Anselmo Crew - My Town

Talán ez a szám fejezi ki leginkább, hogy nekem milyen a banda, nem tetszett, hogy a koncerten egy-két ember latin-amerikai háttérzenének fogta fel a társastánchoz, szerintem ez nem az, de határozottan kellemes, és vidám, annyira tiszta és jó fekvésű az énekes hangja, hogy jaj. :) Eszembe jutott még a United Flavour Prágából, na Veszprémben ők nyomtak hasonló világzenét.

Korai Öröm - Peace to MIR

Egész jól összehoztam ezt a hetet, négy este voltam koncerten, sűrű.
Hétfő: antropológiai terepszemlével kezdődött, Roma nap az Örökség Fesztiválon, nagy koncentráció, sikoltozó lányok, széken táncoló gyerekek, playbeckelő Bangó Margit és L.L. Junior, tetszett nekik, az a lényeg
Szerda: Foul Geese (UK), Varázskert (őket már beraktam napi kedvencnek)
Csütörtök: Korai Öröm, Varázskert - óóó
Szombat: Anselmo Crew, Pécsi Est Café - először, de nem utoljára - erről majd később

Emlékszik valaki a Mátrix egyik részében a barlangbéli partyjelenetre, amikor mindenki önkívületben tekergett, ugrált, élvezte a zenét? Én igen, na és pont olyan volt a Korai Öröm csütörtök este. Óóó. :)

Zéró

Természetes, hogy ha egyszer az pattanna ki a fejecskémből, hogy a colorStar-tól a Control the Moment vagy a One More Slip lenne a napi kedvenc, lehet, csak éppen videó nélkül, ugyanis pont ezek nem találhatóak meg a youtube-on. Köszike, nincs napi kedvenc.

Foul Geese - Proper Gander

félbeszakadt a koncert tegnap. most írjam azt, hogy fakk?

"süt a nap nehogy szomorú légy"

Azokon a napokon, mikor borús, esős napok után tartós a napsütés, még nyomasztóbb az egyedüllét.

ennyit erről...

Amikor átfut a fejeden, hogy igen!, lehet, hogy ez a sorsszerű pillanat fogja meghatározni az életedet, benne azzal a sráccal, aki olvas a buszon, hiszen annyian mesélnek szebbnél szebb találkozásokat a sors véletlennek tűnő alakításairól, hogy hogyan botlottak egymásba az élelmiszerboltban, hasonlók és te csak megigézve nézed azt a bizonyos szemüveges srácot, akivel épp egy buszra szálltatok és épp egy helyen szálltok le róla és épp egy irányba indultok el, amiről kiderül, hogy a közeli Spar és egymás mögött haladtok és jó érzés, és belép mögötted az üvegajtón, látod tükröződni az alakját és vásárolsz és beállsz a két működő kassza közül az egyikhez és akkor egyszer csak meglátod ki áll be pont mögéd, igen, ugyanaz a srác, egyre jobban kattog az agyad, fizetsz, távozol, kilépsz az utcára, elindulsz a lakás felé, de még hátrapillantasz, sehol senki. Minden csak ábrándozás, a valóság kegyetlen, ez a sorsszerű találkozás később nem lesz elmesélve senkinek sem nagy nevetések és összebújások közepette.

Kaukázus - Mindenféle emberek istene

Összességében ez egy 10 pontos koncert volt, na nem voltam ott, csak tévében láttam már, meg felvettem, de minden Kaukázus-koncert eksztatikus volt, míg tartott. Kár, de ezt már sokszor elsírtam itt.

Egyre több minden nem tiszta,
Egyre több mindent nem értek,
Egyre több az ismeretlen,
És olyan hosszú már a képlet

És az esély mégis megvan hogy mondjuk egy somogyi Száva,
Legyen a 15. dalai láma

Harcsa Veronika & Tövisházi Ambrus - As Lions

Hiába, általában amikor tehetséges emberek találkoznak, jó dolgok sülnek ki belőle, mint pl. ez a szám a Starkkal közösen megjelent maxiról.

A megfelelő hozzávalók: 30Y és Sétatér

Tudvalevő, hogy attól, hogy megvannak a megfelelő alapanyagok, még nem biztos, hogy a menü is jól fog sikerülni, ez most be is bizonyosodott (olyan ismerős ez az érzés... Utcazenén a Quimby...), négy alá ennek a szeptember 16-ai koncertnek. Lehet, hogy az a baj, hogy ez volt 7. 30Y-koncertem, így sok az összehasonlítási alap, vagyis emlékszem még olyanokra, amik sokkal, de sokkal katartikusabb élményt okoztak.
Jó volt ez, langyosan indult, kellemesen telt, de először borzongást csak az egyik kedvencemnél, a Rubikernőnél éreztem, az pedig már kb. a 8. szám volt minimum, aztán az egyik legnagyobb kedvencemnél megint, ez pedig a Teremtős. Akkor úgy megint le, jött persze szépen a kötelező sorozat (sorrendet már nem tudom) a Sötét van, Bogozd ki számokkal, csillagos ötös ezeknek, A puhatalpú lányokat egy csomó ideig nem szerettem, valamikor tavasszal kattantam rá, azóta már a lejátszóban sem kattintok tovább, na meg hát mivel pécsi koncert volt, elengedhetetlen volt az imádott NEVKÓ-t, A pécsi tánctanár és a szintén imádott Szenest is megéneklő dalocskák, az Egy perccel tovább kicsit meg volt kurtítva, meg volt asszem kettő új szám, olyan tipikus ipszilonosak, de hát pont ezért szeretem őket.
Hiányzott viszont nagyon az Olyan, csak olyan, mert ez nekem olyan szerelmesen-ölelgetős-szép szövegű szám (na nem mintha lett volna kit, na de attól még szívet melengető), és zárásnak a Kerticsap. Azért jó lenne ott lenni a december végin is.

"Pécsen van egy fasza klub, biztos nektek is van ilyen, a miénket úgy hívják, hogy Szenes"

Kettő az egyben:

frappáns cím kellene

annyi mindenről lehetne írni, annyi érdekes dolog van a világon, annyi szuper és kevésbé szuper, mondhatni szar filmet látok, olyan jó koncertekre járok, olyan jó zenéket hallgatok, mindig újakat ismerek meg, olyan jó könyveket olvasok, új helyeket ismerek meg, és jó itt Pécsett lenni, néha még jó fej emberekkel is találkozom, néha meg tök sutákkal, meg annyi egyéb jó dolog jön szembe a napok során, de ha mindent meg szeretnék örökíteni, akkor egész nap a gép előtt ülhetnék, de inkább csak megélem és fejben raktározok