog átjönni a meleg. ;) Újra kezdek beleszeretni Pécsbe, ami érzés nyáron kicsit hanyatlóban volt, de most milyen jó lenne inkább a szabad levegőn sétálgatni, mint a pötyögni a gépbe. :/
Plusz egy kis szerdai visszaemlékezés az aznapira, rögtön az elején: Szerda, Sétatér, 20:00 - Zagar-koncert. Zagar az Zagar az összes külsőséggel együtt, precízek, lenyomják ami a lemezen is van, szinte óraműpontossággal, de jó, néha volt egy kis hangorgia, de néha már az is erőltetettnek tűnt...Meg főleg a basszgitáros a retró Adidas-pulcsival (amit szegénynek le kellett vennie, mert melege volt, háh - mi ujjatlanban voltunk) meg a trendi hajával elképesztő magabiztossággal adta a menő zenészt...Mindegy is, ezek ilyen izé dolgok, a zene jó, olyan kis kellemes, okos zene, szeretem, végülis azért is mentünk el egyik barátnőmmel.
Csütörtök, Sétatér, 19:00 Az MR2-turné pécsi állomásán először a HS7 lépett a színpadra. Megalapozták a hangulatot az Ez a szerelemmel, aztán jöttek persze a slágerek, hiszen itt mindenkire egy óra jutott, ami azért nagyon hamar el tud menni és nincs idő kísérletezgetésre. Dél-Amerika, Mozdulj, Sajnálom, Márta, Mikor utoljára láttalak, Paradicsom, Szia, Tudom, hogy szeretsz titokban, stb. Egyet sajnáltam, hogy a Hol van az a krézi srác nem fért bele. :S Klassz volt, mint mindig, én bírom a Krisztián néha idióta énekhangját, meg ahogy játszik vele, persze, amikor a szívbe kell markolni, az is megy.
Majd jött a PASO!!! Élőben nem hallottam őket előtte, meg amúgy is csak pár számot ismertem tőlük, nem vagyok egy hűdenagy ska-fan, de kíváncsi voltam, és be is bebizonyosodott, hogy iszonyatosan jó bulikat nyomnak élőben. Egyszerűen kellenek néha ilyen ilyen no dráma, csak viva la vida percek is, amikor tényleg semmi miatt nem kell aggódni meg nosztalgiázni, csak simán tánc kifulladásig. Mondjuk mi csak a végére nyomultunk be a tömegbe, az elején ülve ment a bugi, hogy egy kicsit egyenesebben lássam a világot és a színpadot...Marha jó volt, tutira megyek még máskor is PASO-ra, Krsa meg egy külön uniqum, eszméletlen a pasi.
Szintén újdonság volt a számomra a Csík zenekar, persze ismertem őket, népzenében utaznak, meg hát a Kispál- és Quimby-átdolgozásokat ki nem fújja kívülről? Sajna csak a második felére robogtunk vissza, kellett egy kis ropi meg friss levegő, de pont akkor jött a Csillag vagy fecske, aztán a De szeretnék, maaajd az est legeslegnagyobb meglepetése, Kiss Tibi a Quimby-ből jött fel a színpadra, na én akkor kész voltam, csak jézusomozni meg sikítozni tudtam, imádom azt a pasit. Totál váratlan volt, legalábbis én nem hallottam, hogy jönne, nem reklámozták, de annyi baj, az est legnagyobb ajándéka ő volt és az a két szám, amit elénekelt a Csíkkel, a Sehol se talállak és a Most múlik pontosan. Előbbinél ment az ugrabugra, utóbbinál meg a meghatódás, hát hiába, az az utóbbi évek egyik legszebb száma, így talán, a népdalénekesnő közreműködésével még nagyobbat üt érzelmileg.
Aztán mondták Csíkék, hogy lesz még táncház a színpad mögött, erősítők nélkül, mert hát csendrendelet van tíztől ugyebár, aztán már bőven volt negyed tizenegy is, mikor befejezték a színpadit. Azért remélem a Mayer Mihály elnézi ezt a pár percet, mégiscsak nem TCS volt, hanem Csík. Beálltunk oda is, az általánosból maradt néptánctudásunkkal, tiszta őrültek háza volt, de végülis mindenki szerencsétlenkedett, de lelkesek voltunk és jól szórakoztunk, ez a lényeg. Az este tizenegykor így örömmel és boldogan zárult, csak abba volt rossz belegondolni, hogy a tavaszi napokhoz, amikor újra megtelik a Sétatér, még jó párat kell aludni.
Múlt kedden volt a német alapfokúra felkészítő nyelvtanfolyam-megbeszélés, ami kiborító volt. Négyen jöttünk el, a többiek vagy nem értek rá, vagy csak simán szartak az egészre. Tudni kell, hogy hat ember kell minimum ahhoz, hogy elindulhasson, így várhatok most csütörtökön az első óráig, hogy hopp, megjelenünk-e hatan, vagy sem, és akkor gondolkozhatom tovább, hogyan is kellene csinálni, hogy ne csússzon el nagyon. Már az időpont megbeszélése sem volt egyszerű, mert az egyik csaj esténként nem ér rá, márpedig mindenki tudja, hogy ezek a nyelvtanfolyamok esténként vannak, hiszen egyetemistákról van szó. Akkor minek akar ide jönni? Menjen magántanárhoz. Szóval a kényelmes heti 2x90 percből az lett, hogy ha meglesz a létszám, akkor egyben nyomjuk le csütörtök délután...De most komolyan, egy ekkora városban, mint Pécs, hogy lehet, hogy nincs nyamvadt 6 egyetemista akinek épp német alapfokú nyelvvizsga kellene? és ennél a nyelviskolánál akarja megcsinálni?? Nekem is ez már a második lenne, hiszen az MA-diplomához kell még egy, de más nem így van ezzel? Meg a régi hagyományos képzéseseknél szintén így van. Pfff.
Úgy egészében véve a The Vampire Diaries című új sorozat a CW-től, de kiemelve Paul Wesley, aki Stefan Salvatore-t játssza benne.A sorozat maga L. J. Smith könyvsorozatából a The Vampire Diaries-ből készült, nemsokára jön a magyar fordítás is, a sztori röviden:A helyszín persze egy kisváros. Elena Gilbert és öccse, Jeremy elveszítették a szüleiket a nyáron, ellenben kezdődik az új tanév, vissza kell rázódni a hétköznapokba. Egy új diák érkezik a suliba, Stefan Salvatore, aki szintén jól néz ki hátulról, szereti a bőrdzsekit, a napszemüveget és mindig olyan gondterheltnek tűnik (na, kire emlékeztet? a srác totál E.C., de attól még jó pasi). Elena és Stefan rögtön szimpatikusak lesznek egymásnak, de felbukkan Damon, Stefan testvére, az emberek pedig eltűnnek az erdőben. Damon felkavarja Stefan életét és hát nem nehéz kitalálni a cím alapján, hogy ők a vámpírok, Stefan a jó, Damon meg a rossz testvér. Innentől kezdve bonyolódnak a dolgok, nem olvastam a könyveket, de el szeretném, Elena vívódni fog elvileg a két srác között, szóval nem egy sima tini love story. Amúgy a sorozat első két részét láttam eddig a háromból, hozta az elvárt szintet nálam: középiskola, tinik, titkok, emlékek, fiúk, lányok, bulik, na meg a naplók. Nekem tetszik a narráció közben néha-néha, mennyit gyakorolhatták a színészek, hogy "Dear Diary...", ugyanis Elena és Stefan is papír alapú naplót vezet, nem ám blogot, há! :D
Kezd feltámadni körülötte a hisztéria, nem is csodálom, hiszen a vámpíros történeteket most a tinik éa fiatalok többsége zabálja, szép lányokat, na meg nagyon jóképű srácokat válogattak be, van benne szex, szerelem, meg a sok ügyes-bajos dolog, amik mindenkit érintenek. Meg készült egy-két igen merész promókép hozzá, ami először meglepett, hiszen mégiscsak egy tinisorozatról van szó, ott nem szokás ilyet, de a CW sosem volt prűd, ezt láthattuk már a GG-s képeknél is.
Meg kellett nézni, mert 1. 1987-ben játszódik, retróhangulatkeltés jöhet, 2. Jesse Eisenberg játssza a férfi főszerepet, aki cuki, persze nem annyira, mint Michael Cera, 3. Kristen Stewart új filmje naná, hogy nézős, bármi is legyen az, 4. mert a pénzszűke kérdésben egy cipőben járunk, meg persze még sok más egyetemistával együtt.
Tetszett, nem vágott hanyatt, de olyan divatos szóval élve feelgood volt. Jók voltak a zenék, a ruhák, a frizurák, a csipet-csapat a Kalandparkban, maga a Kalandpark, totál leképezte persze a társadalmat, Ryan Reynolds nagy gennyláda volt, még ha csak epizódszerepben is, mindenki hozott egy karaktert, ami jó is volt, talán Frigo néha már túl sok volt.
A szerdai Sétateres koncert emlékére, az egyik szám, amit nagyon szeretek a Cannot walk... albumról, és direkt nem a Wings of Love-ot választottam, mert az alap. :P Meg persze az Ísztern sugáááár......A Three Seasons Fall-ban a zene mellett a szövegeket is szeretem, pl "Nálam a négy évszak közül három mindig ősz lehetne", stb. Csak arra nem tudok rájönni melyik filmből van az idézet, tippem van, de majd még keresgélek. Általában jók az ilyenek, amikor valami klasszikusból építenek bele sorokat, mint pl. a Lángos-tejföl A tanúval. :)
VIII. Henrikről szerintem először általánosban tanultam angol órán, volt róla egy képes cikk. Le volt írva, hogy így meg úgy végezték a feleségei, meg hogy új egyházat hozott létre, meg hasonló, amit róla tudni érdemes. Én meg csak néztem, hogy te Úristen, milyen férfiak léteztek már akkor a XVI. században, milyen bátor, ugyanakkor könyörtelen volt ez a VIII. Henrik. Azóta persze tanultam róla többet, és azért tényleg bámulatos, hogy miket mert megtenni, persze a feleségeit sajnáltam mindig is.
A VIII. Henrikről elhíresült portré egy kövér, szakállas „bácsit” ábrázol, így mindig érdekes, hogy egy-egy alkotó hogyan képzeli el a fiatal királyt, illetve meg akar-e felelni ennek a megszokott képnek, vagy újít. Nos, a The Tudors újított, az én szememben teljesen: Johnathan Rhys-Myers egy vékony, de izmos, nem égimeszelő színész, mellesleg igen jóképű is. Maga a SZÁJ. Hallottam interjút a készítőkkel és el is mondták, hogy ők tényleg úgy képzelték el az egészet, hogy Henrik korának rocksztárja volt. Pazar életmódjába beletartoztak a nők korlátlan mennyiségben, a lakomák, a lovagi tornák, a vadászatok, a drága és különleges ruhák, szóval értjük. Mellesleg Nagy-Britannia királya is volt. ;)
Az első évad szerintem elég alapos volt, azt mondják, a második még ászabb, habár nekem ezzel sem volt semmi problémám. A részletes epizódleírásokba nem mennék bele, azt meg lehet találni máshol, a központban az áll, hogy Henrik első felesége, Aragóniai Katalin nem képes (életképes) fiút szülni Henriknek, így Henriknek egyre inkább elmegy tőle a kedve, meg hát idősebb is, így inkább az udvarhölgyekkel mulatja az időt. Találkozik Anne Boleyn-nel, aki mindent megváltoztat. A vágy. Ó jaj. Van egy barátja, Charles Brandon, aki nem nemesi származású, ám Henrik segítségével egyre feljebb emelkedik.
Megjelenik a történelemből még Mórus Tamás is, Jeremy Northman alakításában, valamint Sam Neill is az első évad állandó és meghatározó szereplője, mint Wolsey bíboros, aki áskálódik, nőzik, átvág és eltüntet embereket, huh, a színész nagyon jól alakította, nagyon gonoszra sikeredett. Én momentán nagyon nem bírom Anne Boleyn-t, a színésznőnek kis turcsi orra van, mindig annyira, de annyira fent hordja, habár szerintem nem feltétlenül lenne szükséges mindig. Úgy általában jók a színészek, a karaktereket is felépítették, egy kedvencem volt még: Thomas Tallis, udvari zeneszerző. A srác iszonyatosan cuki volt a félénkségével meg a kócos hajával, kicsit kereste az identitását, érdekes volt az ő története is, habár csak mellékszereplő volt.
Természetesen eredeti nyelven hallgattam, ezt vétek is lenne szinkronnal, zene volt füleimnek az igazi angol beszéd, a választékosság és elegancia, mégiscsak az 1600-as években járunk. Sok új szót is megtanultam, pl, hogy szólítunk egy királyt, egy bíborost, egy lordot, meg már alapból amiatt megérte, hogy JRM azt kiejti a száján, hogy JUSTICE. Kész voltam. :D
Huh, néha komolyan elgondolkozom azon, hogy a napi rutint itt kellene hagyni egy picit, pedig még csak most kezdődött az év...Azzal, hogy szeptemberben még a könyvtárban dolgozom, még ha csak heti 20 órát is, az következett be, hogy a szabadidőm napközben szinte nulla, amikor mégis van, pl egy lyukas, de időhiányban nem érdemes bemenni dolgozni, akkor meg azon agyalok, hogy úristen, úristen, még X órát kell a héten mennem, hogy lesz meg. Nem egészséges cseppet sem, hiába mondják, hogy egy egyetemista simán tud vállalni mellékállást, nálunk az órarendünket és az órák jellegét figyelembe véve (magyarul be kell járni), nem nagyon vállalható.
Amikor semmi másból nem áll a napod, mint reggel óra, két-három óra munka, délután óra, aztán még két-három óra munka, és hazaesel mondjuk este 7-kor, miközben 8-kor léptél ki az ajtón, az sucks. Nincs semmi flangálás a boltokban, vagy csak úgy az utcán, felmenni a Tettyére, ami már nagyon-nagyon HIÁNYZIK, és ezt most teljesen őszintén mondom. Vagy elmenni moziba, még a gépen sem néztem a múlt héten meg egy filmet sem, jó, ha volt még erőm egy 40-50 perces sorozatot megnéznem. Panaszkodásnak hangzik? Tudom, hogy nem kellene, hiszen sok más embernek is kellett volna ez az állás, most a fejemben a mérleg arra felé dől, hogy nem kellett volna, ez változó.De ugyanakkor tudom, hogy már csak másfél hét és lazulnak a dolgok...
Ha nézek egy közeli jövőképet, akkor ez a sablonos út: jelenleg mesteren vagyok elsős, jövőre végzős. Ok. Másoddiploma, két nyelvvizsga pipa. Megindul az álláskeresés, harc, esetleg más városba költözés. Nem tudom meddig tart az integrálódás, de min. 1-2 év biztosan, amíg valaki biztosnak mondhat valamit és jól is érzi magát a helyén. Ha nem jön össze, továbbkeresés., újabb költözés, újabb integrálódás. Heti öt-hat munkanap 8-tól 4-ig kb., a foglalkozás tetszik, azzal nincs baj. Netántán még összeakadok egy pasival is, akinek pont én kellenék, ami csoda lenne, de mivel most a sablonos úton járok, így legyen ez a következő lépés. Szokásos járás, összeköltözés, eljegyzés, esküvő (kicsi!!!), gyerek és kész is a happy family. Erre vannak variációk, de a gyerek megjelenésével kilőve minden egyéb lehetőség. És hogy mik lennének ezek az egyéb lehetőségek?
Mivel nem vagyok sem társaságfüggő sem helyhez és emberekhez kötött (mindig azt mondom, rugalmasnak kell lenni), mondjuk kihagyok egy évet az utolsó év előtt. Egy év nem a világ vége, az au pairkedés mindig is érdekelt, olvasok blogokat, látom a szép és kevésbé szép oldalát is, meg az angol, igen-igen, azt nagyon jól kellene beszélni. Meg annyira jó lenne megtapasztalni valami mást, még ha csak egy kis időre is. Visszajövök, mert pont az a jó az ilyen programban, hogy fix időre szól és kész, folytatom a sulit, befejezem és a sablonos történet tovább folytatódhat. Második lehetőség, ha mindezt az MA-diploma után lépem meg, nem érdekel, hogy ki hol kapott állást, ki kivel költözött össze, ki kit jegyzett el, nem kell mindent mindenkinek egyformán csinálnia és pont.
Ilyen dolgokon olyankor gondolkozom el, amikor úgy érzem, hogy bekapott a gépszíj (remélem helyesen használom...) és nincs esély menekülésre. De lehet, hogy csak arra van szükségem, hogy egy nagyot sétáljak végre a Tettyén... ;-)
Tegnap vagy tegnapelőtt, már nem is tudom, mikor bandukoltam felfelé a Széchenyi téren, vagyis mellette, ami van belőle jelenleg..., a szűk kis járdán egy bácsi jött velem szemben. De a lényeg, hogy a bácsika egy az egyben úgy nézett ki, mint Karl Lagerfeld. Halál komolyan. Alul nem volt feketében, de a feje: ugyanaz a tekintet, az ősz haj, a fekete szemüveg. Huh, megborzongtam egy pillanatra, mik vannak Pécsett és a bácsi vajon tudatában van-e ennek a hasonlóságnak? Vagy lehet, hogy ő a Lagerfeldtől bébikorában elválasztott ikertestvér? Bármi megtörténhet. :D
Elindultunk az úton! Legyen ez a könyvtárosok ünnepnapja, meg majd az épület megnyitója egy másik, de hát erre is mennyit kellett várnunk... Nem akarok itt az EKF-ről vitatkozni még magammal sem, mindenkinek megvan a maga véleménye, Pécs a szakadék szélén táncol, de ígéretes és talán TÉNYLEG jelent valamit, hogy tegnap megtörtént az alapkőletétel az illetékesek részvételével. Képek a Bama-n erről az eseményről és a jelenlegi állapotról ITT. Kitaláltam kb. 2 hete, hogy mint pécsi lakos, dokumentálom hétről hétre fotókkal, hogy hogyan is halad a Tudásközpont (egészen pontosan: Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont) építése. Én, mint ugye könyvtáros, külön a szívemen viselem ennek a projektnek a sorsát, ha nem is hangosan, de figyelem az eseményeket. Mondjuk a normális digi fényképezőmet mindig otthon hagyom (az otthon-otthon egy másik város), mobillal meg nem állok neki, mert az úgy gagyi. Szóval így nehezen fog beindulni a projektem, de azt már kitaláltam, hogy honnan is kellene fotóznom: a Tettyéről, a templom elé ha odaállok, onnan szép a kilátás.
Addig is itt a látványterv, amit tényleg nagyon szépen megcsináltak, hát még ha így konkrétan meg is valósulna, a Kaptárral, meg mindennel együtt, az maga lenne a csoda, de nem rossz értelemben, hanem a varázslatos értelemben. :)
A Pécs2010 EKF hivatalos weboldala ezen a címen elérhető, bővebb információkkal a projektekről.
Jujujujjj, az MTV VMA-n újabb előzetest vetítettek, a várva várt filmből. Huh, vannak benne klasszul megoldott jelenetek, de néha egy kicsit zavaros volt, meg hát az időrend, rögtön Aro-val kezdeni? Ezt így elsőre nem vágom, de még úgyis megnézem párszor, meg a könyvben is ott tartok, hogy mindjárt repülnek Olaszországba. De Jane-t nagyon jól megcsinálták, meg hát mégis csak egy Dakota Fanning kellett még hozzá! :D Messze van még november 20-a.
Mindenhol olvasni lehet (origo, imdb), így nem részletezem, így tiszteletből a napi kedvenc a Dirty Dancing, ami az egyik kedvenc filmem és az is marad örökkön-örökké. Johnny Castle mennyire menő csávó volt, szerintem minden lány rá vágyik egy (családi) nyaraláson. Ő és Jennifer Grey tökéletes párost alkottak. A Ghost nekem már egy kicsit sok volt így romantikailag, stb, de el kell ismerni, nagy volt benne. 57 éves volt, hiába, a rák nem válogat.
Snow Patrol - Chasing Cars - mert annyira, de annyira szép szám, sírni lehet rajta. "If I lay here If I just lay here Would you lie with me and just forget the world?"
Tegnap ért véget az m1-en a Szeretők (Mistresses) című angol sorozat második évadja. Nekem tetszett a sorozat, kicsit persze Sex and the City-s volt, de hát mégiscsak angol környezetben, amit amúgy is imádok. Négy 30-40 közötti, körüli nő a főszereplő, ahogy a hivatalos BBC-oldalukon is írják, Love is a tangled web. Hát ja, köztük meg aztán végképp. A történet kezdetekor (az első képen a leírás szerinti sorrendben):
Jessica sikeres rendezvényszervező, szingli csaj, aki falja a pasikat. Siobhan sikeres ügyvéd, a férjével Hari-vel babát szeretnének, de nem akar összejönni. Trudi: tűzoltó férje elvesztése uán egyedül neveli két lányát Katie: háziorvos, épp gyászolja egyik páciensét, aki a szeretője is volt egyben.
A sorozatban számos férfikarakter megfordul, meg egy nő is bekavar, szóval nem szűkölködtek a jóképű férfiakkal, habár megjegyzem, hogy a számomra 2 kedvenc Katie-nek jutott az első és második évadra. Lent Max Brown van, Sam alakítója, az ő apja volt az a páciens, aki az első percekben meghal. Az oldalsávban pedig Dan, akit Mark Umbers alakít, szerepe szerint sebész, sikeres, jóképű, kedves, megnyerő, kész főnyeremény.
Elvileg olvastam valahol, hogy lesz 3. évad, hát jó lenne, addig is itt a hivatalos oldal: BBC - Mistresses
Hmm, hát érdekesek az emberek, így röviden a tanulságok:
1. Az azért egy kicsit sokkoló és meghökkentő, amikor a könyvtárban a melletted dolgozó bácsi, aki egy kicsit fura, mivel néha elkezd csak úgy beszélni magában/hozzánk, megkérdezi, hogy milyen nyelveken beszélek. Mondom angol meg német, azt nem hangoztattam, hogy a német egyre inkább feledésbe merül..Szóval csak néz, és akkor azt mondja, hogy az KEVÉS. Mert egy könyvtárosnak minimum 6 (!!!) nyelven kellene értenie, de még az sem olyan sok, ő ismer 12 nyelven beszélő ázsiai könyvtárost. Hát, mondom magamban kösz, egy csomóan még ezt sem mondhatják el magukról, én meg nem fogok előtte szégyenkezni a 2 nyelvvel. Megmaradtunk annyiban, hogy van még időm. Mert én még csak 21 vagyok, nem 60 körül, mint ő.
2. A srácokkal nem csak szexelni meg járni lehet, hanem csak egyszerűen BESZÉLGETNI is. Ez nem bűn, meg hát könyörgöm, felnőttek vagyunk, mindenki el tudja dönteni, hogy mit akar, kivel, amúgy meg szerintem sokszor egy haver, barát többet is ér egy pasinál.
3. Még mindig vannak olyan egyének, akik úgy gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik az a szabály, hogy csak az első ajtón lehet felszállni a buszokra. Höh. Pedig nem bunkó egyetemisták, hanem általában tök átlagos középkorú nénik, bácsik teszik, esetleg tök ártatlannak kinéző általános iskolások. Na ne hogy már bevegyem.
4. A suliban a portás meg, ha megkérdezem, hogy melyik az a terem, amelyik kell nekem, és véletlenül összekeverem, akkor ne hogy már flegmán válaszoljon, mintha ő nem tudom ki lenne. Nem elsős vagyok, de évek óta nem volt ott óránk, meg különben is, vagy 100-200 elsős van nálunk minimum, és nem táplálnak beléjük térképet meg GPS-t. Hát én kérek elnézést.
Amúgy tök jó, hogy szerintem a kutya sem olvassa ezt a blogot, így tényleg olyan mintha a naplómat írnám, csak elektronikusan, persze olyat, ami kusza mint én.
Na már milyen vicces dolgot találtam! Hihi. Januárban vagy februárban érkezik az utolsó évad a kultikus sorozatból, a 6., de addig még sajnos nagyon-nagyon sok idő van...Visszaszámlálás indul!
1. VMA 2009 Promo - Britney Spears and Russel Brand
Hát igen, Russel meg az ő szexi veszélyes természete... :))) Imádom Russelt, olyan őrült egy feje van, meg idióta karaktereket játszik a filmjeiben, de pont ezért különleges. Britney meg annyira jól adja saját magát, az a britneys nyávogó hang, meg ujjharapdálás, szóval cuki. A többi VMA-s promo nem tetszik, de ez telitalálat, mindig mosolyogva nézem a csatornán.
2. Beyoncé - Single Ladies Parody with Justin Timberlake
No kommentár, Justin az ász, ezt bevállalni, de a többiek sem piskóták. ;)
3. Condom reklám MTV Hungary
teatyaúristen...mikor jó fél-egy éve először láttam az MTV-n, csak néztem, hogy mi a sz@r ez, aztán azóta is csak nézem, hogy mi ez...hát pont az, poénnak jó. ...és persze használjatok óvszert!
A hétvégén sikerült két olyan filmet kiválasztanom megnézésre, amelyek nem hagytak bennem túl mély nyomot.
1. Miért éppen Minnesota? (New In Town)
A film persze az egyetlen húzónévre, Renée Zellweger-re épült, meg a noname kisvárosra, ahova elküldik őt, a lehetséges alelnökjelöltet, hogy szedje ráncba a gyárat, aztán végülis zárja be. Beleszeret a helyi tuskóba, akiről persze kiderül, hogy valójában nem tuskó, hanem érzőszívű apuka, a többi csak látszat. Beleszeret továbbá a kisvárosba, ahol folyton esik a hó, pedig előtte mindig Miami tengerpartján futotta le napi köreit és edzett, hogy fenntartsa a sikeres szingli üzletasszony-címet. Bocs, a cinikus hagnemért, de ez a film semmi újdonságot nem hozott, hány ilyen témájú filmet készítettek már, egyszerűen uncsi volt, na meg Renée. Khmm. Ez a nő nagyon furán nézett ki az egész filmben, az arca tök merev meg felpuffadt volt, a haja is gáz volt, ennyire de ennyire szögegyenesre vasalni, ááá, gáz volt (a lentebb található kép remélem jelzi). Ő sem hozott semmi újat, akárki akármit mond, nekem ő mindig is csak Bridget Jones marad, azokban a filmekben imádom.
2. Egy nap New Yorkban (New York Waiting)
Ígéretesnek tűnt, svéd romantikus dráma, ami NY-ban játszódik, kell ennél több? Kellett volna. Egy jó forgatókönyv például, több párbeszéd. Szeretem a művészfilmeket, de ez nem jött be, hiába nyert fesztiválon, csak szenvedett végig a két főszereplőnk, az élet értelme, meg a szerelem csak szenvedés-téma, sikítani tudtam volna már az első 10 perc után, de igaz, hogy több részletben, de végignéztem, mivel hát mégiscsak az amazing Central Parkban meg úgy általában NY-ban játszódott. Bárcsak a város ne csábított volna magával.
Sidney-hez hasonlóan én is csak bámultam New Yorkot, semmi egyéb nem számított.
Imádott amerikai rockbandám, a Kings of Leon és az egyik kedvenc számom tőlük, a Used Somebody. Szerintem az egyik legerősebb szám a legutóbbi albumukról (Only By The Night), persze a Sex on Fire mindent ver.
1. Megvolt a kari évnyitó, ugye én most már mesterszakos vagyok (I LOVE BOLOGNA...), gondoltam el kellene menni, aztán végülis nem is lett rossz az arány, a csoport 70%-a ott volt (10-en vagyunk így könnyű számolni...:P). Ugyanaz az így már másodszor is röhejes szöveg, hogy kiléptünk a középiskolából, önállóság, tanulás, LifeLongLearning, stb...azért megemlíthették volna, hogy itt nem csak fsz-esek, BA-sok, hanem MA-sok is vannak, akik közül konkrétan egy csomóan itt végeztek. Na mindegy. Ha a diplomaosztót is beleszámolom, akkor már a 3. fogadalomtételemen vagyok túl, ááá, utálom az ilyen hülye formális udvariasságokat, amik csupán megszokásból vannak még megtartva...Ugyanazok a tanárok, akiket szeretünk, akiket nem szeretünk, akiket megpróbálunk elkerülni, de nem sikerül, és akiket megpróbálunk nem elkerülni, hát vegyes lett az idei felhozatal is.
2. Az évnyitó után hazabuszoztam (Urán-Kertv. távolság nem kicsi ám...), hogy átöltözzem, meg kaját vegyek magamhoz, mert indultam a munkába, ide, ahol épp most is pötyögök. Rutinfeladat: felmutatni a bérletet, mert ugye csak az első ajtón lehet felszállni, hmm, nem is tudom, talán bő fél éve. Már majdnem a középső ajtónál vagyok, amikor csak hallom, hogy "hé, hello, nagy lány, igen, te zöldpólós" (almazöld, dehát pasi, meg sofőrből van). Visszamentem, erre mondja, hogy lejárt bérlettel nem lehet utazni. Ránézek a bérletemre, paff, meg a mai dátumot is előhoztam az archívumból, leesett, hogy szeptember 7-én akartam utazni az augusztusi bérletemmel...Persze tutira nem hitte el, de mondtam, hogy hopsz, elfelejtettem, de kérek egy jegyet. 300 Ft.
Leültem, szigorúan kinézve az ablakon, de biztos mindenki engem bámult, hogy ezek a mai fiatalok...igazából nem égett a fejem, mert nem csalni, bliccelni akartam, hanem egyszerűen ilyen szórakozott és lökött vagyok, hiába hallom mástól, hogy megy bérletet venni, nekem eszembe nem jutott, hogy ja, az enyém is lejárt. Tényleg így van, tavaly is előfordult már egyszer, de ott legalább én vettem észre a felszállás előtt a végállomáson, nem a sofőr.
Ami a leggázabb az egészben, hogy tegnap mikor visszajöttem Pécsre, szintén használtam a bérletet (szept. 6.), meg ma is már kétszer, hogy elmentem a suliba, meg vissza az albérletbe, de azok a buszosok nem vették észre...Erre az incidens után egy megállóval ki szállt fel a buszra? Egy ellenőr, mert néha ilyenkor is járnak, hiába csak az elsőn bérlet-felmutatással lehet felszállni. Azért ha ő veszi észre, hogy lejárt a bérletem és nem a buszos, az gázabb és nem úszom meg nagyobb lecseszés és pénzbírság nélkül, szóval lényeg a lényeg, hálás voltam a sofőrnek, hogy éles a szeme és még nem aludt be a munkájába...
Ááá, ezt muszáj itt is feljegyeznem, nem elég sima könyvjelzőként felvenni az oldalt, nagyon-nagyon jó képek készültek a TB gonosz vámpírjáról, véget ért a forgatás, kicsit barnább, kicsit rövidebb a haja, de a sármja nem csökkent. :D
Van ez az oldal, a MyEpisodes.com, ahol a felhasználó elkészítheti a saját kis listáját az éppen nézős, vagy nézett sorozatokból, persze elsősorban az USA-ban hasznos, hisz feltünteti azt is, hogy mikor vetítik, melyik csatornán, mik az egyes részek címei, szóval elég jó kis adatbázist hoztak létre. Én arra használtam, hogy összegyűjtsem a valaha nézett összes sorozatom címét, kivéve persze tinikorom francia remekjeit, azok nincsenek benne az adatbázisukban, valamint abból a téves időszakból, amikor én is néztem dél-amerikai szappanokat...A 80-90%-át biztos sikerült összevadászni, a 21. sz.ból szinte az összeset, érdekes, mindenesetre, valamint ahogy így végignéztem, hát, rájöttem, hogy elég szerteágazó az ízlésem. ;)
Ma egy kicsit mélyebbre nyúltam az alternatív zene bugyraiban, a mai kedvenc IAMX-től az The Alternative. A pasinak, Chris Corner-nek iszonyatosan nagy kisugárzása van a színpadon, plusz a hangja is fantasztikus, ennek a számnak rám valamiféle hipnotikus hatása van rám...
Ezúttal Guillaume Canet, francia színész, többek között az Anna Gavalda Együtt lehetnénk c. regénye alapján készült Egyedül nem megy férfi főszereplője. Nagyon szeretem a könyvet, a karaktereket, a film is nagyon jól sikerült, ami adaptációnál nem túl gyakori, persze, ki kellett hagyniuk 1-2 dolgot, de hát mégiscsak a regény 600 oldal, a film meg csak 90 perc. Szóval Guillaume Canet-t remek színésznek tartom, láttam már a Szeress, ha mersz-ben, a Narco-ban, a Vidocq-ban és A partban, mondjuk a legutóbbi filmnél még nem ismertem, hogy ja, ő az, ó, az klassz. Vannak még filmjei, amit meg szeretnék nézni, rendezett is, csak hát ugye a francia filmeket nem egyszerű levadászni.
Vannak írók, akiket nem olvasok, de tisztában vagyok velük, mit írtak, miért lehet szeretni, mi a vonzó bennük másoknak, ami szerintem egy jó könyvtárosnál alap, hiszen mit is szoktak mondani: polihisztornak kell lenni, mindenhez egy kicsit érteni, így ebbe természetesen Agatha Christie is beletartozik, a nagy sikerű krimik szerzőnője.
Mondjuk én elvből nem olvasok Müller Pétert és Paulo Coelho-t, az nem az én világom, de tisztában vagyok a mai irodalomban betöltött szerepükkel. Szeretet. Yep. Aztán ott van Szabó Magda, akivel még szintén nem sikerült megbarátkoznom, de a Régimódi történet tervbe van véve, a belőle készült 6 részes sorozat, amit talán tavaly vetítettek az m1-en, nagyon tetszett. Naná, ahol Nagy Ervin van... ;) Na jó, komolyra fordítva a szót, a témája is érdekel.
Sohasem voltam az a nagy krimiolvasó, Sherlock Holmes kalandjai sem érdekeltek sohasem különösebben, egy kivétel van: Edgar Allan Poe-tól A Morgue utcai kettős gyilkosságc.novella. A MEK-en elolvasható az egész. Na ezt imádom, elolvastam már párszor, azt hiszem megint el kellene. Épp olvasom róla a Wikipédián, hogy ezt tartják az első detektívtörténetnek, megelőzte még Sherlock Holmes-t is, a Morgue utcában nyomozó Dupin. Mikor először jutottam el a végére és kiderült a megoldás, ááá, az nagy pillanat volt, tetszett nagyon. Nemrég ért véget a CBS-en a Harper's Island című összesen 13 részes sorozat, ami a Tíz kicsi négeren alapszik, de persze azért meg van csavarva a történet. Röviden: egy kis szigetre érkezik az esküvői vendégsereg, 1 hét van a lagziig kb., de sorra tűnnek el a vendégek, ki így ki úgy, khmm, elég változatos formában. A lényeg persze az, hogy kiderüljön ki a gyilkos, ahogy persze részről részre csökken a szereplők száma, egyre izgalmasabb is, aztán a végén paff. A sorozatról bővebben itt: Harper's Island on Wiki. Majd jön a TV2-re is, habár tuti bukta lesz, erre nem hiszem, hogy vevő a magyar néző, főleg a TV2-n, Amerikában sem végzett a topon...Na de erről ennyit, szóval mivel nekem a sorozat az összes hibájával együtt is bejött, élveztem, hogy találjuk ki ki a gyilkos, sírni, izgulni a kedvenc szereplődért, gondoltam lássunk neki az anyatörténetnek is.
Majd kiderül, egyenlőre az első két szereplő bemutatásán vagyok túl, de asszem jó szokásomhoz híven készítek egy segédlapot a szereplők nevével és főbb tulajdonságaival, mert az ilyen sok főszereplős történetekben néha elkeveredek, de mondjuk érdekes, mert az Twilight Saga-nál ilyenre egyáltalán nem volt/nincs szükségem, ott mindenki a fejemben van, de pl a Szentivánéji álom alatt nagyon jól jött.
Mostanában sok hír érkezett, hogy itt meg ott kigyulladt egy panelház, a miskolci esetet újra meg újra előveszik, épp a tegnapi Fókuszban is az elhunyt 16 éves lánnyal foglalkoztak, hogy ki volt ő, stb. Hogy ez most szakmailag meg morálisan milyen dolog, az egy másik dolog.
Én meg parázok ilyenkor tisztára, mert most költöztem életemben először olyan albérletbe, ami panelházban van, meg otthon sem laktunk sosem panelban, a téglát favorizáljuk. Persze fel van újítva meg minden, nem egy lerobbant valami, de mégiscsak panel, és mivel múltkor azt mondták, hogy az országban szinte sehol sem csinálták meg a panelekben a szintenkénti lezárást, gondolom itt sem, mert miért pont Pécs-Kertvárosban lenne meg...
Szóval pont ezzel álmodtam, persze a valóságos ház képét és szerkezetét elferdítve, ezt most így nem tudom elmagyarázni, de az a lényeg, hogy a valahol tűz ütött ki és látni lehetett, hogy a szellőzőlukakon terjed egyre feljebb és feljebb és én meg szokás szerint sikítoztam, hogy Jézusom, Jézusom...brrr. Rossz volt, de azért szeretek ott lakni.
Zárásnak egy kínai panelház épülete, ott nem minden ház olyan, mint nálunk, ez éppenséggel elég mókás:
Ahogy már írtam korábban, nekem is szükségem van "agyatlan" kikapcsolódásra, hogy csak simán vicces, bugyuta sorozatokat nézzek és bugyuta játékokkal játsszam a számítógépen. Az egyik ilyen guilty pleasure (kösz a kifejezést sorozatjunkie!) nálam a Hannah Montana meg a Wizards of Waverly Place. Igen, igen, egy 21 éves is néz Jetixet néha (nemsokára Disney Channel), szerintem vagyunk így páran, csak sokan az istennek se vallanák be. Némelyik rész erősebb, némelyik már nekem is erőltetett, van, akit jobban bírok (Lilly, Oliver), mást kevésbé (Rico, Jackson), és végre valahára megjelent DVD-n is a Movie, így megnéztem végre.
Magyarországra is begyűrűzött már a HM-fever, így szerintem kb minden 2. magyar kislánynak a padján HM-s tolltartó és füzet lapul, a többiekén (még) Zanessa. Sokan utálják alapból, mások meg istenítik, én így nézem, hallgatom és elvagyok vele, mindenesetre arra már rájöttem, hogy nem normális dolog valakinek 12-13 éves korától egy alterego éveken keresztül, nem csodálom, hogy Miley Cyrus valójában már le akar számolni Hannahval, ami nem is baj. Miley jobb, a 7 Things című számát a Breakout c. legutóbbi albumáról kifejezettem szeretem, a téma, a szöveg hiába sablonos, mégis ütősen adja elő.
Szóval a filmben apuka (a mindig szuper Billy Ray/Robbie Ray) visszaküldi vidékre a kissé túl beképzelt lányát, Mileyt, hogy jöjjön rá az élet fontos dolgaira. Miley gondolkozik is sokat, közben jön a cowboysrác (naná, hogy szőke, kék szemű), a szerelem, a csirkék, a tojások, a lovak, a nagyi, a gonosz kapitalista bácsi, meg kell menteni a kisvárost a modernizációtól(!!!), stb, koncert, habos-babos sütemény az egész film. Egyszer jó volt, de inkább a sorozatba nézek bele néha, annyira nem volt nagy durranás.
Imádom ezt a számot, mostanában sokat hallgatom, mióta voltam életem első Kowalsky-koncertjén az EFOTT-on. Jó, hogy nem hagytam ki és inkább őket hallgattam meg még a zuhogó esőben is. :D
Épp most olvastam az e-mailt, hogy mégiscsak sikerül 1 hónappal meghosszabbítani a szerződésemet, többet nem tudok, holnap reggel mehetek vissza Pécsre a legkorábbival, mivel épp ma jöttem haza, gondolván, mielőtt kezdődik a suli, még itthon pihengetek...hah.
...egy általa képzelt világba menekül. Ebben a világban a lemez
úgy készül, mint a palacsinta és a kómában fekvő szomszédasszony csak egyhuzamban alussza le az
összes alvással töltendő órát.
