Kowalsky meg a Vega - Fekete lepke

A megszokott (nagyjából) eltérően egy szám 2003-ból, amikor is berobbant a magyar zenei életbe a Kowalsky meg a Vega a Fekete lepke c. számmal. Új volt, friss volt, értelmes dalszövegekkel, bár nem lettem ősrajongó, azért van pár számuk, amiket még ma is szívesen meghallgatok.

Refrén:

Ha mást nem is, de jól tudom hogy milyen fent és hogy milyen lenn,
Az ég kék de a zöldet is kedvelem-mert bármeddig elmegyek,
Ezt jól tudod mert voltál néha kicsit fent és hát nagyon lenn,
Ha mást nem is de élvezed,hogy élheted
Mert ez az életed...

Teljes dalszöveg itt elérhető.

Zagar: Cannot Walk Fly Instead - hallgatni szabad

Itt az újabb albumnyi zene, annyi szépséghibával, hogy a mixpod működés kapcsán a youtube-on fent kell lennie azoknak a magyar zenéknek, amiket én be szeretnék ide rakni, ha nincs akkor nem lesz a widgetben sem. Nos, ez történt most is, a tizennégy számos albumról öt darabot nem találtam meg, még élő felvételként sem, így csak kilencet lehet meghallgatni. Mondjuk azért a Dorian Gray's Dilemma hiányzik nekem.

Music Playlist at MixPod.com

Zagar - Bossa Astoria

Addig is míg megpróbálom összegyűjteni az egész Cannot Walk Fly Instead albumot, hogy hallgatható legyen itt is, mert egy mestermű úgy az egész, jöjjön egy régebbi száma, aminek még a klipje is tökre hangulatos lett. Valamiért eddig kimaradt, hogy régebbi albumait is levadásszam, pedig egyszer már megtaláltam, de valahogy nem volt hozzá elég kedvem, pedig nem lenne hülyeség. Biztos mindenki volt úgy, legalábbis a zeneszeretők tábora, hogy azt tudja mondani egy lemezre, hogy fel van építve, csillagos ötös, és nem a művi kényszeredettségtől, hanem egyszerűen érezni az elejét, a közepét, a végét, ami nagyon jót tesz a fülnek, legfőképpen a léleknek.
Érzek ilyet egy számnál is, szintén magyar, szintén elektronikus részről, itt már volt egyszer napi kedvenc.

Dj Bootsie - Horseriders Toward The Abyss

Behatóbban még mindig nem ismerkedtem meg a teljes albummal, csak foszlányok voltak meg, de az ígéretes volt. Mindenesetre ez a szám az örök kedvenc Bootsie-tól, és még a klipje is tetszetős. Minimál környezet, a stewardess egy szobában ragadva keresi a kiutat, persze másképpen kell értelmezni, de valahogy sejtettem, hogy az lesz a vége, ami.

Ajánló - Hold (Moon)

Ez az, amikor gyakorlatilag egy szereplővel, minimális helyszínnel, ami adott esetben egy űrállomás vagy mi, egy frankó kis filmet lehet csinálni, ami totál kikapcsol 90 percre. Sokat nem lehet lelőni róla előre, mert akkor nem lenne meglepetés. Sam Rockwell-t eddig is ásznak tartottam, karakteres színész, egyedül is simán elvitte a vállán a filmet, ez most nálam nagyon betalált.

Röviden: Sam Bell asztronauta egyedül dolgozik a Holdon, számítógépe GERTY segítségével küldi az itt kitermelt erőforrást a Földre, ezáltal megmentve bolygónk összeomlott energiagazdálkodását. A Holdon eltöltött hároméves megbízásának végéhez közeledvén saját magával kerül összeütközésbe.

A filmről a Filmbuzi

Természetesen a marketingelők nem tudtak magukkal mit kezdeni, így maga a trailer is elég spoileresre sikeredett, így megtekintése csak olyanoknak ajánlott, akik nem szeretnek vakon leülni egy film elé. (még én is kibírtam, hogy nullát tudtam a filmről, csak azt, hogy hűha)

F.O.System

Pénteken volt Pécsett Péterfy Bori & Love Band lemezbemutató, szombaton meg Mohácson jártunk a busójáráson. Mindkettő nagy élmény volt, de olyan szinten elfáradtam, hogy egyelőre nincs erőm és motivációm bármit is írni róla, így csak egy szám jut mára.

Az együttes, az F.O.System tulajdonképpen csendben van, mióta én komolyabban is benne vagyok a zenében, sebaj, az mindig nagyon jó érzés, amikor egy halott zenekart fedezek fel magamnak, így az ő egyetlen albumukat is. Annyira különbözik mindentől, amit hallgatni szoktam, mégis fülbemászó, tetszenek a dalszövegek, a dark hangulat, de azért érezni lehet, hogy annyira 90-es évek! :) Majd megpróbálom mixpoddal elérhetővé tenni (csak hallgatni) az egész albumot.

Itt bővebben olvashatsz róluk.
Fuck Off System at wikipedia

Öngyilkos vágyak


Ami nagy nagy kedvenc, rögtön a nyitószám az albumról: Nézz rám!

Nézz rám, ha ordítok a sötétben feléd
Nézz rám, nézz rám még!

Ezekből áll a blogom

Érdekes kis fejlesztés ez a Wordle, valami ilyet generált az én blogomból. :) Ha bárki szeretne, akkor katt ide: wordle.
Magukról ezt írják a weboldalon, hogy tulajdonképpen mi alapján is képződik ez a felhő:
Wordle is a toy for generating “word clouds” from text that you provide. The clouds give greater prominence to words that appear more frequently in the source text. You can tweak your clouds with different fonts, layouts, and color schemes. The images you create with Wordle are yours to use however you like. You can print them out, or save them to the Wordle gallery to share with your friends.

Folkfree feat. Mc SirReal (Freestylers UK) & Mc KW Arms (Phoenix Quarter London UK) - Kimentem

Hm, ez egy elég érdekes és vegyes felállású kezdeményezés, legelőször az mr2-es 3. válogatáslemezen hallottam a Szakítós című számot, amibe ha nem is elsőre, de beleszerettem, de sajnos nem találtam meg videoklip formában. Van viszont egy Kimentem című, amit meg most hallottam először, ez is olyan érdekes, vagy befogadod vagy nem.
A Szakítósból letölthető egy kis részlet a zenekar honlapjáról.
Teljes hosszúságú számok is letölthetőek szintén a zenekar ajándékaként, innen.

Napi ajánló (kritika) - Szeifert Natália: Gyógyfűrész - Soha naplója

Szóval bebiggyesztve az elidőzés:

1. A borító ronda. Nekem ne mondja senki sem, hogy ha azt mondom csúnya, nem értettem meg a könyv lényegét. Ez egyszerűen grafikailag és esztétikailag sem szép, egy ember egy cégnél ne ilyet adjon ki a kezéből, ha van normális végzettsége erről a szakmáról. Persze a felhők jók, de az alatt a piros paint-festékszórós cikkcakktól rosszul vagyok, annyira, de annyira szembetűnő és hangsúlyos rajta. Én értem, hogy ott alatta torzítva a két lánya, Nagybug és Kisbug van, meg a könyvek, meg a magassarkú, pöttyös szoknya, de lehetett volna szebb. Ennyire nem jó borítót már régen láttam, pedig mindig vannak mellényúlások. Vagyis lehet nem is pediggel kellene írni, hanem kijelenteni, hogy mindig vannak mellényúlások és kész.

2. A cím ötletes, szó is esik róla benne, "kigyógyfűrészelem magamból" vagy valami hasonló. Klassz szó, ez tetszik. Gyógyfűrész. A Soha nevet választani nicknévnek szintén találó, jól el lehet vele játszadozni. Néha sokat is játszadozik.

3. Miért és hogyan adnak ki blogtartalmakat könyvbe? Ismerni kell valakit vagy nem is, hanem rád találnak és megörvendeztetnek az örömhírrel, hogy tádááám, kiadjuk amiket irkáltál a neten? Nem tudom, de ez is egy érdekes dolog. Mivel ez azért nem kultblog, se könyves blog, se gasztroblog, hanem énblog, könnyen lehet utálni és szeretni is.

A stílus egyedi, persze, valami fantáziát láttak benne, van is, de azért annyi nem. Sokszor szétcsapott, összecsapott, nevezhetjük így is, úgy is, mondjuk lehet, hogy olvasom három oldalon a szürreális gondolatokat, de utána meg jön egy gondolat, ami fejbe üt, mert érzem, hogy ez az, ezt most eltalálta. Szóval vegyes, annyira azért nem odacsapós, talán könnyelműség lenne kijelenteni, hogy ennyi ennyi erővel bármelyikünk blogját kiadhatná egy kis kiadó, akár ezt is itt, talán nem az lenne. Most ez van, szépirodalomnak nyilván nem nevezi senki sem, de azért érdemes volt elolvasni és hátha így még többen ismerkednek meg ezzel a műfajjal. Pozitívuma, hogy őszinte, néha túlságosan is, azért azt lehet érezni, hogy nem kitalált, persze, remélem ezt senki sem gondolja. (mint egy másik könyvvel kapcsolatban egyértelmű...)

Itt pedig megvásárolható: Ad Librum Kiadó

Kezemben voltak/vannak

Persze, abból amit még január 31-én írtam, hogy "A következő projekt, hogy befejezem A Pendragon-legendát Szerb Antaltól..." nem valósult meg, azóta elolvastam még két könyvet és elkezdtem egy harmadikat. Persze amúgy ennek volt alapja, hiszen a Pendragon itt maradt Pécsett, én meg Szekszárdon. Ez van. De már egy helyen vagyunk, minden jó.

Nos, az egyik Elina Hirvonen: Hogy ő is ugyanarra emlékezzen című könyve volt:

Tartalom: Két érzékeny és családi traumákkal terhelt lélek találkozik Helsinkiben: a fiatal finn írótanonc és az ötven körüli amerikai irodalomprofesszor hamar egymásba szeretnek, de ez a szerelem nem a romantikus filmekből és lányregényekből ismert perzselő érzés: kapcsolatuk a görcsök és gátlások feloldásával kezdődik, hiszen a férfi édesapja a vietnami háború után megőrült, édesanyja pedig tehetetlenül sodródott a világban. A nő múltja is hasonló: bátyja elmegyógyintézetben végezte, mivel édesapjuk folyamatos lelki és fizikai terrorja felőrölte.

A könyv története és nyelvezete, hőseihez hasonlóan szintén erősen visszafogott: filmszerű állóképek, különféle színek és szagok, háttérben bujkáló érzések keverednek az alig hallható, mégis feszült suttogásokkal és sikolyokkal.

A másik pedig Szeifert Natália: Gyógyfűrész - Soha naplója. Ezt épp pár perce fejeztem be, még friss, lehet elidőzöm rajta itt egy kicsit. Majd külön bejegyzés lesz.

Fülszöveg: "Oldalba bököm magam, hogy menjek már odébb. Jó oldalról, jó szögben pont szíven találnám magam, de nem. Hiába az a sok anatómia.
Hogy őszinte legyek, te nem vagy teljesen morális.
Hiába, az a sok katatónia."

Soha. Határozószó. Meghatároz legfőképp időt – illetve annak, mármint az alkalmas időnek a hiányát –, másrészt meghatároz egy embert. Egy nőt.
Vagy pont hogy az a nő határozza meg a sohát, annak az alkalmas időnek a hiányát.
Soha nem derül ki. Vagy pont hogy kiderül. Soha kiderül. Hülye mondat, mi?
Pedig kiderül. Ír naplót, internetre. Tudod, bárki elolvashatja. Bárki. Mégis, az egész valahogy szemtelenül intim. Van, hogy irreál (van, hogy ír reál), és van, hogy szürreál. Soha mindent leír maga körül, még azt is, ami nincs. Kegyesen, kegyetlenül, szenvesen, szenvtelenül. Persze, szereti a szójátékokat, de sohasem öncéllal. A szó neki nem játék, illetve nem csak az. Minden valós időben leírt naplóbejegyzés, minden többé vagy éppen kevésbé megszerkesztett mondata egy tökéletlen egész része, félreütésestül, elragadtatásostul, makulásan is. Pont úgy őszinte, ahogyan még nem gejl és már nem obszcén.
Soha semmit nem ír le csak úgy. Soha.

(Szaniszló Judit)

Elkezdtem Tóth Krisztina: Vonalkód című könyvét, ami egy novelláskötet, tizenöt történetet tartalmaz. Hetet-nyolcat olvastam el eddig belőle, klasszak, ugyanaz a szimpatikus stílus, mint ami a Hazaviszlek, jó?-nál volt, tehát tetszik, tetszik. Ez amúgy nekem egy tényleg nagy rádöbbenés volt, hogy jééé, vannak női írók is, akik nem a fejősévás-vassvirágos-habkönnyű szinten ragadtak meg, hanem tényleg minőségi szépirodalmat alkotnak. Ez nagyon tisztelni való.

Tartalom: Ha fölfeslik is, valahol azért mégiscsak törvények szövedéke a világ, olykor átláthatatlan, vagy a hajnali derengésben pókfonálként felcsillanó összefüggések hálója: a szálak vége az idő más-más zugába kötve.
Ezekbe a zugokba pillanthatunk bele Tóth Krisztina novelláin keresztül. Kohósalak és melegpadló, hangyatérkép és hokikori, sörösdobozok a szekrénysoron. Kádár-kor és jelenkor. Mindnyájunk gyerekkora, kamaszkora, felnőttkora. Az ott rejtőző tárgyak és érzések szorongáshálója rajzolódik ki a Vonalkód lapjain – ez segít bennünket emlékezni és megérteni a hátrahagyott időt, megtapasztalni a változásban a változatlanságot.
Tóth Krisztina, akit eddig költőként tisztelhettünk, a Vonalkóddal mutatkozik be prózaíróként. Történetei a legjobb novellisták közé emelik.