miért lettél ennyire közömbös az emberek iránt?
Ezt a kérdést kaptam meg múltkor egyik barátnőmtől, abszolút nem támadóan, csak érdeklődve, hogy mi van velem. Semmi nincs, nem hiszem, hogy közömbös lennék az emberekkel szemben, inkább csak máshogy állok hozzájuk, mint a nagy átlag. Legalábbis én így gondolom. Ha több szabadidőm van, mint most a vizsgaidőszak után és új félév előtt, több időm is van gondolkodni ezen-azon, amit amúgy megteszek, mert erre mindig kell időt szakítani, csak így lehet frissnek és egészségesnek maradni.
Nos, egy-két esemény és az idő múlása miatt pár embernek úgymond búcsút intettem magamban okkal, és nem szándékozom a jövőben sem megjátszani magam a jelenlétükben, feleslegesen nem fogok barátnősdit játszani, azt hiszem, így 22 évesen már el tudom dönteni, hogy mi és ki által megyek előrébb vagy sem. Minden téren, a szellemi végképp fontos. Nos, ha valaki ezek között nem szerepel, akkor egyszerűen nem foglalkozom vele, ennyire egyszerű az egész, kevés az energia, amit minél jobban meg kell próbálni elosztani és csoportosítani az élet különböző területein.
Igyekszem nem melankóliába süllyedni azokkal szemben, akik nem érdemlik meg, bár néha nem sikerül és ez látható is nyilvánvalóan. Most új projektek vannak a láthatáron, azzal, hogy a Bobcatsss2010-en Parma-ban a Poster Session keretein belül harmadik helyezett lett a HTMFC, újabb lépcsőfokok is következnek: írhatunk a 3K-ba (Könyv, Könyvtár, Könyvtáros) egy jelentést a konferenciáról valamint a mi látásmódunkat ezzel kapcsolatban. Azt hiszem ez elég megtisztelő 22 évesen és egyetemistaként, mivel sosem pályáztam tudományos pályára.
Aztán a konferenciából kifolyólag végre először, mióta ide járok, megpályázhatom az Intézményi szakmai, tudományos ösztöndíjat is, ami nem tudom milyen összeg, de nem is az a lényeg. Majd nyár végén pedig a Köztársasági Ösztöndíjat is. Van még egy pályázat a MITA keretein belül is: Az év könyvtáros szakdolgozata. Megpróbálom, beküldöm, végülis szerintem az enyém elég érdekes, hátha a szakmai zsűri is ezt fogja gondolni. Erről sincs információnk, hogy mennyi lenne ez pénzben, de itt is emellett az elismerés ténye is elég fontos lenne.
Valamint találnom kellene a mesterképzéses diplomához is egy érdekes témakört, mivel ebben a félévben már lesz Diplomadolgozati projekt nevezetű tantárgyunk. Nem unatkozom.
Megjegyzés: és ezek még csak nem is most készültek (január 31-én), azt hiszem nagyobb a hó jelenleg, de hát ez van. Amúgy szeretem a havat.
Az alapsztori: adott egy házban három társbérlő: Annie, Mitchell és George. Normális embereknek tűnnek, mégsem azok: Annie szellem, aki a két világ között rekedt, Mitchell egy kb. százéves vámpír, George pedig vérfarkas, aki minden teliholdkor átváltozik. Egyikük sem magától választotta az életmódját, most így próbálnak mégis beilleszkedni az emberek közé, ami persze nem olyan egyszerű. Maga a sorozat sem csak ennyiből áll, lévén angol gyártmány, így köze nincs az amerikai hasonló sorozatokhoz.
A szereplőket tekintve Owen (Annie exe) nem hiányzik, Lauren (Mitchell exe) egy kicsit, a jelenlegiek közül Nina (George barátnője) jó, hogy maradt, de Saul jó, hogy már nem, Daisy meg érdekes. George még mindig nagyon aranyos, imádom hallgatni azt a nagyon angol beszédét, Annie még mindig gyönyörű, Mitchell meg, óóóó, ő a nagy kedvenc, eszméletlenül jó pasinak tartom. (azt, hogy miért kellett a season2-hoz ilyen ágyban fekvős promóképet csinálni, az egy jó kérdés...)
