Pár szóban, hogy kicsoda is Alfons Mucha, mit érdemes róla tudni, aki nem "mucsa", hanem "muha":
Szecesszió egyik legnagyobb és legérdekesebb művésze, festő, grafikus, díszlettervező, iparművész munkásságát mutatjuk be a chrudimi Regionális Múzeum, a brnoi Moravska Galerie, az ivancicei Múzeummal valamint a Magyar Művészeti Akadémiával együttműködve. A szecesszió egyik legjelesebb és legmarkánsabb képviselője.Nemcsak festő és grafikusművész volt, szobrászattal is foglalkozott, de az ékszerkészítés, egy belső tér díszítése és az iparművészet is érdekelte. Sajátos, különleges tehetsége azonban legteljesebben a díszítő grafikában nyilatkozott meg. Ennek köszönheti mindmáig élő hírnevét.Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. A dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet. Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze.Forrás:
Pécsi Kulturális Központ
Mondjuk én szeretem a szecessziót, a túláradásával együtt is, de egyvalami nagyon zavart a festmények egy részében, azok pedig a csillagok voltak. Sok-sok kis sárga csillagocska odahányva mindenhova, miközben anélkül ízlésesebb lett volna. Szerintem nem lehet egy vállrándítással elintézni a dolgokat, hogy de hát ebbe minden belefér, a több jobb, nem hiszem, mindenesetre mondhatni ez is a névjegyévé vált.
Tetszettek a nőalakok, szépek voltak összefogott vagy éppen hosszú kibomló és szerteágazó hajjal is, Mucha szerethette a nőket nagyon is.
A reklámokról meg az jutott eszembe, hogy ha manapság is ilyen stílusban szerepelnének a reklámok az újságokban, az utcákon, akkor mennyivel szebb lenne az egész, sokkal-sokkal kifinomultabb. Nem azt mondom, hogy ettől megvenném a Nesquik kakaóport a likőrt, a pezsgőt vagy a cigit, mert nem, de az ember szemének, a szépérzéknek mindenképpen tetszetősebb. De ez a kor elmúlt, maradtak a plakátok, de amíg ezeket megtekinthetjük, fennmaradnak, nincs nagy baj.
Voltak összefüggő kompozíciók is, vagy nem is tudom, hogy nevezzem, képegyüttesnek, pl. a négy évszakot szimbolizálta egy-egy női kép, vagy négyféle drágakövet, hajnali és alkonyati női kép is volt, valahogy mindig minden páros volt, ami külön piros pont, mert én is jobban szeretem a páros dolgokat. Az évszakok közül természetesen a
Tél lett a kedvencem, a drágakövek közül pedig a
Smaragd.
A fotók már jóval ambivalensebb érzéseket váltottak ki belőle, volt köztük egészen szép, érdekes, de soknál nagyon nem tetszett a modell beállítása, iszonyatosan erőltetett vagy művi volt, cseppet sem természetes.
Sajnos a fényképek nem lettek túl jók, mármint a színminőség, mivel csak vaku nélkül lehetett fotózni, így néha kicsit erőtlen, de aki ott volt, annak úgyis a fejében élnek a képek, és az a lényeg.
