Nincs kedvem egyelőre komolyabban blogolni, valamiféle bejegyzést összehozni, így marad év végére egy kis képanyag, amit még múltkor fotóztam, amikor felmentem vasárnap délelőtt a Tettyére. Nagyon szép volt, akkor még javában havas volt minden, emberek sem voltak, dúdolgathattam hangosan, senkit sem zavartam, és felmásztam még a kilátóra is, amit eddig mindig csak lentről néztem, de most megtaláltam, hogy hol is kezdődik a felfelé vezető lépcső. Kicsit meredek, kicsit sok, kicsit keskeny, de megéri felmászni.
Ami manapság meghatározza a mindennapjaimat, a HÓ. A csodás, a szép és megunhatatlan, bár kétségkívül hideg hó. Nagyon szeretem. Holnap tervezem, hogy megint felmegyek szokásos téli túrámra a Tettyére, akkor majd lesznek friss képek is, egyenlőre azok láthatóak itt, amiket az albérletből fotóztam még 16-án. Ma sokkal nagyobb a hó, egész nap csak szakad.
Ma este megyek a pécsi Erik Sumo Band lemezbemutató-koncertre, ennek örömére: Erik Sumo Band ft. Kiss Erzsi: Secon
Kíváncsi leszek milyen lesz élőben, Harcsa Verára és Kiss Erzsire különösképpen, na nem mintha Ambrust nem várnám, na meg hogy mennyire lesz dinamikus az egész, bár szerintem meglesz. :) Plusz egy ráadásnak: Friday I'll Be Dead
Két molyos karcból rakódjon össze majd később a lényeg, egyelőre hámozni lehet. Majd talán jön részletezés, ömlengés enyhén, mert az is kell ám. :)
1. Pécsi molyoknak hirdetmény, hát még ha szereti Háy János munkásságát és magát az írót is szimpatikusnak találja. ;) Ma, 19:00, Szivárvány Gyermekház – Völgyhíd a Pécsi Ifjúsági Színjátszó Társulat előadásában (ők már megcsinálták A bogyósgyümölcskertész fiát is, az nagyon klassz volt) 20:00 – beszélgetés Háy Jánossal. 90%, hogy ingyenes. A hely nevében is várlak szeretettel. :D
2. Ahogy már kettővel ezelőtt karcoltam, a Völgyhíd előadása volt pénteken Pécsett, és már közben is biztos voltam abban, hogy ezt el fogom olvasni, már csak meg kell találni valamelyik pécsi könyvesboltban, mert nem most adták ki…Előtte nem ismertem a veszprémi öngyilkos középiskolás pár történetét, így óvatlanul és tudatlanul mentem oda, szíven ütött, és a könnyeimmel küszködtem a végén, még a taps közben is, de kíváncsi vagyok mennyire különbözik az elbeszélés a látottaktól. Jövő heti feladat kiadva magamnak.
Álmomban, ahogy belenéztem az otthoni fürdőszoba óriási tükrébe, azt láttam, hogy sugárzóan mosolygok. Nem tudom mi volt az előzménye, mi történt utána, ennyi maradt meg, hogy ez szép volt. A hangsúly a SUGÁRZÓN van, azt hiszem ez a helyes szó rá. Nem vagyok az állandóan telibe vigyorgós típus, persze tudok mosolyogni, nevetni, vigyorogni, ha van min, de szerintem a szemem általában szomorú. Ellenben álmomban egyvalami sugárzott még az arcomról, a boldogság, és megmaradt még az is, hogy ez nagyon jó érzés volt, vagyis az az érzés maradt meg álmomból. Át kellene ültetni a való életbe, hmm.
Kár, hogy most leálltak határozatlan időre, mert voltak még a tarsolyukban jó kis számok, kislemezszerűen meg is jelenhetett volna, ezek pedig a következők:
Mindegyiket nagyon szeretem, a Közös költség már csak amiatt is, hogy vagy 100x elmondják benne, hogy "szívek szállodája", a Dualizmus is aranyos a "Te vagy az én bogaram, én meg a te zsiráfod", hát nem édes? :D Szóval jó kis szövegeik vannak, mint mindig, meg idióta zene, de hát tőlük pont ez kell. :)
Ez a csaj iszonyat szét van esve, alapból nem bírom az ilyen típusúakat, de ez a szám mégis klassz, de inkább csak az elmegy kategória talán, bulidalnak kiváló. Épp ma hallottam a 90210 S02xE12-ben, a Winter in Wonderland-ben, oda pl aláfestő zenének tök jó volt.
Huh, hát januárban is várható sokkoló(?) magyar film, ez pedig az Adás. A téma igen érdekesnek tűnik, mi történne világunkban, ha véget érne a tv és internet időszaka? Ha megszűnne minden adás? Mi történne utána, az első sokkhullám után? Erre ad egy elméletet, elgondolást a film, talán elmegyek még rá a moziba is.
Szuperjó volt a szombati koncert, a Fókatelep is, az Ez a divatról szinte totálban lemaradtunk, mert beszélgettünk, na és a colorStar. Még részegen/rutinból is hatalmas hangulatot tudnak csinálni, nem ismertem minden számot, de nem számított, csak a szinte már hipnotikus hangulat, na ehhez nagyon értenek. Nem voltunk sokan, de épp ezért is volt többek között még jobb, mivel olyan érzésem volt, hogy ez mintha egy kis klub lett volna, akik itt vannak, és csak mi részesülünk ebben az élményben. Meg hát jó volt a Srácokkal is lenni. :)
A holnapi nap több szempontból is izgalmas lesz számomra, egyrészt megírjuk a második zh-t a héten, megkapjuk a mai eredményét, majd bemutatjuk utána a másikon a közösen elkészített honlapot (kb. 80%-a az én agyszüleményem, ha nem több...), aztán délután, este végre KÖLTÖZÖM. Kertvárosból becuccolok Uránvárosba, végre, végre, nem is tudom elégszer leírni. Nagyon nem jó már itt lenni a jelenlegi helyemen, a felmondási idő miatt bukom egy kis pénzt, de egyszerűen MUSZÁJ néha áldozatokat hozni, hogy jobb legyen minél előbb. A halál maradna itt 20-áig. Vége lesz a napi min. 2x-i félórás buszozásnak, a mindenhova bekúszó dohányszagnak, a bunkó beszólásoknak és lenézéseknek, a halottasház-feelingnek. Heh. A cuccaim egy része már ott van, alig vittem még át valamit, de már majdnem a fél ágy tele van pakolva. Végre én is uránvárosi leszek megint, egy köpésre a sulitól és a barátoktól. Van, hogy hibás döntést hozok, ez a három hónap itt ilyen volt, de mozdulni kell, és én eddig sem féltem lépni, ha gáz volt. :)
Ma este lesz ugye az IH-ban az Ez a divat, a Fókatelep és a colorStar, mivel utóbbi kettő már volt itt napi kedvencként, így jöjjön most az Ez a divat. ;)
Ígérem magamnak, hogy ha egyszer sok időm lesz, amit tétlenül kellene eltöltenem, akkor nem fogok tétlenkedni, hanem átszerkesztem a címkéimet, mivel úgy érzem, picit összevissza adtam meg őket augusztus óta. Bárcsak hamar eljönne ez az idő a vizsgaidőszak közeledtének ellenére is.
Nos, ezt a francia filmet néztem meg szerdán, miután hazaértem a Caché, vagyis Rejtély című filmnézésről, ami már megadta a hangulatot, abban Daniel Auteuil és Juliette Binoche volt a két főszereplő, huh, hát a rejtély különös volt, a végén szabadon lehetett brainstormingolni, hogy most mi is van? A La belle personne-t angol felirattal, csak hogy izgalmasabbak legyenek a dolgok, magyar nem is készült hozzá, sebaj, érthető volt minden. Ott kezdődött minden, hogy egy új lány érkezett az iskolába, épp most halt meg az anyukája és rendesen felkavarja az állóvizet és szép és patinás gimnáziumban.
Röviden összefoglalva:
Nemours, a jóképű és felettéb fiatal tanár kavar az egyik kolleginával, és az egyik tanítványával, Florence-szal. Egyszerre.
Jön Junie, az új lány, Nemours dobja mindkét szeretőjét és Junie-t akarja.
Junie Mathias unokatestvére.
Mathias barátnője Esther.
Mathias-nak közben kalandja volt az egyik osztálytársával Henri-val.
Henri barátnője közben Marie.
Mathias éli titkos életét, dobja Henri-t Martin-ért, aki emiatt iszonyú dühös lesz, de közben persze az álbarátnők minden este boldogan fekszenek le, mit sem sejtve, hogy szerelmük valójában meleg. Pfff.
Mathias boldog Martin-nal.
Jacob barátnője Jeanne, de közben az egyik tanárnője fenekét bámulja erősen és ki tudja miket gondol. Én sejtem.
Az előbb említett tanárnő viszonyt folytatott az egyik kollégájával, közben egy másikkal is (vagy ez csak simán egy pasi volt).
A másik a barátja a kollégának és elmeséli neki, micsoda nővel is jár, névvel együtt, így persze botrány, a tanárnő két szék közül a pad alá esik.
Marad neki az egyedülálló anyuka szerepe.
Junie-ra sok mindenkinek fáj a foga Nemours-on kívül is, de ő többé-kevésbé Otto-t választja, a szőke szépszemű srácot, de elhagyja, mert rájön, hogy Nemours-t választja inkább.
SPOILER ERŐSEN: Otto öngyilkos lesz.
Nemours és Junie mégsem boldogul egymással.
Junie megint másik városba költözik.
VÉGE.
Tanulság: - Ne kavarjunk egy csoporton, egy osztályon belül senkivel sem. Ezt amúgy halálkomolyan gondolom. - Főleg ne a tanárral/tanárnővel kavarjunk. DE: - Nem lehet kiszámítani mi fog történni, bárki bárkivel kavarhat, erre van egy tök frankó kis angol mondat: Love is a tangled web.
A franci stílus még mindig utánozhatatlan, imádom a filmjeiket, más, mint a többi, ez is finom, szolid volt, mégis volt benne dráma ezerrel. Na meg a francia fiúk...! Szintén utánozhatatlanok a hanyag, de mégis elegáns stílusukkal, a kócos hajukkal, a kicsit szabálytalan arcukkal, na meg a francia kiejtés és a nyelv is külön vonzó. Nemours amúgy szerintem nem játszadozott a nőkkel, egyszerűen ilyen úgymond "gyenge" jellem volt, hogy nem tudott nekik ellenállni, a gyengéi pedig a diáklányok voltak. Különösen az őt alakító színész, Louis Garrel lopta be magát a szívembe, az a pasi...elsőosztályú. Léa Seydoux is, aki itt nem szőke, de talán jobb is, rejtélyesebb, misztikusabb külsőt adott neki a sötétbarna haj. Tetszett, hogy nem napsütéses időszakban játszódott, hanem borongó, felhős volt az idő. Ez is sokat számít egy jelenetnél, teljesen más tartalmat tud kölcsönözni sok mindennek. Mindenkinek ajánlom, aki merengős másfél órát akar szép és néha csúnya érzelmekkel, na meg ha szereti a francia filmművészetet.
Szombaton colorStar-buli, már várom, a két zh és az utolsó hét stressze előtt jól jön egy kis szórakozás (na meg persze nem felejtem el, hogy lesz még előzenekarnak a Fókatelep, Ez a divat). Sajnos a régebbi számaik közül még nem sokat ismerek behatóbban, ellenben a legutóbbi albumot elég jól, csak az Angyalt ne akarják előadni...Egy összeállított válogatást hallgatok elég sűrűn, ami az első három albumról tartalmazza azokat a dalokat, amik koncertesélyesek, ugyanis így adtam le a rendelésmet, ezek közül pedig talán a kedvencem az Aalomadalom.
No komment, ez egy krva jó zene! :D Az énekes valami hihetetlenül őrült figura lehet, kár, hogy a múlt pénteki pécsi koncertre nem mentem el, na de majd máskor.
Kellene már egy kicsit lelkiznem itt vagy valakivel...hiányzik. Valamint rájöttem, hogy tök másképp csinálom a dolgokat és élem az életem mint a nagy átlag. Hmmm.
Ma volt Kafkaz a Billentyűben, de nem voltam végig, mert a szervezés abszolút hiánya, a pofámba fújódó cigifüst és a ráérőség betett egy pillanatnál és hazajöttem. De ami volt, az első fele, az jó volt, nem is azt mondom, hogy nem. :) Amit Kardos-Horváth ad elő, az nem lehet rossz! ;)
Agyhalál
Gyűrűzött madár "Az én szívem nem fáj, nem fáj mert nincs is már..."
Már régebben be kellett volna tennem napi kedvencnek, de most itt van. Igazából olyat nem tudok mondani, hogy ez a világ legjobb száma, meg forradalmasítja a magyar alternatív rockzenét, mert nem. Mondhatni szabvány Kispál-szám, de annak jó, a zene dallamos, slágeres, vicces szöveg, aranyos klip, nagyon is. :))) A Shrekből a Mézi jutott kapásból az eszembe, hogy "ne csak, a gombokat ne, gumicukorból vannak!!!"
Az idei év eseménye Szekszárdon: 2009. nov. 14. - Vad Fruttik, 30Y-koncert az Incognitoban.
Megvolt, jó volt, sőt, frenetikus volt. Kezdődött azzal, hogy az egyik barátomat, akivel mentem, de egyébként egy 10-sel több mint én, meg 1 fejjel magasabb, a páromnak nézte a ruhatáros...Paff, azt hittem megnyílik alattam a föld. Én a kis teknőcös lila pólómban, ő talpig feketében, komolyan, ááá, nem gáz, dehogy. Újabb példa, hogy az emberek egy szimpla összeröffenést nem tudnak elképzelni férfi-nő között, csakis azt. Köszike.
Először volt a Vad Fruttik, akiket élőben még sohasem hallottam, hát, Marcell egy állat, az biztos. Jók voltak, habár tartalékoltam az energiáimból Zoliékra, de azért volt egy kis ugra-bugra. Sok-sok jó sláger, minden volt, amit vártam, leginkább az első lemezről a Nekem senkim sincsen-t, a másodikról meg a Kemikáliákat. Erre aztán volt tombolás, asszem pont az utolsó volt ez, de nem biztos.
Tracklist, nem sorrendben, hanem albumok szerint:
Sárga zsiguli, Forró nyár, Szerelmes-dal, Rio, Galaxis szépe, Nekem senkim sincsen Kicsit lassabb, Izabella, Tánc, Kemikáliák, Úgy fáj, Forradalom (Bús szamba?)
Aztán végre beálltak a 30Y-srácok is, és kezdődhetett az igazi tombolás, Beck Zoli jó formában volt, mint mindig, a hely kis méretéből adódóan, na meg, hogy a magban voltam, elől, ilyen közelről még sohasem láttam a bandát, jó volt, jó érzés volt, Zoli párszor kijjebb jött vagy mi, arra nem jöttem rá hogyan, de mindegy is. Érezni, mikor játszik valaki szívből, mikor van együtt a közönséggel, itt ez most nagyon megvolt, olyan házibuli-feeling volt egy kicsit, de a jó értelemben. :) Egészen egyszerűen az valami semmihez sem fogható érzés, amikor együtt mozog, ugrál a zenekar és a közönség, mindez egy pincehelyiségben sokkal jobban kijön, fantasztikus volt, a lábam utóbb már nem éreztem (meg is van az izomláz), de sebaj, minden jó volt.
És igen, megvolt persze a szokásos beszólás is városunk felé, mikor is Beck Zoli mondta, hogy miért is szeretnek Szekszárdra jönni: a szó első fele miatt, de hát az olyan közhelyes, nem? mindenki elsüti...(megjegyzés: igen), nem mi az "árd" miatt jövünk ide! Yeah! Kell ennél több?
Traclist, nem sorrendben, hanem albumok szerint:
Haldal, Vér veríték, Someone else, Ül és vár, Sötét van Szív szalutál szív, Teremtős, Pécsi tánctanár, Bogozd ki, Puhatalpú lányok Semmi szédítő magasság, még volt valami innen, de mivel ezt az albumot nem szeretem, így nem emlékszem túlzottan :S Felhő, Dajkák meséje, Rubikernő, Kutyák meg emberek (?), Szenes, Kerticsap
Mondjuk én még szívesen meghallgattam volna az Egy perccel tovább-ot, az Azt hittem érdemest, az Olyan, csak olyant, vagy a Kifelé nem befelé nem-et, de hát válogatni kell, annak meg örültem, hogy volt pl. a Someone Else, mert azt egyébként nem túl gyakran játsszák.
Tesóm ajánlására (ő 17 én meg 21...) elkezdtem nézni a 10 Things I Hate About You c. 2009-es új sorozatot, a 7. résznél tartok, amikor VÉGRE kibújt a szög a zsákból, megtörtént az első csók Kat és Patrick között és Patrick tök őszintén elmondta, hogy mit is szeret Katben, ő meg ezt jól kiforgatta és most megint mosolyszünet van. :(
Íme a párbeszéd:
P: -Rendben. Rájöttem, hogy miért talállak téged érdekesnek. K: - És miért? P: - Más vagy, mint a többi lány. Van önálló véleményed. K:- Ez biztos üde változás lehet számodra. P: - Tényleg az. Nem vagy ragaszkodó és kisajátító. Egyszerűen összejövünk nem tekinted nagy dolognak. K: - Persze. Mert egy ribanc vagyok. De önálló véleményem van. P: - Nem így értettem. K: - Akkor hogy értetted? P: - Nem valami tündérmesében élsz, ahol én vagyok a Szőke Herceged. K: - Hidd el, senki se gondolná azt rólad, hogy Szőke Herceg vagy. Károly herceg már inkább. P: - Pedig olyan jól éreztük magunkat! K: - Hihetetlen! Azért aggódok, hogy elveszíthetem az otthonomat. A cuccaim, az összes emlékem! Te pedig csak becsajozni akarsz. P: - Miért kell mindent megnehezítened? K: - Mit mondjak? Nem vagyok egy egyszerű lány.
Hehe, egyre inkább úgy érzem, Kat meg én tökre hasonlítunk, bírom azt a csajt, csak nekem is kellene egy ilyen Patrick, aki észrevesz.
Most olyan kedvemben vagyok, hogy tematikusan választottam napi kedvencet. Nos, a Placebo: I Do c. dala azért, mert ez a tökéletes szerenád dal az én olvasatomban, amit ha valaki előad egy lánynak, akkor annak nem szabad nemet mondania.
Nem is tudom, hogy mondjam, de bájos a dalszöveg is, szépeket írt Brian, a szám nem túl hosszú, de a lényeget tartalmazza: the question is do you?
I wanna be much more like you Your effortlessly graceful scene That drips from every pore of you Where logic cannot intervene I wanna take a bath with you And wash the chaos from my skin I wanna fall in love with you So how do we begin ?
I wanna be a girl like you The way you swing your hips in jeans I wanna wear my face like you Shiseido MAC and Maybelline I wanna paint the town with you And tickle you until you scream I wanna fall in love with you
I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do
I wanna be much more like you The way your smile lights up the room I'll kick back as men flirt with you Till jealously I'll stay in you This confidence in me and you This hope that you and I will bloom I wanna fall in love with you
I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do I wanna say I do
Egyre több helyről hallom, hogy újfajta barát-megszólítás kezd elterjedni szélesebb körben, mégpedig az, hogy ő az én "Emberem". Először fura volt, de nem is rossz, jobb ha valaki így beszél valakiről egy másik embernek, mintha Mókuskámként vagy Galambomként említi, a Szerelmem meg szerintem kicsit intim. A Pasim meg a Barátom kifejezés olyan semleges, persze, páronként változó, hogy kinek mi fér bele, de az akkor is néha olyan semmilyen.
Az Emberemnek van egyfajta felhangja, hogy a Nő felnéz a Férfira, megbízik benne, de mégsem alárendelt, hanem társ. Na igen, a Társam is tud romantikus lenni. Az, amit én nem szerettem használni, sem hallani, mindig húzom rá a szám, az a Párom...
Ezen is lehetne órákat elmélkedni, de röviden és velősen: nekem ennek szintén van egy felhangja, az én olvasatomban ezt olyanok mondják, akik abban hisznek, hogy a másik felünket kell megtalálni, mert akkor nincs semmi gond, ezért ha megvan a másik fél, a pár, akkor aztán paradicsom. Szerintem nem egy másik felet kell keresni, önmagunknak kell lenni egy egésznek, egy önálló személyiségnek, önálló élettel, amit aztán ha meg tudunk osztani valakivel, együtt részesülni élményekben, örömben, bánatban, akkor jó. Nem függeni kell a másiktól, tőle remélni a megváltást, azt egyedül kell összerakni, anélkül nem megy. De persze, ez nem azt jelenti, hogy én a szingliséget támogatnám (isten ments!), csak egyedül sem szabad elveszni, ellenben megtalálni a megfelelő embert, az szép dolog lehet, mert jó, ha a világban tudsz valakire számítani minden időben.
Zárásként: Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül.
Na, egy dolog biztosnak tűnik a jövő héten: csütörtökön megcélozom az Urániát, akkor kezdik vetíteni Nagy Ervin legújabb filmjét, a Szobafogságot. Maga a film iszonyatosan fura, képtelen a szituáció, de ezen túl kell lépni, majd jó lesz. Én szeretni magyar fura filmek. :) (tudom, még ha koprodukció is)
Nagy ráébredésem volt épp: a Suhancos Bájoló c. dalában a Balázs éneke egy Radnóti Miklós vers! Hoppá! Ezt nem tudtam, de klassz és nagyon szép, imádom. :)
Radnóti Miklós: Bájoló
Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám, s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel.
Kékje lehervad lenn a tavaknak, s tükre megárad. Jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged. Mossa az eső össze szívünket.
Ahogy egyre többféle zenét hallgatok, úgy jön elő például egy ilyen dolog, hogy itt-ott felfedezek egy népdalfeldolgozást. Persze, sok ilyen előfordult már a zenetörténelemben, de momentán az Indulj el-re fókuszálok, tudom, hogy senki sem olvas, de azért írom, hogy szívesen vennék találatokat, hogy ki hol hallotta még. Azt találtam, hogy aki az eredeti előadó, az a Muzsikás, de akiket én keresek, azok alter zenekarok, különleges formációk, nem népzenészek, hiszen azok persze, hogy sokat éneklik, de pl egy Suhancosnál már mennyivel érdekesebben tud beépülni, de mondhatnám a Tapeundergroundot is, vagy a Fókatelepet.
Ó, ha csak egyetlen kérdésre kaphatnék választ, mekkora elégedettséget hozna: leszek-e én még vajon az életben szerelmes? Mindegy mikor, kivel (na jó, annyira nem...), csak lesz-e még benne részem valaha?
A december 5-ei colorStar-koncert előtt az egyik előzenekar a Fókatelep lesz (a másik az Ez a divat), tőlük itt napi kedvencként az Indulj el, aminek az alapját, azt a bizonyos népdalt már mások is feldolgoztak (pl. Suhancos - Ferié, Tapeunderground - Indulj), ez sem rossz, kellemes.
Kaukáus - Szaródik mert attól, hogy momentán lefagyasztották magukat, még hallgatni bőszen lehet őket, és ez most pont megfelelő még 2004-ből:
De szaródik el magától, baszódik az életem, egyedül vagyok a fülembele dugom a head-setem. A rejtett számok az ellenségeim, életem. Szaródik el magától, baszódik el, és én nézhetem veled, milyen jó nekem, az életem, nélkülem.
Az utóbbi két napban rendesen magamba zuhantam, aminek részben a hormonok kavarodása az oka, részben az, hogy megint csak azt látom magam körül, hogy mindenki boldog, szerelmes, kivétel persze én. Mintha nem is a tavaszt, meg a nyarat tartanák bezsongásra alkalmas évszakoknak, most az ősz közepe van, október, mindenki most találja meg a Nagy Ő-t. Klassz nekik, de én már (szinte kerek) egy éve egyedül vagyok. És az a baj, ha valaki minél jobban magába süpped, berendezkedik erre az életformára, azon egyre nehezebb változtatni.
Megrémít, ha arra gondolok, hogy így minden barátnőm, barátom csak a másikkal fog foglalkozni, teljes időben, én el leszek felejtve, mert egész konkrétan ahogy gondolkozom, mondhatni minden közelebbi ismerősöm talált valakit. Emiatt az emésztem magam-dolgon miatt nincs étvágyam, itthon mást sem csinálok két napja, csak sírok, bőgök, de keservesen. Kit érdekel? Senkit sem.
Először nem tetszett, sőt idegesített ez a szám, ami egyre többet ment az MTV-n, de aztán a rádióban is szólt sokat és belemászott a fülembe. Klassz a szövege, a csaj fura, de vagány kis dal.
Hétvégén megnéztem az Egyszer (Once) című 2006-os ír drámát. Nem sokat tudtam róla, így nem is voltak irracionális elvárásaim, a 80 perc leteltével kellemesen éreztem magam és azóta is mosolygok egy kicsit, ha eszembe jut.
A történet a következő: A Fiú utcazenész, aki Dublin utcáin nappal slágereket, éjjel a saját számait énekli. A Lány cseh emigráns, aki alkalmi munkákból tartja el magát. A Fiú az apjával él, bedolgozik annak porszívójavító műhelyében. A Lány az anyjával és a kislányával él. A Fiút nemrég hagyta el élete nagy szerelme. A Lány nemrég hagyta ott a férjét. Egy nap a Lány megáll a Fiú előtt az utcán, és önfeledten hallgatja a zenéjét. Ő is zenész, de nincs pénze zongorára, ezért egy hangszerboltba szokott bejárni, ahol megengedik neki, hogy zongorázzon. A Fiú elkíséri oda, és ahogy eléneklik az első dalt együtt, egy láthatatlan, de annál erősebb kötelék alakul ki közöttük. A Fiú minden vágya, hogy felvehesse a számait és szerencsét próbáljon Londonban. A Lány segít neki.
A film nagyon bájos volt, mentes mindenféle erőlködéstől, a két főszereplő is természetesen hozta a karaktereket, hiszen ahogy olvastam nem profi színészek, hanem zenészek. De épp ettől volt üdítő és klassz élmény. A zene behálózza az egész filmet, a hangszerek közül a Fiú gitárja, és a Lány (nem saját) zongorája. Egyszerűen arról volt szó, hogy két ember egymás mellé sodródott, segítették egymást és segítettek egymáson, megértették egymást, de az elcsépelt happy end elmaradt, inkább egy sajátos következett be, de ez így is volt jó. Szerintem nem sokan ismerik ezt a filmet, pedig megérdemelné, kirí (pozitívan persze) a tucat szerelmes filmek közül, és ehhez nem kellett más, csak két ember, a zene és persze a dublini utcák, amik nagyon kellemes díszletet alkottak. Egyszerűen jólesett ez film.
Ja, igen és két díjat is kapott a film, a lejjebb meghallgatható dalért a 2008-as Legjobb eredeti filmdalért járó Oscar-díjat, valamint a Legjobb filmért járó díjat a 2007-es Sundance-en.
A Suhancos, több okból is. A duó feloszlott, október 23-án adják Pécsett az utolsó koncertet, amin persze ott leszünk. Nem tudom milyen hangulatban fog telni, de remélem kitesznek magukért így utoljára...
Sok-sok érzelem van a dalaikban, pedig nem vártam volna, de mégis jó, hogy létezik ilyenfajta zene, az igazi kedvenceim azok, amik a férfi-nő viszonyokról szólnak. :) Majd talán csinálok egy olyan bejegyzést is, ami a kedvenc soraimat fogja tőlük tartalmazni, habár nem tudom, az lehet már túl személyes lenne...
Választottam két számot, a Vele jó az Üzenetrögzítőn van, a Legotest pedig a legutóbbi (és utolsó) albumon, a Jól tévedni emberi dolog címűn:
Az okok pedig a következők: az első kettő a klasszikus gyermekirodalom része, olvastam én is, szeretném, ha majd más is olvasná, és meglenne nekem is. ;)
A Házibuli klasszikus és kötelező minden 13-14 éves lány számára, imádtam én is, a filmet még mindig, szóval kell.
Vincent van Gogh pedig az egyik kedvenc művészem (Andy Warhol mellett), ez egy szép kis album, fele-fele arányban a színes és a f-f képek, többet nem is várhatnék 1000,-ért.
Ez a négy pedig összesen 2250,-Ft, merje nekem bárki is mondani, hogy nem szabadott volna megrendelnem! :D
Eddig sem voltam az antikváriumok ellensége, úgy fele-fele arányban vásároltam új és használt könyvet, de aztán megismertettek egy tök jó lehetőséggel, és szinte kitört rajtam a könyvvásárlási-láz.
A dolog a következő: a regikonyvek oldalon több ezer antikvár könyvből lehet válogatni, van, ami nevetségesen olcsó, van, ami már nem annyira, persze mint tudjuk ez több dologtól függ, de a szakmai részébe nem mennék bele. Szóval ők hódmezővásárhelyi bázissal dolgoznak, de ennek ellenére van kapcsolatuk az ország több antikváriumával, tehát be lehet jelölni megrendeléskor, hogy a futárszolgálatot igényled, ami igaz, hogy az ajtódig viszi, ellenben min. 1000,-, vagy pedig a 6-7 nagyváros közül befáradsz a kijelölt antikváriumba és ott átveszed, kezelési költség nélkül. Tök frankó, Pécsett a Kiméra az én helyem, épp most kaptam az e-mailt, hogy átvehetem az első csomagot.
Ez a könyvcsomag pedig az alábbiakat tartalmazza (azok az enyémek konkrétan, amikre a linkek mutatnak:
A Jane Eyre és A Mester és Margarita nálam alapmű, természetesen megvan már itthon, de nem szép kiadásban és a nem szépet úgy értem, hogy az egyik hülye kartonkötésű (többet nem veszek Európa Diákkönyvtáras könyvet, az tuti) a másik meg kis zsebméretű három kötetre szétbontva, ami a mű jellegét tekintve nekem nem jön be :/. Szóval találtam szép régit, keménykötésűt, minőségit, persze kb 20-30 évesek, de én szeretem a régi könyveket, más a tapintásuk és az illatok is. Hmmm. :)))
A Régimódi történetet láttam tévésorozatban, tetszett és tervezem, hogy el szeretném olvasni, ebből is egy igen kedves kinézetű kiadást találtam.
Szerb Antalt meg már olvasnom kellene, hiszen az Utas és holdvilág címűt mindenhol dicsérik, ugyanígy A Pendragon-legendát is, és valahogy úgy érzem, hogy illetlenség könyvtáros létemre egyáltalán nem belekóstolni Szerb Antalba, mert gimi alatt nekünk valahogy totál kimaradt.
A láthatatlan embert kb 5-6 éve már olvastam, nem egy rossz regény, meg hát mégiscsak ebben volt először szó egy emberről, aki láthatatlanná tudott válni, szóval klasszikus.
Öt könyv, mindössze 3700,-Ft-ért, szóval nekem megéri, rányomtam a megrendelés gombot és most már várnak a könyvek a boltban.
Vészesen gyorsan telnek a napok, mintha most kezdtük volna csak el a félévet, erre már az őszi szünet első napja van ma. A hétköznapok is, amiket Pécsett töltök, elfolynak, na nem érdemtelenül és unalmasan, de pörögnek és most is csak azt vettem észre, hogy már kilenc napja nem írtam ide semmit sem, pedig nem tűnt annyinak.
Gondolkoztam azon, hogy mibe menjek bele itt egy bejegyzéseben, még nem tudom, de kellene valami összegzés a suliról eddig, hogy úgy magamban is tisztázódjanak a dolgok, mert jó leírva látni, csak nehogy átessek a ló túloldalára. Mondjuk, igaz, a blogom szinte láthatatlan, az eddigi 58 bejegyzéshez egy komment sem született még (:D), ami nem zavar, nem is azért, de mivel egy nyamvadt kis számlálót sem helyeztem el, fogalmam sincs, hogy jár-e erre valaki rajtam kívül.
Michael Cera, aki egy igazán CUKI srác!!! Olyan kis nyomott feje van, meg nagyon bambán tud nézni, de imádnivaló. A Superbad-ben nem láttam, csak a Juno-ban és a Nick and Norah's Infinite Playlist c. filmben, utóbbi különösen tetszett és ajánlom mindenkinek. A jövőben pedig ő lesz egy igen mókás regényből készült film főszereplője, ez pedig a Youth In Revolt - Lázongó ifjúság.
Ledöntött az influenza engem is a lábamról, mondhatni várható volt, már a fél csoporton végigvonult, most én vagyok a soros. Kb mint egy zombi létezem, forró teát szürcsölgetek, alszom, kóválygom, de a zene azért kell, csak most épp nem a pörgősebb fajta, hanem pl a Special Needs.
Na ez jó kis cím lett, de hát szeretjük a rövidítéseket. Nem friss hír, de a CW elkaszálta egyik újoncát elég hamar, a második rész után, ez pedig a The Beautiful Life - TBL című sorozat a modellek életéről. Persze, tök sablonos volt, de azokat jól összeválogatták, olyan tipikus guilty pleasure-sorozat, amit csak nézel, de nem kell közben gondolkoznod. :)
Na most megpróbálom összeszedni mik is voltak itt a két rész alatt, spoilerezni már nem tudok: - az ügynök, aki meleg és van szereposztó díványa - Elle McPherson mint ügynök, tök sok szőke műhajjal, ez a nő nem így nézett még ki pár éve... - a divattervező, akinek szintén van szereposztó díványa - a jóképű férfimodell, de ő tényleg az a tipikus helyes, nyálas, beképzelt srác - a régen gyerekmodellként dolgozó férfi, aki most próbál megkapaszkodni valamiben, és sikerül is... -.... a valami főnöknőszerűségben, akinek a kitartottja lesz, aki cserébe munkát ad neki - a nagyszájú csajszimodell - az egzotikus srác, aki egy kis mellékesként droggal üzletel, persze lebukik, mert a csábítő démon valójában beépített ügynök, haha - a szőke szép lány, akinek most kezd beindulni a karrierje, de ő mégis kedves mindenkihez - a szupermodell, aki lelépett 6 hónapra, senki nem tudott róla semmit, most visszatér, pletykák ezerrel, persze mi derül ki??? gyereket szült, aki miatt esténként pityereg... - a vidéki farmerfiú, aki eljött a big NY-ba a családdal várost nézni, persze kiszúrta az ügynök a kávézóban, hogy nem akarsz modellkedni? haha. és most ő a superbody.
De sikerült az első részbe beszervezniük Zac Posen-t, amiért pirospont.Szóval én néztem volna tovább is, mert a szőke lány, Raina szimpi volt, meg a színésznő Sara Paxton igaz, hogy kicsit fura fejű, meg elállnak a fülei, de smink nélkül is szép, de tényleg. De ennyi volt.
...egy általa képzelt világba menekül. Ebben a világban a lemez
úgy készül, mint a palacsinta és a kómában fekvő szomszédasszony csak egyhuzamban alussza le az
összes alvással töltendő órát.
