Huh, néha komolyan elgondolkozom azon, hogy a napi rutint itt kellene hagyni egy picit, pedig még csak most kezdődött az év...Azzal, hogy szeptemberben még a könyvtárban dolgozom, még ha csak heti 20 órát is, az következett be, hogy a szabadidőm napközben szinte nulla, amikor mégis van, pl egy lyukas, de időhiányban nem érdemes bemenni dolgozni, akkor meg azon agyalok, hogy úristen, úristen, még X órát kell a héten mennem, hogy lesz meg. Nem egészséges cseppet sem, hiába mondják, hogy egy egyetemista simán tud vállalni mellékállást, nálunk az órarendünket és az órák jellegét figyelembe véve (magyarul be kell járni), nem nagyon vállalható.
Amikor semmi másból nem áll a napod, mint reggel óra, két-három óra munka, délután óra, aztán még két-három óra munka, és hazaesel mondjuk este 7-kor, miközben 8-kor léptél ki az ajtón, az sucks. Nincs semmi flangálás a boltokban, vagy csak úgy az utcán, felmenni a Tettyére, ami már nagyon-nagyon HIÁNYZIK, és ezt most teljesen őszintén mondom. Vagy elmenni moziba, még a gépen sem néztem a múlt héten meg egy filmet sem, jó, ha volt még erőm egy 40-50 perces sorozatot megnéznem. Panaszkodásnak hangzik? Tudom, hogy nem kellene, hiszen sok más embernek is kellett volna ez az állás, most a fejemben a mérleg arra felé dől, hogy nem kellett volna, ez változó. De ugyanakkor tudom, hogy már csak másfél hét és lazulnak a dolgok...
Ha nézek egy közeli jövőképet, akkor ez a sablonos út: jelenleg mesteren vagyok elsős, jövőre végzős. Ok. Másoddiploma, két nyelvvizsga pipa. Megindul az álláskeresés, harc, esetleg más városba költözés. Nem tudom meddig tart az integrálódás, de min. 1-2 év biztosan, amíg valaki biztosnak mondhat valamit és jól is érzi magát a helyén. Ha nem jön össze, továbbkeresés., újabb költözés, újabb integrálódás. Heti öt-hat munkanap 8-tól 4-ig kb., a foglalkozás tetszik, azzal nincs baj. Netántán még összeakadok egy pasival is, akinek pont én kellenék, ami csoda lenne, de mivel most a sablonos úton járok, így legyen ez a következő lépés. Szokásos járás, összeköltözés, eljegyzés, esküvő (kicsi!!!), gyerek és kész is a happy family. Erre vannak variációk, de a gyerek megjelenésével kilőve minden egyéb lehetőség. És hogy mik lennének ezek az egyéb lehetőségek?
Mivel nem vagyok sem társaságfüggő sem helyhez és emberekhez kötött (mindig azt mondom, rugalmasnak kell lenni), mondjuk kihagyok egy évet az utolsó év előtt. Egy év nem a világ vége, az au pairkedés mindig is érdekelt, olvasok blogokat, látom a szép és kevésbé szép oldalát is, meg az angol, igen-igen, azt nagyon jól kellene beszélni. Meg annyira jó lenne megtapasztalni valami mást, még ha csak egy kis időre is. Visszajövök, mert pont az a jó az ilyen programban, hogy fix időre szól és kész, folytatom a sulit, befejezem és a sablonos történet tovább folytatódhat. Második lehetőség, ha mindezt az MA-diploma után lépem meg, nem érdekel, hogy ki hol kapott állást, ki kivel költözött össze, ki kit jegyzett el, nem kell mindent mindenkinek egyformán csinálnia és pont.
Ilyen dolgokon olyankor gondolkozom el, amikor úgy érzem, hogy bekapott a gépszíj (remélem helyesen használom...) és nincs esély menekülésre. De lehet, hogy csak arra van szükségem, hogy egy nagyot sétáljak végre a Tettyén... ;-)
Amikor semmi másból nem áll a napod, mint reggel óra, két-három óra munka, délután óra, aztán még két-három óra munka, és hazaesel mondjuk este 7-kor, miközben 8-kor léptél ki az ajtón, az sucks. Nincs semmi flangálás a boltokban, vagy csak úgy az utcán, felmenni a Tettyére, ami már nagyon-nagyon HIÁNYZIK, és ezt most teljesen őszintén mondom. Vagy elmenni moziba, még a gépen sem néztem a múlt héten meg egy filmet sem, jó, ha volt még erőm egy 40-50 perces sorozatot megnéznem. Panaszkodásnak hangzik? Tudom, hogy nem kellene, hiszen sok más embernek is kellett volna ez az állás, most a fejemben a mérleg arra felé dől, hogy nem kellett volna, ez változó. De ugyanakkor tudom, hogy már csak másfél hét és lazulnak a dolgok...
Ha nézek egy közeli jövőképet, akkor ez a sablonos út: jelenleg mesteren vagyok elsős, jövőre végzős. Ok. Másoddiploma, két nyelvvizsga pipa. Megindul az álláskeresés, harc, esetleg más városba költözés. Nem tudom meddig tart az integrálódás, de min. 1-2 év biztosan, amíg valaki biztosnak mondhat valamit és jól is érzi magát a helyén. Ha nem jön össze, továbbkeresés., újabb költözés, újabb integrálódás. Heti öt-hat munkanap 8-tól 4-ig kb., a foglalkozás tetszik, azzal nincs baj. Netántán még összeakadok egy pasival is, akinek pont én kellenék, ami csoda lenne, de mivel most a sablonos úton járok, így legyen ez a következő lépés. Szokásos járás, összeköltözés, eljegyzés, esküvő (kicsi!!!), gyerek és kész is a happy family. Erre vannak variációk, de a gyerek megjelenésével kilőve minden egyéb lehetőség. És hogy mik lennének ezek az egyéb lehetőségek?
Mivel nem vagyok sem társaságfüggő sem helyhez és emberekhez kötött (mindig azt mondom, rugalmasnak kell lenni), mondjuk kihagyok egy évet az utolsó év előtt. Egy év nem a világ vége, az au pairkedés mindig is érdekelt, olvasok blogokat, látom a szép és kevésbé szép oldalát is, meg az angol, igen-igen, azt nagyon jól kellene beszélni. Meg annyira jó lenne megtapasztalni valami mást, még ha csak egy kis időre is. Visszajövök, mert pont az a jó az ilyen programban, hogy fix időre szól és kész, folytatom a sulit, befejezem és a sablonos történet tovább folytatódhat. Második lehetőség, ha mindezt az MA-diploma után lépem meg, nem érdekel, hogy ki hol kapott állást, ki kivel költözött össze, ki kit jegyzett el, nem kell mindent mindenkinek egyformán csinálnia és pont.
Ilyen dolgokon olyankor gondolkozom el, amikor úgy érzem, hogy bekapott a gépszíj (remélem helyesen használom...) és nincs esély menekülésre. De lehet, hogy csak arra van szükségem, hogy egy nagyot sétáljak végre a Tettyén... ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése