Life sucks.
Az utóbbi két napban rendesen magamba zuhantam, aminek részben a hormonok kavarodása az oka, részben az, hogy megint csak azt látom magam körül, hogy mindenki boldog, szerelmes, kivétel persze én. Mintha nem is a tavaszt, meg a nyarat tartanák bezsongásra alkalmas évszakoknak, most az ősz közepe van, október, mindenki most találja meg a Nagy Ő-t. Klassz nekik, de én már (szinte kerek) egy éve egyedül vagyok. És az a baj, ha valaki minél jobban magába süpped, berendezkedik erre az életformára, azon egyre nehezebb változtatni.
Megrémít, ha arra gondolok, hogy így minden barátnőm, barátom csak a másikkal fog foglalkozni, teljes időben, én el leszek felejtve, mert egész konkrétan ahogy gondolkozom, mondhatni minden közelebbi ismerősöm talált valakit. Emiatt az emésztem magam-dolgon miatt nincs étvágyam, itthon mást sem csinálok két napja, csak sírok, bőgök, de keservesen. Kit érdekel? Senkit sem.
Momentán nem látok kiutat.
Az utóbbi két napban rendesen magamba zuhantam, aminek részben a hormonok kavarodása az oka, részben az, hogy megint csak azt látom magam körül, hogy mindenki boldog, szerelmes, kivétel persze én. Mintha nem is a tavaszt, meg a nyarat tartanák bezsongásra alkalmas évszakoknak, most az ősz közepe van, október, mindenki most találja meg a Nagy Ő-t. Klassz nekik, de én már (szinte kerek) egy éve egyedül vagyok. És az a baj, ha valaki minél jobban magába süpped, berendezkedik erre az életformára, azon egyre nehezebb változtatni.
Megrémít, ha arra gondolok, hogy így minden barátnőm, barátom csak a másikkal fog foglalkozni, teljes időben, én el leszek felejtve, mert egész konkrétan ahogy gondolkozom, mondhatni minden közelebbi ismerősöm talált valakit. Emiatt az emésztem magam-dolgon miatt nincs étvágyam, itthon mást sem csinálok két napja, csak sírok, bőgök, de keservesen. Kit érdekel? Senkit sem.
Momentán nem látok kiutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése