Pages

2010. október 13., szerda

Vad Fruttik - Boroskóla

Hazamegyünk majd az első busszal, addig mulatunk míg bírjuk szusszal.
A kevés pénzt is úgy szórjuk el, mint a királyok mikor költeni kell.
Napsütésben, nem az árnyékban az élünk, nem teázgatunk, nem üldögélünk.
Megríkat minket egy szomorú szám, sose halunk meg vagy inkább csak ritkán.


2010. október 10., vasárnap

Vad Fruttik-koncert Szekszárdon

Október 9-én volt a lemezbemutató turné második állomása Szekszárdon, a Szekszárdi Est Café-ban (ahol most éled fel a koncertszezon, végre), amire mentünk K.Sz.-szel, és nagyon jól szórakoztunk. Nem akarok kedves naplóm-stílusba átmenni, de baromira jó volt, egyrészt jó lett a hely, kicsit átpofozták, de alapjában véve maradt a stílus, meg nem volt tömegnyomor, kellemesen elfértünk, mozgásra is volt hely.

Nem ismertem még akkor az összes számot az új albumról, a Fénystopposokról, csak a Limonádét, a Béke Presszót, és persze a Lehetek én ist, meg épp aznap ment reggel a Boroskóla, de amúgy újdonság volt a többi szám, de tetszik az egész. A régebbiek közül ment a Szerelmesdal, a Galaxis szépe, a Rió, a Sárga Zsiguli, a Nekem senkim sincsen, a Tánc, a Kicsit lassabb, a Kemikáliák, az Úgy fáj, pár megszokott hiányzott, de mivel az új albumon volt a hangsúly, nem panaszkodom.

Na és igen... amit már fb-on is kiörömködtem magamból: Kezet fogni, bemutatkozni Likó Marcellnek és hallani tőle, hogy szervusz Zsófi, még ha nem is emlékszik majd rá, az ÉLMÉNY: MEGFIZETHETETLEN. Köszönöm, tudod te. ;)

2010. október 6., szerda

Punnany Massif - Turist Gájd (Pécs)

Miért voltam én eddig annyira ellenére a Punnanynak? Na jó, ezt már hallgattam régebben is, de csak Pécs miatt, de most már maga a Punnany miatt hallgatom, na meg landolt nálam az összes albumuk is. Ajjajj.

2010. szeptember 30., csütörtök

Egy könyv, sok könyv 9. felvonás

Ősz. Hideg. Fázik a lábam.

1. Agota Kristof: A Nagy Füzet
http://moly.hu/konyvek/agota-kristof-a-nagy-fuzet

Értékelésem: Muszáj volt fenntartom egy bizonyos távolságot köztem és az ikrek között, másképp nem ment volna, maga a koncepció is ötletes, de hát persze nem az a lényeg, erre valakinek a válasz a háború, nekem nem kizárólag, hanem a két fiú személyiségének fejlődése is, hogy mivé képesek saját akaratukból változni, örülök, hogy nekem nem volt szükséges soha ezekre a gyakorlatokra.
Annyira szomorú viszont ahogyan a magyar kiadók alulkezelik Agota Kristofot, nincsenek reprintek, beszerezhetetlenek (kivétel a Mindegy), ébresztő Magvető és Palatinus.

2. Marjane Satrapi: Persepolis – A visszatérés
http://moly.hu/konyvek/marjane-satrapi-persepolis-a-visszateres

Értékelésem: Mennyivel könnyebben fogadtam be ezt mint az elsőt! A hatalmas kulturális különbségek ellenére Marjane közelebb került hozzám mint az első részben: középiskola/beilleszkedés, egyetem/beilleszkedés, pasik, ójaj, meg azért visszatért Irán is, plusz maga a legmeghatározóbb, a személyiségének a kifejlődése, szóval jó volt ez, vagány egy nő lehet az írónő.

3. Boris Vian: Tajtékos napok
http://moly.hu/konyvek/boris-vian-tajtekos-napok

Értékelésem: Különösebben nem ragadott magával ez a világ, értem én, hogy a dolgok szimbolikusan értendők, és hogy mi micsoda, meg hogy a szerelem satöbbi, de a sok szürreális elemen sem csodálkoztam különösebben, pedig biztosan nem közömbösen kellett volna hozzáállnom, de ez most nem ment másképp, bár azért azt megjegyezném, hogy kb. a felétől jobban beszippantott és nagyon érdekelt a végkifejlet. Megkaptam, meglepetés, köszönöm, de semmi utórezgés.

4. Claudia Frenzel: Na ne!
http://moly.hu/konyvek/claudia-frenzel-na-ne

Értékelésem: Egy csomószor az jutott eszembe, hogy ha írnék, én is hasonló stílusban tenném, pont feküdt az én ízlésemnek, laza, de mégsem szétesős nyelvkezelés, a gondolatok a világról, szurkál a megfelelő helyeken, bár persze jó, hogy nekem nem kell a narkolepsziával megküzdenem, de ezt leszámítva Miriam klassz hősnő, csak végig éreztem, hogy valami nincs rendben, aztán rá is jöttem, hogy a dinamika hiányzott nekem, olyan mintha lenne egy napló, vagy kézirat és random kitéptek volna belőle lapokat, hogy akkor most ez és ez belekerül, ezért nekem kicsit lóg a levegőben. Még egyszer át kell majd nyálaznom, annyi idézetet tudnék kiírni.

5. Mark Millar – John Romita Jr.: Kick-Ass
http://moly.hu/konyvek/mark-millar-john-romita-jr-kick-ass

Értékelésem:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az én történetem is a filmmel kezdődött, ami tetszett, kilógott a sablon képregényes filmek közül (nálam ez a Spiderman-Hulk kategória…), vagány, merész, véres, kicsit csipkelődős volt klassz kis karakterekkel. Jött a képregény. Alapból arra áll rá az ember agya, hogy a-t hasonlítsa össze b-vel, de mi van ha én ezt nem akarom, mert a legkönnyebb egyik után a másikra azt mondani, hogy gagyi? Nem mondom, de akkor megpróbálom sorra venni a dolgokat sok-sok cselekményleírással:

Vizuálisan mit látok: semmi extrát nem találtam benne, színes, egyszerű, a sebek talán túl kegyetlenre sikerültek, a karakterek viszont egyáltalán nem voltak különlegesek és az volt a zavaró, hogy ha mondjuk X embert más szögből mutattak, akkor már nem volt felismerhető, mintha egy tök más ember arcát láttam volna, néha egészen bénán. Dave-et persze könnyű felismerni (de nem maradandó ő sem), de hány arca volt Katie-nek, G-nek? A filmbéli kedvenc, Hit-Girl sem lett kiemelkedő karakter, beleolvad a masszába, nem is szerepelt olyan sokat.

Na igen, a cselekményszál… tulajdonképpen két külön történetről lehetne írni, annyira mást hoztak ki a filmből, hogy az már fáj. Gondolkodtak, gondolkodtak a pénzes mágusok, hogy itt van nekünk ez az izé, de mivel is lehetne becsábítani az embereket a moziba? Tartani kell a főbb irányvonalat, hogy X, Y meghal, de hogy hogyan az nem mindegy, meg hát kapja már meg Dave a csajt, ugye-ugye? Pofára esés van a könyvben, nem love story. Vagy pl Big Daddy halála mennyivel érzelgősebb és elnyújtott a vásznon, mint a lapokon, ahol egy szimpla fejlövést kap? Mert az kell a mozinézőnek, hogy lássa Nicholas Cage-t haldokolni és akkor az olyan szomorú. Red Mist: a könyvben csak úgy megjelenik és a végén derül csak ki, hogy hoppá mi van, míg a filmben már a kezdetekkor a szánkba rágták, hogy ő kicsoda és miért teszi azt amit. Na meg Kick-Ass: itt viszont a filmbéli srácnál teszem le a voksom, mert sokkal hihetőbbnek és érettebbnek tűnt (az egy dolog, hogy szeretem a színészt amúgy is…), mint a kockákon ez a 14 évesnek tűnő szöszi srác. Hit-Girl meg az édesapjával együtt, ahogy már írtam, nem kapott annyi teret a könyvben, mint a filmben, és haloványabb is, nem bontakozott ki teljesen, míg Chloe Moretz alakításában elviszi az egész filmet a hátán. Szóval a lényeg az, hogy a film a képregény alapján popcorn-mozi, sokkal fogyaszthatóbb, bár tömegfilmnek azért nem mondanám, ahhoz szerintem túl sok az erőszak és a vér, de mindegyik élvezhető és ajánlom a hasonló gondolkodású embereknek, történeti szempontból nem tudok sok mindent a második részről, de kíváncsi leszek rá, ha lesz. Ja, meg mi az, hogy megváltoztatjuk a képregény fő karakterét az adaptációban, de azért a borítóra ő kerül? Hm.

A fenébe, mégis jó érzés hasonlítani.

6. Takeshi Kitano: Fiú
http://moly.hu/konyvek/takeshi-kitano-fiu

Értékelésem: Egyet kell értenem @egy_ember-rel, nem rosszak ezek az elbeszélések, csak olyan semmilyenek. Nem éreztem bennük a mélységet, a testvéri viszonyban és a szülői kapcsolatokban sem, éldegélünk szépen, de nincs benne semmi plusz. Az utolsó novellát ki is hagytam.

7. Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat
http://moly.hu/konyvek/csikszentmihalyi-mihaly-flow-az-aramlat

Értékelésem: Az első harmadáig végig az volt bennem, hogy de hát ez olyan egyértelmű, hogy így kell csinálni, nem? Úgy tűnik nem, de megíródott ez a könyv, ami jó, mert végül az élet annyi részterületére kitért, hogy találtam benne érdekes és új megközelítéseket, de azt semmiképpen sem mondanám, hogy megváltoztatta volna az életem.

8. Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim kivételes átlagélete
http://moly.hu/konyvek/brian-lee-o-malley-scott-pilgrim-1

Értékelésem: a. őrült vagyok b. őrült vagyok, az első maxos, de nem tudok semmilyen indokot sem mondani, ami miatt kevesebbnek kellene lennie, pont fekszik nekem az egész szövegileg, rajzilag, történetileg, buggyantságilag, ahogy az egész könyvsorozat koncepciója ki van találva. Scott a legjobb és legtökéletesebb geek, bár erre már előttem rájött Ramona, a fenébe.

9. Agota Kristof: Mindegy
http://moly.hu/konyvek/agota-kristof-mindegy

Értékelésem: Fájdalmas a kép, amit lefest a környezetünkről, az emberekről, mintha nem is lenne más, pedig azért… De a borítót nagyon eltalálták, tényleg úgy hatnak rád a sorok, mint a csikk a bőrre, megmarad. Ami miatt mégsem teljes, az az, hogy persze kíméletlenül lecsupaszított a nyelve, de nekem néha már nagyon száraz volt, túl a kellemesen.
2. kör: még mindig kemény, most sorra kerültek a színművek is, hullámzó, de összességében mestermunka.

10. Art Spiegelman: Maus – Egy túlélő regénye
http://moly.hu/konyvek/art-spiegelman-maus-egy-tulelo-regenye

Értékelésem: Lehet más képes másképp csinálni, de én most kialakítottam magamban egy külön képregényekre vonatkozó értékelési rendszert, aminek jelenleg ez szerepel a legalján. Megmondom miért: a témaválasztás feltűnővé és egyedivé teszi, ezt nem tagadom, de attól mert valaki hozzá mer nyúlni ehhez a témához, nem fogok a lábai előtt heverni. Akárhogy is próbálják magyarázni különböző elemzések az öngúnyt, meg a szeretetreméltóságot, nekem Vladek, a túlélő, Art apja nem volt szimpatikus, ha meg nem az a főhős, az nem annyira jó nekem mint olvasónak. Értem én nagyjából az ideológiai hátszelét annak, hogy ki egér, disznó, macska, de olyan szinten sematizáltak lettek a figurák, hogy nem tudtam megkülönböztetni sokszor a férfi-nőt sem. Túl sok minden szerepelt egy oldalon, vagyis nem is így mondanám, nem történetileg volt sűrű, hanem a rajz szintjén. Szóval grafikailag sem tetszett, túl darabos és szögletes volt és a szövegbuborékokat nem is tudtam elolvasni sokszor, annyira apró betűsek voltak és csúnyán írtak benne. Érdemes elolvasni, nem mondom, hogy nem, egyszer mindenkinek a kezébe adnám, mondjuk történelemórán, de összességében ez csak erős közepes.

11. Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
http://moly.hu/konyvek/jane-austen-seth-grahame-smith-buszkeseg-es-balitelet-meg-a-zombik

Értékelésem: Bármennyire is nyitottan álltam hozzá és pozitívan, bármennyire is tetszett az első 20-30 oldal, eddig tartott (100. oldal körül). Nem az a baj, hogy ez meg lett írva, érdekes kísérlet, továbbra sem tartom szentségtörésnek és Austen megcsúfolásának, de azáltal, hogy át lett írva a szöveg, vagyis beleillesztve pár plusz szó és mondat, a szöveg egységében elvesztette azt a bájt és kedvességet, ami az eredetit jellemzi és leginkább magaménak érzem tőle a Büszkeség és balítéletet. Ez az én fő problémám, pluszt nem adott, márpedig nekem mindig kell a plusz, így inkább mással töltöm az időmet.

Melyik könyv a legolvasottabb ezek közül, és melyik a legkevésbé a molyolók között:
Leginkább olvasott: Boris Vian: Tajtékos napok, 254 olvasással.
Aminek még terjednie kellene: A Maus elvileg a legkevesebb, de csak azért, mert ez a kötet csak az első rész, a mindkettőt tartalmazót sokkal többen olvasták, ezért: Claudia Frenzel: Na ne! 6 olvasással (na ne...)
Természetesen a számok folyamatosan változnak, az olvasottság csak egy adott időpontra érvényes, amikor ide le lett mentve.

2010. szeptember 29., szerda

Anselmo Crew - My Town

Talán ez a szám fejezi ki leginkább, hogy nekem milyen a banda, nem tetszett, hogy a koncerten egy-két ember latin-amerikai háttérzenének fogta fel a társastánchoz, szerintem ez nem az, de határozottan kellemes, és vidám, annyira tiszta és jó fekvésű az énekes hangja, hogy jaj. :) Eszembe jutott még a United Flavour Prágából, na Veszprémben ők nyomtak hasonló világzenét.


2010. szeptember 26., vasárnap

Korai Öröm - Peace to MIR

Egész jól összehoztam ezt a hetet, négy este voltam koncerten, sűrű.
Hétfő: antropológiai terepszemlével kezdődött, Roma nap az Örökség Fesztiválon, nagy koncentráció, sikoltozó lányok, széken táncoló gyerekek, playbeckelő Bangó Margit és L.L. Junior, tetszett nekik, az a lényeg
Szerda: Foul Geese (UK), Varázskert (őket már beraktam napi kedvencnek)
Csütörtök: Korai Öröm, Varázskert - óóó
Szombat: Anselmo Crew, Pécsi Est Café - először, de nem utoljára - erről majd később

Emlékszik valaki a Mátrix egyik részében a barlangbéli partyjelenetre, amikor mindenki önkívületben tekergett, ugrált, élvezte a zenét? Én igen, na és pont olyan volt a Korai Öröm csütörtök este. Óóó. :)

2010. szeptember 25., szombat

Zéró

Természetes, hogy ha egyszer az pattanna ki a fejecskémből, hogy a colorStar-tól a Control the Moment vagy a One More Slip lenne a napi kedvenc, lehet, csak éppen videó nélkül, ugyanis pont ezek nem találhatóak meg a youtube-on. Köszike, nincs napi kedvenc.

2010. szeptember 23., csütörtök

Foul Geese - Proper Gander

félbeszakadt a koncert tegnap. most írjam azt, hogy fakk?

2010. szeptember 22., szerda

"süt a nap nehogy szomorú légy"

Azokon a napokon, mikor borús, esős napok után tartós a napsütés, még nyomasztóbb az egyedüllét.

2010. szeptember 20., hétfő

ennyit erről...

Amikor átfut a fejeden, hogy igen!, lehet, hogy ez a sorsszerű pillanat fogja meghatározni az életedet, benne azzal a sráccal, aki olvas a buszon, hiszen annyian mesélnek szebbnél szebb találkozásokat a sors véletlennek tűnő alakításairól, hogy hogyan botlottak egymásba az élelmiszerboltban, hasonlók és te csak megigézve nézed azt a bizonyos szemüveges srácot, akivel épp egy buszra szálltatok és épp egy helyen szálltok le róla és épp egy irányba indultok el, amiről kiderül, hogy a közeli Spar és egymás mögött haladtok és jó érzés, és belép mögötted az üvegajtón, látod tükröződni az alakját és vásárolsz és beállsz a két működő kassza közül az egyikhez és akkor egyszer csak meglátod ki áll be pont mögéd, igen, ugyanaz a srác, egyre jobban kattog az agyad, fizetsz, távozol, kilépsz az utcára, elindulsz a lakás felé, de még hátrapillantasz, sehol senki. Minden csak ábrándozás, a valóság kegyetlen, ez a sorsszerű találkozás később nem lesz elmesélve senkinek sem nagy nevetések és összebújások közepette.