Plusz egy kis szerdai visszaemlékezés az aznapira, rögtön az elején:
Szerda, Sétatér, 20:00 - Zagar-koncert. Zagar az Zagar az összes külsőséggel együtt, precízek, lenyomják ami a lemezen is van, szinte óraműpontossággal, de jó, néha volt egy kis hangorgia, de néha már az is erőltetettnek tűnt...Meg főleg a basszgitáros a retró Adidas-pulcsival (amit szegénynek le kellett vennie, mert melege volt, háh - mi ujjatlanban voltunk) meg a trendi hajával elképesztő magabiztossággal adta a menő zenészt...Mindegy is, ezek ilyen izé dolgok, a zene jó, olyan kis kellemes, okos zene, szeretem, végülis azért is mentünk el egyik barátnőmmel.
Csütörtök, Sétatér, 19:00 Az MR2-turné pécsi állomásán először a HS7 lépett a színpadra. Megalapozták a hangulatot az Ez a szerelemmel, aztán jöttek persze a slágerek, hiszen itt mindenkire egy óra jutott, ami azért nagyon hamar el tud menni és nincs idő kísérletezgetésre. Dél-Amerika, Mozdulj, Sajnálom, Márta, Mikor utoljára láttalak, Paradicsom, Szia, Tudom, hogy szeretsz titokban, stb. Egyet sajnáltam, hogy a Hol van az a krézi srác nem fért bele. :S Klassz volt, mint mindig, én bírom a Krisztián néha idióta énekhangját, meg ahogy játszik vele, persze, amikor a szívbe kell markolni, az is megy.
Majd jött a PASO!!! Élőben nem hallottam őket előtte, meg amúgy is csak pár számot ismertem tőlük, nem vagyok egy hűdenagy ska-fan, de kíváncsi voltam, és be is bebizonyosodott, hogy iszonyatosan jó bulikat nyomnak élőben. Egyszerűen kellenek néha ilyen ilyen no dráma, csak viva la vida percek is, amikor tényleg semmi miatt nem kell aggódni meg nosztalgiázni, csak simán tánc kifulladásig. Mondjuk mi csak a végére nyomultunk be a tömegbe, az elején ülve ment a bugi, hogy egy kicsit egyenesebben lássam a világot és a színpadot...Marha jó volt, tutira megyek még máskor is PASO-ra, Krsa meg egy külön uniqum, eszméletlen a pasi.
Szintén újdonság volt a számomra a Csík zenekar, persze ismertem őket, népzenében utaznak, meg hát a Kispál- és Quimby-átdolgozásokat ki nem fújja kívülről? Sajna csak a második felére robogtunk vissza, kellett egy kis ropi meg friss levegő, de pont akkor jött a Csillag vagy fecske, aztán a De szeretnék, maaajd az est legeslegnagyobb meglepetése, Kiss Tibi a Quimby-ből jött fel a színpadra, na én akkor kész voltam, csak jézusomozni meg sikítozni tudtam, imádom azt a pasit. Totál váratlan volt, legalábbis én nem hallottam, hogy jönne, nem reklámozták, de annyi baj, az est legnagyobb ajándéka ő volt és az a két szám, amit elénekelt a Csíkkel, a Sehol se talállak és a Most múlik pontosan. Előbbinél ment az ugrabugra, utóbbinál meg a meghatódás, hát hiába, az az utóbbi évek egyik legszebb száma, így talán, a népdalénekesnő közreműködésével még nagyobbat üt érzelmileg.
Aztán mondták Csíkék, hogy lesz még táncház a színpad mögött, erősítők nélkül, mert hát csendrendelet van tíztől ugyebár, aztán már bőven volt negyed tizenegy is, mikor befejezték a színpadit. Azért remélem a Mayer Mihály elnézi ezt a pár percet, mégiscsak nem TCS volt, hanem Csík. Beálltunk oda is, az általánosból maradt néptánctudásunkkal, tiszta őrültek háza volt, de végülis mindenki szerencsétlenkedett, de lelkesek voltunk és jól szórakoztunk, ez a lényeg. Az este tizenegykor így örömmel és boldogan zárult, csak abba volt rossz belegondolni, hogy a tavaszi napokhoz, amikor újra megtelik a Sétatér, még jó párat kell aludni.
Szerda, Sétatér, 20:00 - Zagar-koncert. Zagar az Zagar az összes külsőséggel együtt, precízek, lenyomják ami a lemezen is van, szinte óraműpontossággal, de jó, néha volt egy kis hangorgia, de néha már az is erőltetettnek tűnt...Meg főleg a basszgitáros a retró Adidas-pulcsival (amit szegénynek le kellett vennie, mert melege volt, háh - mi ujjatlanban voltunk) meg a trendi hajával elképesztő magabiztossággal adta a menő zenészt...Mindegy is, ezek ilyen izé dolgok, a zene jó, olyan kis kellemes, okos zene, szeretem, végülis azért is mentünk el egyik barátnőmmel.
Csütörtök, Sétatér, 19:00 Az MR2-turné pécsi állomásán először a HS7 lépett a színpadra. Megalapozták a hangulatot az Ez a szerelemmel, aztán jöttek persze a slágerek, hiszen itt mindenkire egy óra jutott, ami azért nagyon hamar el tud menni és nincs idő kísérletezgetésre. Dél-Amerika, Mozdulj, Sajnálom, Márta, Mikor utoljára láttalak, Paradicsom, Szia, Tudom, hogy szeretsz titokban, stb. Egyet sajnáltam, hogy a Hol van az a krézi srác nem fért bele. :S Klassz volt, mint mindig, én bírom a Krisztián néha idióta énekhangját, meg ahogy játszik vele, persze, amikor a szívbe kell markolni, az is megy.
Majd jött a PASO!!! Élőben nem hallottam őket előtte, meg amúgy is csak pár számot ismertem tőlük, nem vagyok egy hűdenagy ska-fan, de kíváncsi voltam, és be is bebizonyosodott, hogy iszonyatosan jó bulikat nyomnak élőben. Egyszerűen kellenek néha ilyen ilyen no dráma, csak viva la vida percek is, amikor tényleg semmi miatt nem kell aggódni meg nosztalgiázni, csak simán tánc kifulladásig. Mondjuk mi csak a végére nyomultunk be a tömegbe, az elején ülve ment a bugi, hogy egy kicsit egyenesebben lássam a világot és a színpadot...Marha jó volt, tutira megyek még máskor is PASO-ra, Krsa meg egy külön uniqum, eszméletlen a pasi.
Szintén újdonság volt a számomra a Csík zenekar, persze ismertem őket, népzenében utaznak, meg hát a Kispál- és Quimby-átdolgozásokat ki nem fújja kívülről? Sajna csak a második felére robogtunk vissza, kellett egy kis ropi meg friss levegő, de pont akkor jött a Csillag vagy fecske, aztán a De szeretnék, maaajd az est legeslegnagyobb meglepetése, Kiss Tibi a Quimby-ből jött fel a színpadra, na én akkor kész voltam, csak jézusomozni meg sikítozni tudtam, imádom azt a pasit. Totál váratlan volt, legalábbis én nem hallottam, hogy jönne, nem reklámozták, de annyi baj, az est legnagyobb ajándéka ő volt és az a két szám, amit elénekelt a Csíkkel, a Sehol se talállak és a Most múlik pontosan. Előbbinél ment az ugrabugra, utóbbinál meg a meghatódás, hát hiába, az az utóbbi évek egyik legszebb száma, így talán, a népdalénekesnő közreműködésével még nagyobbat üt érzelmileg.
Aztán mondták Csíkék, hogy lesz még táncház a színpad mögött, erősítők nélkül, mert hát csendrendelet van tíztől ugyebár, aztán már bőven volt negyed tizenegy is, mikor befejezték a színpadit. Azért remélem a Mayer Mihály elnézi ezt a pár percet, mégiscsak nem TCS volt, hanem Csík. Beálltunk oda is, az általánosból maradt néptánctudásunkkal, tiszta őrültek háza volt, de végülis mindenki szerencsétlenkedett, de lelkesek voltunk és jól szórakoztunk, ez a lényeg. Az este tizenegykor így örömmel és boldogan zárult, csak abba volt rossz belegondolni, hogy a tavaszi napokhoz, amikor újra megtelik a Sétatér, még jó párat kell aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése