31+28+31+30+31+30+31...

Ma van a csonka hónap utolsó napja, és ezzel a bejegyzéssel, ami havi szinten a 28. lesz, sikerült is eddig megvalósítanom azt, hogy ha néha tömbösítve is, de minden napra jusson egy bejegyzés. Így volt ez januárban is a 31 poszttal, és most is így lett. Nem tudom, hogy így fogom-e csinálni egész évben, mert ha belegondolok, hogy december 31-re 365 bejegyzésem lesz csak 2010-ből, az azért kicsit riasztóan nagy szám. Persze tudom, hogy nem így lesz, hiszen jönnek még szűkösebb napok, na meg a nyár is. Addig is eljátszadozom a szobámban, egyedül, egy kis zene, egy kis film, egy kis könyv, egy kis én, hónapzárásként pedig az a szám, ami erre asszociálva mindig eszembe jut, mivel maga is egy albumzáró. :)

30Y - Kerticsap (bónuszként a Sötét vannal)

Depeche Mode - Precious

Valamiért eddig ők is kimaradtak, pedig ott vannak... Így a mai kedvenc nem mostani, hanem kicsit régebbre nyúlik vissza.

Things get damaged, things get broken
I thought we'd manage, but words left unspoken
Left us so brittle
There was so little left to give

Golden Silvers - True Romance

A Petőfin egy időben sokat játszották ezt a számot, nekem nagynon tetszik, olyan tipikus angol geek-projekt, de annak jó, kellemes kis szám.

A Szabó Balázs Band Pécsett járt

Ott voltam, élveztem, tetszettek a számok, örültem, örülök, hallgatom a zenéjüket most is.

Na de hogy egy kicsit messzebbről induljunk, mindenki tudja, hogy 2009. októberében feloszlott a Suhancos (október 23. - Pécsi Est Café, utolsó, utolsó koncert, szintén megvolt), és Szabó Balázs folytatta a saját vonalát, megalakult a Szabó Balázs Band. A tagok a következő emberkék:

Szabó Balázs - ének,gitár, hegedű, kaval
Rostás Ottó - (oti) - gitár, ének
Szabó János - (csiga) - brácsa, ének
Inoka Győző - nagybőgő
Szegedi Attila (szegecs) - basszusgitár
Fekete Dezső - dob
Képek forrása (fenti kettő): myspace

Behatárolni nem egyszerű, mert sokféle hatás megmutatkozik benne, van, akinek folkos, amolyan modern népzenés, de hallottam olyat is, hogy funkys, jazzes. Kinek hogy esik, a lényeg, hogy jól puffanjon. Nekem nagyon, abszolút szórakoztató, pihentető, fogyasztható, intelligens zene. Az első komolyabb fellépésük még december végén volt az A38-on, ha jól veszem ki a dolgokat, de most, hogy megjelent a korlátozott példányszámú lemez, lesz pár újabb fellépés, amolyan lemezbemutató jelleggel. A koncertek időpontjait megnézhetitek a Szabó Balázs Band myspace-oldalon.

Részlet a 2009. 12.30-ai A38-as koncertből:

Szóval tegnap előtt, 23-án a Szenesben léptek fel, de utólag meggondolva nyilván az A38-as lemezbemutató nagyobb durranás lesz, ez amolyan főpróba-hangulatú dolog volt, nagyon kevesen voltunk, ha azt írom, 30-40 emberke, szerintem reális vagyok. Na mindegy, akik ott voltunk jól szórakoztunk, természetesen a fényképezőm itthon maradt, így csak a mobillal tudtam fényképezni, de az meg nem lett olyan jó., ahogy látható is a két képemen. A zene hibátlan volt, amik nem voltak Suhancos idején is, csak ott hallottam először, ennek ellenére fülbemászóak, néha pimasz szövegekkel, izgalmas zenével, jó így az egész, hogy ilyen-olyan hangszer, bár néha úgy éreztem, hogy azzal, hogy Balázs állandó jelleggel három hangszert váltogat, kicsit sokat akart markolni, mindent ő maga csinálni, hát nem tudom, néha fura volt. Persze lehet, hogy csak azért mivel kevesen voltunk, elől álltam és mindent láttam. ;)

Tudom én is, hogy a rutin még nincs meg, ezt csak hónapok után lehet megszerezni, mármint olyan értelemben, hogy most ő van a középpontban, mindenki ráfigyel, nincs megosztás, mint a Ferivel volt. Szóval bele kell szokni, jó ez az egész. Jó volt ott lenni, még ha olyan kis családias is volt, addig is, az élőn kívül mindenki hallgathatja a SoundCloud-on keresztül a zenekart, jó pár számot felpakoltak és az ügyesebbek (vagy ügyes ismerőssel rendelkezők...) le is tölthetik. Nálam így konkrétan beragadt a lemez, nagyon-nagyon tetszenek a számok, az Utazásaim az alap, van átfedés Suhiból: Végre vége - Vége című lett, Nektár jellem - Csak jól című lett, Jól - Vagyok című lett, végül a Lélekverő - Utazásaim című lett. Aztán az újak között ott van a pimasz Papagáj, az Ádám borda, meg a Én már nem ("kurvajó, van már egy jó számunk" /Balázs, mikor pár vidámabb emberke elkezdte skandálni, hogy én már nem, én már nem, én már nem...), de összességében egyikkel sincs bajom, tetszik, tetszik. :)

Akik pedig ma ott lesznek a hajón, azoknak jó szórakozást! :)

Quimby - Mennyből az angyal

Nem is tudom az eddigi hónapok során miért maradt ki a napi kedvencek közül a Quimby önmagában, tehát nem a Csík-os közreműködésekkel. Nos, itt az ideje pótolni, velük kapcsolatban az a nehéz, hogy hét rendes album, egy best of és számtalan vérfrissítésen átesett szám közül nehéz egyet-egyet kiválasztani, annyira sok jó van, arról meg nem is beszélve, hogy ott a következő dolog, hogy persze mindenkinek vannak a fejében tipikus Quimby-számok, mint pl Androidő, Halleluja, Autó egy szerpentinen, Káosz Amigos, Most múlik pontosan, Hintalógalopp, stb, de itt igyekszem olyanokat berakni, amik nem ebbe a kategóriákba tartoznak.

Mindez pedig azért következik be, mert a kezembe akadt egy könyv, Kiss Tibor: Ventilátor Blues c. kötete, ami gyakorlatilag a dalszövegekkel van tele, hiszen ő írta, de itt mint versek szerepelnek + saját illusztrációkkal. Itt most elmélázhatnánk, hogy irodalom-e vagy sem, költőnek nevezhetünk-e dalszövegírókat, vagy ez a minőségtől/műfajtól függ, én ilyet nem teszek, egyszerűen csak élvezettel olvasgatom, dúdolgatom a dalokat és örülök mint majom a farkának.

Párizsba menni...

Sablonos szeretnék lenni, sablonosan viselkedni, sablonos dolgokat tenni, sablonos programokat szervezni, sablonosan sétálni az utcán. Mindezt pedig azért, mert jelenleg élből elutasítok minden sablonos dolgot, persze ez mint mindenkinél, csak önvédelmi reakció, ha tényleg ilyeneket tennék, az változást jelentene, ami nagyon jó lenne.

Párizsba szeretnék menni, természetesen nem egyedül, ha lenne erre egy megfelelő partner, vele... Bármennyire is sablonos, igenis elmenni az Eiffel-toronyhoz, leülni a parkba, majd felmenni rá, letekinteni a szerelmesek fővárosára. Sétálni Montmartre utcáin, vagy éppen végig a villanyfényes Champs Elysées-n. Az pedig hiába a sablonos sablonja, ha egy férfi a nő kezét az Eiffel-torony tetején kéri meg, azért ki nem vágyik rá titokban?! Valami fantasztikus érzés lehet. Álmodozni pedig szabad.

Kowalsky meg a Vega - Fekete lepke

A megszokott (nagyjából) eltérően egy szám 2003-ból, amikor is berobbant a magyar zenei életbe a Kowalsky meg a Vega a Fekete lepke c. számmal. Új volt, friss volt, értelmes dalszövegekkel, bár nem lettem ősrajongó, azért van pár számuk, amiket még ma is szívesen meghallgatok.

Refrén:

Ha mást nem is, de jól tudom hogy milyen fent és hogy milyen lenn,
Az ég kék de a zöldet is kedvelem-mert bármeddig elmegyek,
Ezt jól tudod mert voltál néha kicsit fent és hát nagyon lenn,
Ha mást nem is de élvezed,hogy élheted
Mert ez az életed...

Teljes dalszöveg itt elérhető.

Zagar: Cannot Walk Fly Instead - hallgatni szabad

Itt az újabb albumnyi zene, annyi szépséghibával, hogy a mixpod működés kapcsán a youtube-on fent kell lennie azoknak a magyar zenéknek, amiket én be szeretnék ide rakni, ha nincs akkor nem lesz a widgetben sem. Nos, ez történt most is, a tizennégy számos albumról öt darabot nem találtam meg, még élő felvételként sem, így csak kilencet lehet meghallgatni. Mondjuk azért a Dorian Gray's Dilemma hiányzik nekem.

Music Playlist at MixPod.com

Zagar - Bossa Astoria

Addig is míg megpróbálom összegyűjteni az egész Cannot Walk Fly Instead albumot, hogy hallgatható legyen itt is, mert egy mestermű úgy az egész, jöjjön egy régebbi száma, aminek még a klipje is tökre hangulatos lett. Valamiért eddig kimaradt, hogy régebbi albumait is levadásszam, pedig egyszer már megtaláltam, de valahogy nem volt hozzá elég kedvem, pedig nem lenne hülyeség. Biztos mindenki volt úgy, legalábbis a zeneszeretők tábora, hogy azt tudja mondani egy lemezre, hogy fel van építve, csillagos ötös, és nem a művi kényszeredettségtől, hanem egyszerűen érezni az elejét, a közepét, a végét, ami nagyon jót tesz a fülnek, legfőképpen a léleknek.
Érzek ilyet egy számnál is, szintén magyar, szintén elektronikus részről, itt már volt egyszer napi kedvenc.

Dj Bootsie - Horseriders Toward The Abyss

Behatóbban még mindig nem ismerkedtem meg a teljes albummal, csak foszlányok voltak meg, de az ígéretes volt. Mindenesetre ez a szám az örök kedvenc Bootsie-tól, és még a klipje is tetszetős. Minimál környezet, a stewardess egy szobában ragadva keresi a kiutat, persze másképpen kell értelmezni, de valahogy sejtettem, hogy az lesz a vége, ami.