Pár szóban, hogy kicsoda is Alfons Mucha, mit érdemes róla tudni, aki nem "mucsa", hanem "muha":Szecesszió egyik legnagyobb és legérdekesebb művésze, festő, grafikus, díszlettervező, iparművész munkásságát mutatjuk be a chrudimi Regionális Múzeum, a brnoi Moravska Galerie, az ivancicei Múzeummal valamint a Magyar Művészeti Akadémiával együttműködve. A szecesszió egyik legjelesebb és legmarkánsabb képviselője.
Nemcsak festő és grafikusművész volt, szobrászattal is foglalkozott, de az ékszerkészítés, egy belső tér díszítése és az iparművészet is érdekelte. Sajátos, különleges tehetsége azonban legteljesebben a díszítő grafikában nyilatkozott meg. Ennek köszönheti mindmáig élő hírnevét.
Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. A dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet. Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze.
Forrás: Pécsi Kulturális Központ
Mondjuk én szeretem a szecessziót, a túláradásával együtt is, de egyvalami nagyon zavart a festmények egy részében, azok pedig a csillagok voltak. Sok-sok kis sárga csillagocska odahányva mindenhova, miközben anélkül ízlésesebb lett volna. Szerintem nem lehet egy vállrándítással elintézni a dolgokat, hogy de hát ebbe minden belefér, a több jobb, nem hiszem, mindenesetre mondhatni ez is a névjegyévé vált.
Tetszettek a nőalakok, szépek voltak összefogott vagy éppen hosszú kibomló és szerteágazó hajjal is, Mucha szerethette a nőket nagyon is.
A reklámokról meg az jutott eszembe, hogy ha manapság is ilyen stílusban szerepelnének a reklámok az újságokban, az utcákon, akkor mennyivel szebb lenne az egész, sokkal-sokkal kifinomultabb. Nem azt mondom, hogy ettől megvenném a Nesquik kakaóport a likőrt, a pezsgőt vagy a cigit, mert nem, de az ember szemének, a szépérzéknek mindenképpen tetszetősebb. De ez a kor elmúlt, maradtak a plakátok, de amíg ezeket megtekinthetjük, fennmaradnak, nincs nagy baj.
Voltak összefüggő kompozíciók is, vagy nem is tudom, hogy nevezzem, képegyüttesnek, pl. a négy évszakot szimbolizálta egy-egy női kép, vagy négyféle drágakövet, hajnali és alkonyati női kép is volt, valahogy mindig minden páros volt, ami külön piros pont, mert én is jobban szeretem a páros dolgokat. Az évszakok közül természetesen a Tél lett a kedvencem, a drágakövek közül pedig a Smaragd.
A fotók már jóval ambivalensebb érzéseket váltottak ki belőle, volt köztük egészen szép, érdekes, de soknál nagyon nem tetszett a modell beállítása, iszonyatosan erőltetett vagy művi volt, cseppet sem természetes.
Sajnos a fényképek nem lettek túl jók, mármint a színminőség, mivel csak vaku nélkül lehetett fotózni, így néha kicsit erőtlen, de aki ott volt, annak úgyis a fejében élnek a képek, és az a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése