"... az éjszakában egyedül lenni kell, hogy igazi nagyot üssön a szív, ha valaki majd átölel"
"a tetőről legalább lefele pisálni tudni kell, szeretni kell..."
Új blog
12 éve
2010. június 30., szerda
2010. június 29., kedd
2010. június 27., vasárnap
Parov Stelar - The Phantom
Igen, már megint ő, ez van. Mindennek most az az apropója, hogy a napokban jelent meg a legújabb kislemexe, a The Phantom, rajta három számmal: az extended version, az 1930 version és az original radio version. Fura volt elsőre, kicsit elszálltabb, nem annyira "kézzel fogható" mint pl a Matilda volt, de ennek ellenére már rendesen megragadt a fejemben. Június 14-én Utcazenén a Várban Parov Stelar Band, szerintem lesz ez is. ;)
2010. június 25., péntek
Michael Cera annyira cuki!!!
Még mindig. Imádom ezt a srácot. :DDD Már volt egyszer kedvenc, de nem hagyhatom ki, épp múlt héten néztem meg a Youth In Revolt-ot, Nick Twisp rulez, most meg várható a Scott Pilgrim vs. The World.
2010. június 24., csütörtök
2010. június 22., kedd
Garbage - Tell Me Where It Hurts
Bár a dalszöveg másról szól, a fogam fáj nagyon. A fogszabályozóval már a finisben vagyunk, a végső részárásoknál tartunk, és még mindig tudnak meglepetéseket okozni a dokik, mivel most megint egy új gumiizé került fel, ami összehúzza a fogakat vagy mi. Ez mind szép és jó lenne, ha nem lenne elviselhetetlen a fájdalom és tudnék normálisat rágni. Au.
2010. június 19., szombat
HP Mini 210 Vivienne Tam Edition
Bár nem vagyok aranymániás, sőt, általában nem tetszenek az ilyen színű dolgok, azért ez a kis laptop gyönyörű lett. Tetszenek a pillangók a fedélen, az egéren, sőt, még a kijelzőn is, az operációs rendszer start menüje is egy lepkére kattintással indul, közben is repked, valamint van persze hozzá passzoló háttérkép is. Csajos, kétségkívül, és 10,1"-os volta miatt csak 1,22 kg és technikailag sem gyenge. Maga az álom.
2010. június 18., péntek
Korai Öröm - 2000/1, Goa, 12/4
Mostanában igen sokat hallgatom őket, ilyen időszak van, a probléma csak az, hogy nehéz idebiggyeszteni egy számot ennyi albumról, mivel bármelyiket lehetne, nincs olyan, hogy jobb vagy rosszabb. Most konkrétan csak annyi volt a kiválasztási technika, hogy beírtam youtube-ra, hogy Korai Öröm, aztán amiket először kidobott, de 5 percnél azért hosszabb számokat raktam be. Mind a három 100% olyan, ami nekem jó.
2010. június 16., szerda
Ajánló - Make It or Break It
Indulás: 2009. ősz
Ország: USA
Csatorna: ABC Family
Ország: USA
Csatorna: ABC Family
Ezek már mind magukba foglalnak egy sztereotípiát, meg támadási felületet, de mindezek ellenére nekem igenis nagyon tetszik ez a sorozat, sokkal, de sokkal többet érdemelne, bár gázban nincs, hiszen épp június végén fog visszatérni az egyik forrás szerint, a másik szerint meg akkor már a 2. évad jön. Mindegy, új rész és kész.
A történet röviden: Colorado államban járunk, a nagy hegyek tövében, egy kisebb városkában, ahol van egy tornaklub, a Rock, itt edzenek vegyesen lányok és fiúk, akik az amerikai tornászok elit klubjába tartoznak. Innen kerülnek ki a főszereplőink, három helyi lány és az új lány, 16 évesek, az olimpiai aranyéremért dolgoznak napi 8 órában, amúgy magántanulók. Fókuszban vannak rajtuk kívül a szülők, testvérek, az edző, a pasik, és persze a rivális tornaklub.
Kezeket a magasba! :)
Az egész sorozatban egészen egyértelműen az az újdonság, hogy tornászok a főszereplők, enélkül nyilván csak egy újabb 90210 lenne, de pont ezért tetszett meg, még ha kicsit késve is, mert én nagyon szeretem a tornát. Azt szerintem meg kevesen tudják, hogy mennyi erő kell például a felemás korláthoz, iszonyatosan sok, tehát nagy tisztelet a profi tornászoktól, nekem pont ezért volt bajom anno a korláttal, mert a karom nem túl erős, akkor meg hogyan húzzam fel magam? Gerenda nagy love volt azért, hihetetlen örömet tud okozni egy terpeszfelugrás dobbantóról, vagy egy bukfenc azon a tíz centiméteren. Na szóval a sorozatban négy szer áll a középpontban: a gerenda, a felemás korlát, a talajtorna és az ugrás (ennek nincs speckó neve, ha magad előtt látod az eszközt, akkor jó, ha nem, google). Mindenkinek megvan az erőssége, ahol általában a legjobb és a leginkább magabiztosabb. A lányok: Payson, Lauren és Kaylie, közéjük érkezik az új lány, Emily, aki eddig sohasem edzett tornaklubban, de tehetséges és most sportösztöndíjat kapott. Először nem szeretik egymást, nyilván féltékenység, meg rivalizálás, aztán összebarátkoznak.
Le lehet szólni, hogy sablonkarakterek, meg sablontörténések, persze, előbb-utóbb, már mindent megírtak egyszer, de ettől függetlenül van az a csoport, akiknek ez igazán élvezhető.
Azért történtek meglepetések az elmúlt 20 rész alatt, de még mennyi. Hogy én tulajdonképpen miért szeretem?
- sok-sok torna van benne, amit persze dublőrök játszanak el, de ez nem számít
- csajos az egész, vannak szép ruhák, jó pasik, összeveszés, kibékülés
- az edző, Sasha, nagy kedvenc, a brit akcentusával, a vörösesszőke hajával és a nagyon fura szájával, még akkor is, ha nagyon szigorú
- érdekel mi történik velük, ki nyeri a nemzeti bajnokságot, ki nyeri a londoni versenyt, a kínait, a házi versenyeket, ezek mind baromira feszesen lettek megcsinálva, stresszes, na, még nézni is
- ahogy porzik a fehér krétapor, óóóóóó, hát az gyönyörű, vagy rabul ejtett már gimiben vagy nem
Feladat: összeírni egy nagy-nagy halmazt, hogy mi is történt eddig
A történet röviden: Colorado államban járunk, a nagy hegyek tövében, egy kisebb városkában, ahol van egy tornaklub, a Rock, itt edzenek vegyesen lányok és fiúk, akik az amerikai tornászok elit klubjába tartoznak. Innen kerülnek ki a főszereplőink, három helyi lány és az új lány, 16 évesek, az olimpiai aranyéremért dolgoznak napi 8 órában, amúgy magántanulók. Fókuszban vannak rajtuk kívül a szülők, testvérek, az edző, a pasik, és persze a rivális tornaklub.
Kezeket a magasba! :)
Az egész sorozatban egészen egyértelműen az az újdonság, hogy tornászok a főszereplők, enélkül nyilván csak egy újabb 90210 lenne, de pont ezért tetszett meg, még ha kicsit késve is, mert én nagyon szeretem a tornát. Azt szerintem meg kevesen tudják, hogy mennyi erő kell például a felemás korláthoz, iszonyatosan sok, tehát nagy tisztelet a profi tornászoktól, nekem pont ezért volt bajom anno a korláttal, mert a karom nem túl erős, akkor meg hogyan húzzam fel magam? Gerenda nagy love volt azért, hihetetlen örömet tud okozni egy terpeszfelugrás dobbantóról, vagy egy bukfenc azon a tíz centiméteren. Na szóval a sorozatban négy szer áll a középpontban: a gerenda, a felemás korlát, a talajtorna és az ugrás (ennek nincs speckó neve, ha magad előtt látod az eszközt, akkor jó, ha nem, google). Mindenkinek megvan az erőssége, ahol általában a legjobb és a leginkább magabiztosabb. A lányok: Payson, Lauren és Kaylie, közéjük érkezik az új lány, Emily, aki eddig sohasem edzett tornaklubban, de tehetséges és most sportösztöndíjat kapott. Először nem szeretik egymást, nyilván féltékenység, meg rivalizálás, aztán összebarátkoznak.
Le lehet szólni, hogy sablonkarakterek, meg sablontörténések, persze, előbb-utóbb, már mindent megírtak egyszer, de ettől függetlenül van az a csoport, akiknek ez igazán élvezhető.
Azért történtek meglepetések az elmúlt 20 rész alatt, de még mennyi. Hogy én tulajdonképpen miért szeretem?
- sok-sok torna van benne, amit persze dublőrök játszanak el, de ez nem számít
- csajos az egész, vannak szép ruhák, jó pasik, összeveszés, kibékülés
- az edző, Sasha, nagy kedvenc, a brit akcentusával, a vörösesszőke hajával és a nagyon fura szájával, még akkor is, ha nagyon szigorú
- érdekel mi történik velük, ki nyeri a nemzeti bajnokságot, ki nyeri a londoni versenyt, a kínait, a házi versenyeket, ezek mind baromira feszesen lettek megcsinálva, stresszes, na, még nézni is
- ahogy porzik a fehér krétapor, óóóóóó, hát az gyönyörű, vagy rabul ejtett már gimiben vagy nem
Feladat: összeírni egy nagy-nagy halmazt, hogy mi is történt eddig
2010. június 15., kedd
Fókatelep - Szomorú vasárnap
Az Indulj el már szerepelt ősszel, most egy kicsit lassabb módra váltottam, ez pedig a Szomorú vasárnap a Fókatelep elképzelése szerint. Annamari nagyon jó benne, persze miben nem, nagyon szeretem hallgatni a hangját, pedig annyira nem vagyok népzene-fanatikus, de ez a koncepció így szuper. Olyan jó lenne már megint élőben hallani őket, régen volt már az IH-s koncert.
2010. június 14., hétfő
Brains feat. Harcsa Veronika - Pill To Take
Kiváló párosítás, még ha a fiúk hangja nem is szerepel benne, elviszi az egészet Veronika könnyedén.
2010. június 13., vasárnap
The Prodigy - Voodoo People (Pendulum Remix)
Gondoltam egyet, hogy most a régi youtube-os kedvenceim közül lesz valami, és ez a szám a 2., amit felvettem az egyéb zenék mappájába még 2006-2007-ben, tehát nem fér bele a pop, a rock, a magyar alter, musical kategóriába, azt hiszem érthető., pedig akkor sem voltam kemény taréjos fan, de a videó ötletes és dinamikus, a zene hasonlóképpen tetszik, tehát miért ne?
2010. június 11., péntek
Amber Smith - I was the first
Ennek a zenekarnak is vége, nagyjából a Kaukázussal egy időben tudtam meg, amikor már kezdtem őket megszeretni. Orrvérzésig nem szoktam hallgatni, mert úgy már kezd kellemetlenné válni kicsit a kimértség és precízség, de rövid távon nagyon kellemes. Ez volt az egyik első klipes daluk, már 2003-ban elkészült, de én csak kb. 2007-ben hallottam először, akkor tetszett meg maga a zenekar is egy kicsit, bár koncertre sajnos végül sohasem jutottam el.
Nem tudom honnan leszedni a 2003-as albumukat, ami ezt a számot tartalmazza, ez a My Little Servant, please, someone help!!!
2010. június 9., szerda
2010. június 8., kedd
Maybe wash my hair...
Állat lett ez a videó, szerintem is Tom Cruise élete legjobb alakítása Les Grossman, a hollywood-i producer. Robertnek meg hatalmas puszi ezért is, hogy bevállalta, persze, tök poén. A szöveg magáért beszél... XDXDXD Your filthy hair made you a star... Ott a pont.
2010. június 7., hétfő
Alfons Mucha kiállítása
A Pécsi Galériában 2010.04.30. - 2010.06.06. között volt megtekinthető a kiállítás, május 27-én megnéztem én is, bár alapból nem volt betervezve, de érdemes volt mindenképpen.
Pár szóban, hogy kicsoda is Alfons Mucha, mit érdemes róla tudni, aki nem "mucsa", hanem "muha":
Szecesszió egyik legnagyobb és legérdekesebb művésze, festő, grafikus, díszlettervező, iparművész munkásságát mutatjuk be a chrudimi Regionális Múzeum, a brnoi Moravska Galerie, az ivancicei Múzeummal valamint a Magyar Művészeti Akadémiával együttműködve. A szecesszió egyik legjelesebb és legmarkánsabb képviselője.
Nemcsak festő és grafikusművész volt, szobrászattal is foglalkozott, de az ékszerkészítés, egy belső tér díszítése és az iparművészet is érdekelte. Sajátos, különleges tehetsége azonban legteljesebben a díszítő grafikában nyilatkozott meg. Ennek köszönheti mindmáig élő hírnevét.
Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. A dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet. Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze.
Forrás: Pécsi Kulturális Központ
Mondjuk én szeretem a szecessziót, a túláradásával együtt is, de egyvalami nagyon zavart a festmények egy részében, azok pedig a csillagok voltak. Sok-sok kis sárga csillagocska odahányva mindenhova, miközben anélkül ízlésesebb lett volna. Szerintem nem lehet egy vállrándítással elintézni a dolgokat, hogy de hát ebbe minden belefér, a több jobb, nem hiszem, mindenesetre mondhatni ez is a névjegyévé vált.
Tetszettek a nőalakok, szépek voltak összefogott vagy éppen hosszú kibomló és szerteágazó hajjal is, Mucha szerethette a nőket nagyon is.
A reklámokról meg az jutott eszembe, hogy ha manapság is ilyen stílusban szerepelnének a reklámok az újságokban, az utcákon, akkor mennyivel szebb lenne az egész, sokkal-sokkal kifinomultabb. Nem azt mondom, hogy ettől megvenném a Nesquik kakaóport a likőrt, a pezsgőt vagy a cigit, mert nem, de az ember szemének, a szépérzéknek mindenképpen tetszetősebb. De ez a kor elmúlt, maradtak a plakátok, de amíg ezeket megtekinthetjük, fennmaradnak, nincs nagy baj.
Voltak összefüggő kompozíciók is, vagy nem is tudom, hogy nevezzem, képegyüttesnek, pl. a négy évszakot szimbolizálta egy-egy női kép, vagy négyféle drágakövet, hajnali és alkonyati női kép is volt, valahogy mindig minden páros volt, ami külön piros pont, mert én is jobban szeretem a páros dolgokat. Az évszakok közül természetesen a Tél lett a kedvencem, a drágakövek közül pedig a Smaragd.
A fotók már jóval ambivalensebb érzéseket váltottak ki belőle, volt köztük egészen szép, érdekes, de soknál nagyon nem tetszett a modell beállítása, iszonyatosan erőltetett vagy művi volt, cseppet sem természetes.
Sajnos a fényképek nem lettek túl jók, mármint a színminőség, mivel csak vaku nélkül lehetett fotózni, így néha kicsit erőtlen, de aki ott volt, annak úgyis a fejében élnek a képek, és az a lényeg.
Pár szóban, hogy kicsoda is Alfons Mucha, mit érdemes róla tudni, aki nem "mucsa", hanem "muha":Szecesszió egyik legnagyobb és legérdekesebb művésze, festő, grafikus, díszlettervező, iparművész munkásságát mutatjuk be a chrudimi Regionális Múzeum, a brnoi Moravska Galerie, az ivancicei Múzeummal valamint a Magyar Művészeti Akadémiával együttműködve. A szecesszió egyik legjelesebb és legmarkánsabb képviselője.
Nemcsak festő és grafikusművész volt, szobrászattal is foglalkozott, de az ékszerkészítés, egy belső tér díszítése és az iparművészet is érdekelte. Sajátos, különleges tehetsége azonban legteljesebben a díszítő grafikában nyilatkozott meg. Ennek köszönheti mindmáig élő hírnevét.
Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. A dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet. Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze.
Forrás: Pécsi Kulturális Központ
Mondjuk én szeretem a szecessziót, a túláradásával együtt is, de egyvalami nagyon zavart a festmények egy részében, azok pedig a csillagok voltak. Sok-sok kis sárga csillagocska odahányva mindenhova, miközben anélkül ízlésesebb lett volna. Szerintem nem lehet egy vállrándítással elintézni a dolgokat, hogy de hát ebbe minden belefér, a több jobb, nem hiszem, mindenesetre mondhatni ez is a névjegyévé vált.
Tetszettek a nőalakok, szépek voltak összefogott vagy éppen hosszú kibomló és szerteágazó hajjal is, Mucha szerethette a nőket nagyon is.
A reklámokról meg az jutott eszembe, hogy ha manapság is ilyen stílusban szerepelnének a reklámok az újságokban, az utcákon, akkor mennyivel szebb lenne az egész, sokkal-sokkal kifinomultabb. Nem azt mondom, hogy ettől megvenném a Nesquik kakaóport a likőrt, a pezsgőt vagy a cigit, mert nem, de az ember szemének, a szépérzéknek mindenképpen tetszetősebb. De ez a kor elmúlt, maradtak a plakátok, de amíg ezeket megtekinthetjük, fennmaradnak, nincs nagy baj.
Voltak összefüggő kompozíciók is, vagy nem is tudom, hogy nevezzem, képegyüttesnek, pl. a négy évszakot szimbolizálta egy-egy női kép, vagy négyféle drágakövet, hajnali és alkonyati női kép is volt, valahogy mindig minden páros volt, ami külön piros pont, mert én is jobban szeretem a páros dolgokat. Az évszakok közül természetesen a Tél lett a kedvencem, a drágakövek közül pedig a Smaragd.
A fotók már jóval ambivalensebb érzéseket váltottak ki belőle, volt köztük egészen szép, érdekes, de soknál nagyon nem tetszett a modell beállítása, iszonyatosan erőltetett vagy művi volt, cseppet sem természetes.
Sajnos a fényképek nem lettek túl jók, mármint a színminőség, mivel csak vaku nélkül lehetett fotózni, így néha kicsit erőtlen, de aki ott volt, annak úgyis a fejében élnek a képek, és az a lényeg.
2010. június 6., vasárnap
A Szabó Balázs Band Pécsett járt - 2. felvonás
Eltelt pár hónap és megint örömteli estének néztem elébe, hogy ilyen szépen szóljak, ugyanis a POSZT2010 Off-programjainak egyikeként július 5-én este megint Balázsék léptek fel. A helyszín ezúttal nem a szűkös Szenes volt, hanem a Jókai tér, ami jó választásnak bizonyult.
Egy negatívum volt csak, de ez sem olyan igazi, ezért is kezdem ezzel, mégpedig hogy ücsörgős koncert volt, márpedig a zene nem olyan. :(
Na de ezen túllépve fantasztikus volt, mert sok-sok pozitív változást vettem észre a téli koncert óta:
Sokkal rutinosabb volt az egész csapat, a basszgitáros szemüveges srác nagyon is él a színpadon, nincs az egész teher Balázs vállán, hogy akkor most hatunk nevében mókát kell csinálni. Persze, ő a frontember nagyon is, de már nem kapkodott annyira a hangszerek váltásakor, mint a Szenesben, sokkal nyugodtabban, professzionálisabban kezelte az egész helyzetet. Szóval összességében felszabadultabban játszottak, persze ez a rutin, amit azért pár hónap x fellépéssel lehet gyűjtögetni, szóval bár még mindig szívfájdalom, hogy nincs Suhancos, azért jó, hogy megalakult a Szabó Balázs Band.
Előadták az összes számukat, amik nekem is megvannak, kivéve csak a nemtudommilyencímű Öltözz fel-refrénű szám nincs meg nekem, de ismertem azt is a múltkori koncertről. Meg volt a végén ilyen néptáncos betét, a nevét sajnos elfelejtettem, de valamelyik vidék jellegzetes dallamai voltak a záróakkordok. Örök kedvenc a Suhi óta a Vagyok (régen Jól), sírni lehet tőle, a vidámabb végletből meg az Én már nem.
Meg amúgy egész szépen gyűlt a közönség, persze egyértelmű, hogy nem mindenki a Sz.B.B. miatt mozdult ki aznap este otthonról, hiszen éppen folyt a POSZT-kavalkád, meg hát jó idő volt (végre), és hát belváros=sok ember. Jó volt, na. :)
Na de ezen túllépve fantasztikus volt, mert sok-sok pozitív változást vettem észre a téli koncert óta:
Sokkal rutinosabb volt az egész csapat, a basszgitáros szemüveges srác nagyon is él a színpadon, nincs az egész teher Balázs vállán, hogy akkor most hatunk nevében mókát kell csinálni. Persze, ő a frontember nagyon is, de már nem kapkodott annyira a hangszerek váltásakor, mint a Szenesben, sokkal nyugodtabban, professzionálisabban kezelte az egész helyzetet. Szóval összességében felszabadultabban játszottak, persze ez a rutin, amit azért pár hónap x fellépéssel lehet gyűjtögetni, szóval bár még mindig szívfájdalom, hogy nincs Suhancos, azért jó, hogy megalakult a Szabó Balázs Band.
Előadták az összes számukat, amik nekem is megvannak, kivéve csak a nemtudommilyencímű Öltözz fel-refrénű szám nincs meg nekem, de ismertem azt is a múltkori koncertről. Meg volt a végén ilyen néptáncos betét, a nevét sajnos elfelejtettem, de valamelyik vidék jellegzetes dallamai voltak a záróakkordok. Örök kedvenc a Suhi óta a Vagyok (régen Jól), sírni lehet tőle, a vidámabb végletből meg az Én már nem.
Meg amúgy egész szépen gyűlt a közönség, persze egyértelmű, hogy nem mindenki a Sz.B.B. miatt mozdult ki aznap este otthonról, hiszen éppen folyt a POSZT-kavalkád, meg hát jó idő volt (végre), és hát belváros=sok ember. Jó volt, na. :)
2010. június 3., csütörtök
Hangmás & Péterfy Bori - Egészen közel
"egy pixelhiba vagyok a képernyőd sarkában"
"arcod az utolsó kép, ami a memóriámba ég"
2010. június 1., kedd
The Alpinestars feat. Brian Molko - Carbon Kid
Olvastam ugye ezt a Placebo-s könyvet, aztán ebben volt pár olyan számnak az említése, amikben Brian közreműködött, ezeket meghallgattam, ez tetszik igazán. Év: 2002
