30Y - Olyan, csak olyan

Még mindig 30Y, hát ez van. "Ha otthon játszik az ember, koncert előtt mosogat és elvágja a kezét, hát ez van." :DDD
Ezen a 2008-as Sétateres koncerten ott voltam én is, bár a felvétel nem az enyém, nem is olyan jó minőségű, de hát ekkor szerepelt először ez a szám, én meg szeretem. Itt még kicsit döcögős volt, az albumra azért alakult, de igazából bárhogy szerethető.

Olyan, csak olyan

Nekem olyan kevés
Elég volna belőled
Nekem tényleg nem kell
Belőled az egész
De te nem tudod nem adni
Nekem az egészet
Úgyhogy elvesztem az egészet ezért.

Nekem nincs több érvem
Talán este majd találok
Most délután van
Hadd feküdjek nyugodtan
A párnámra vannak
Hímezve virágok
Letépek egyet és elhervad nyomban.

Még válogatsz én nem
Szép számokat kértem.

Neked olyan kevés
Elég volna belőlem
Neked tényleg nem kell
Belőlem az egész
De én nem tudom nem adni
Neked az egészet
Úgyhogy elvesztem az egészet ezért.

Még válogatsz én nem
Szép számokat kértem.

Bónuszként, azt hittem érdemes meghalni csak azér’, Hogy egy dalt eljátsszak...

Heti kedvenc

30Y. Már tíz éve. A fiúk gondoltak egyet és megpróbálják az elmúlt tíz évet röviden "bemutatni", de nem úgy hagyományosan, hanem úgy ipszilonosan. Baromira jól átalakították ennek örömére az oldalukat, most Endyn volt a sor a 2009-es évvel, van hozzá videó, interjúval, stb, két rajongó írása is, klassz.

Ez volt 2009 Part2

Szóval folytatom a beszámolót és összegzést a júliussal, aminek az első felében történt a diplomaosztó és az EFOTT. Nem tudom melyik volt előbb, de most nincs is kedvem utánanézni.

A diplomaosztó szép volt és jó, sírni nem sírtam, pedig előtte megfordult a fejemben, hogy mi van ha mégis, jajne. A ruha ellenben kényelmetlen volt, a pamutkesztyű harminc fokban egyenesen borzalmas, a kalap folyton le akart csúszni meg csárén is raktam fel, de mindegy, azért jó érzés volt kimenni a dékán elé, kezet fogni vele és átvenni végre a diplomát.


Egy napon voltam kint az EFOTT-on, ami idén Baján volt, a K.Sz. kint dolgozott én meg csatlakoztam hozzá az esti bulihoz. Időközben kiderült, hogy a volt osztálytársak közül is vannak kint páran, napközben velük lógtam, este meg összevissza mászkálás volt közben egy nagy esővel és hideggel, ami csak azért nem volt poénos, mert pulcsit vittem és esőkabátot is, amiről a helyszínen kiderült, hogy dehogy ciki, inkább cool, de hosszú nadrágot nem, így farmersortban ugrabugráltam még egykor is. Persze minden Kiss Ádámmal kezdődött, aki megint hozta a formáját, mint anno Orfűn, közben azt hittük itt a világvége, mert épp szélvihar tombolt kint, de szerencsére a sátor elég stabil volt. Por sok volt, közben lábmosás, persze ugyanolyan poros lettél később, ha nem jobban.


Először hallottam a Kowalskyékat, bár olyan sok számot nem ismerek tőlük. Szintén először a Tankcsapdát, ami igazán nagy volumenű volt, lángszóróval meg ami kell, huh, szuper volt, de közben azért be-benéztem a Neo-ra is a sátorba, őket hallottam többször is már élőben, ezért volt csak időszakos jellegű a látogatásom. Elsősorban azonban persze a Kiscsillag érdekelt mindenkit, az meg szuper volt mint mindig, sok-sok ugrabugra meg ami kell.
Jó volt csak úgy mászkálni napközben, szeretem az ilyen fesztivál-érzést. :)


Nyaralni is voltunk Esztergomban, bár az utolsó nap anyukám eltörte a kezét, így a kórházban töltöttük az időt, így annyira nem sikerült jól. De az élményfürdő szuperjó, szépen megcsinálták, és a város is csodaszép, kicsi, de barátságos. Érdemes volt megint felmászni Babits Mihály nyaralójához, habár pár éve egyik gimis osztálykiránduláson megfogadtam, hogy többetnemdesohasem, de szép még mindig a kilátás meg van egyfajta misztikuma a helynek. Volt még nyaralás közben egy félresikerült látogatásom Budapestre, de ezt inkább most hanyagolom.





Augusztusra csodák csodájára sikerült diákmelót szerezni az egyik egyetemi könyvtárba, örültem neki és dolgozgattam, bár a minimálbér eléggé elvette utóbb a kedvem, diplomával a zsebemben, de ez van. És jó volt végre egy olyan nyár, amikor Pécsett voltam és éltem, még ha egyedül is. A melót ahogy már itt írtam a blogban is, sikerült meghosszabbítani szeptemberre, na nem az adatrögzítés szépsége miatt akartam, hanem a pénz kellett, de nagyon.

Ja, közben felvettek MA-ra papírforma szerint, ezt el is felejtettem, pedig fontos, hiszen ez határozza meg mit is csinálok mostanság.

Folyt. köv. később

Heaven Street Seven - Tudom, hogy szeretsz titokban

Tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van...
Nincs harag, nincs, harag, nincs harag, nincs harag...

Korai Öröm - Unflyable mix

Kicsit a régmúlt felé fordulva, napi kedvencként legyen a Korai Öröm nevezetű rohadtjó magyar zenekartól az Unflyable mix. Múltkor kaptam meg a lemezt, valahogy szóba került az egész, aztán rájöttem, hogy ez jó, nagyon is, majd jöhet a többi lemez is. Aztán külön öröm, hogy most olvasom Beregi Tamástól az Egyetleneim-et, és az egyik rendszeresen előforduló zenekar a regényben a Quimby és Másfél mellett a Korai Öröm. :) A regény maga megér egy külön posztot, majd lehet lesz az is, mert nagyon tetszik. :)

Ez volt 2009 Part1

Átállítottam a címkéim rendezését felhőre, így kicsit jobban néz ki, habár az én felbontásommal az egyszer előfordulók alig olvashatók, de sebaj. Ez legalább ösztönzőleg hat(hatna) rám, hogy végre nekiálljak rendszerezni őket. Idei feladat.

A blog azt hiszem beváltotta a funkcióját, ami miatt elindítottam, csendesen elüldögélek itt néha, amikor úgy érzem kell, ezért van az, hogy volt olyan nap, mikor két-három bejegyzés is született, máskor meg egy hétig be sem léptem, nem hogy írjak. Klassz, egyelőre nem érzem szükségességét, hogy bezárjam a bazárt. Még mindig tetszik a sablon is.

Röviden, hogy mi történt a 2009-es év első felében:

Valahogy bridzsitdzsónszosan írva a szerelmi élet mínusz 5 (aztán bocs, ha tévedek, de nem olvastam el teljesen). Sok mindenre nem emlékszem, mert elsősorban a szakdolgozatommal és a júniusi államvizsgámmal voltam elfoglalva, ennek következtében iszonyatosan nyomi módon elmaradtak a koncertre járások, amire tudom ez nem teljesen jó kifogás persze.

De hát ez attól is függ, mihez van kedvem meg hangulatom, úgy tűnik csak egy nap PEN fért bele április végén, bár már azért is mint az ufóra néztek rám, hogy Zsóóófi, neked akkor már az államvizsgádra kellene készülni. Hah, szórakozni is kell és akkor az ott jó volt, bár lehetett volna jobb is, mint egyedül oda-vissza-itt-ott-bóklászva.

Azt sem tudom mennyiszer voltam moziban, na jó egyszer biztos, a Papírrepülőkön, amit annyira azóta sem tudtam fejben elrendezni, bár kitartóan bámulom a filmplakátot az albiban, majd, majd, mert fura egy filmszerű izé.

Tavasszal volt könyvtáros-kirándulás Budapesten, meglátogattuk az OSZK-t, a FSZEK Központi fiókját, a Parlamenti Könyvtárat, a Magyar Országos Levéltárat. Jó volt kicsit távol lenni mindentől, mégis ismerősökkel, na meg könyvtári környezetben. Budapest most a szép arcát mutatta, többször is lehetne még ilyen kirándulás. :)



A szakdolgozat nagyon jól sikerült, több hónapnyi munka azért reméltem, hogy meghozza a gyümölcsét, hiába ijesztgettek minket, az ötös meglett, na meg a dicséretek. :)

Az államvizsga is lezajlott, sikerült megfelelő tételeket húznom, az egyiket a konzulensemnek mondhattam el és egy infós tanárnak, nyert ügy. A másikat meg teljes egészében az infós tanárnak, a vizsgabizottság többi tagjának köze nem volt a témához, nyert ügy. Persze tanultam én rengeteget, de ezekben az infós témákban magabiztosabb voltam, járhattam volna kevésbé szerencsésen is. Sikerült a szakdolgozatot is tisztességgel megvédeni, a bibi már csak ott ütött be, hogy nem tudta, hogy a végső jegybe beleveszik a három ötös mellé a két szigorlat eredményét első és másodév végéről, amik csak hármasok lettek, mert azt hittem nem lesz ekkora tétjük sohasem, szóval végül a zárójegyem nem ötös lett, hanem csak 4,20 körül. De túléltem.

Jöttek a felvételik az MA-ra, előbb jártam Szegeden, ahol baromira lebőgtem, (én határozottan úgy éreztem) bár mint a pontok alapján később kiderült, oda is bekerültem volna, de második hely volt, úgyhogy mindegy. Szeged csodálatos város, ez volt a második alkalom, hogy ott voltam, és csak az első, hogy ott is aludtam volna, egyszer mindenképpen szeretnék pár évet ott élni és kerékpárral közlekedni mindenhova és átsétálni a hídon, sétálni a Tisza partján, ülni a Dóm mellett, nézelődni, csak úgy lenni. Jó a légköre a városnak határozottan.


Később volt a pécsi felvételi, azzal nem volt semmi, tudtuk mi lesz, úgymond vártak minket, miért is ne, nyilván ötös tanulókat szeretnének. Mi meg maradni, így maradtunk páran a csoportból, egész konkrétan nyolcan. Azóta elgondolkozom néha, hogy vajon mennyire lett volna más az életem, ha mégis elmegyek inkább Szegedre, ahogy egyik csoporttársam tette, vagy bevállalom az ELTE-t, ahogy egy másik tette. Most már nem tudom, de néha eszembe jut, mondjuk ugyanígy voltam a BA-felvételi idején. Most már itt kell boldogulni, vagy legalábbis megpróbálni. Csak istenem, végre összeakadnék egy normális pasival!!! Semmi gondom nem lenne.

A hetedik hónappal és az év második felével majd később folytatom.

Tettye, 2009.12.20.

Nincs kedvem egyelőre komolyabban blogolni, valamiféle bejegyzést összehozni, így marad év végére egy kis képanyag, amit még múltkor fotóztam, amikor felmentem vasárnap délelőtt a Tettyére. Nagyon szép volt, akkor még javában havas volt minden, emberek sem voltak, dúdolgathattam hangosan, senkit sem zavartam, és felmásztam még a kilátóra is, amit eddig mindig csak lentről néztem, de most megtaláltam, hogy hol is kezdődik a felfelé vezető lépcső. Kicsit meredek, kicsit sok, kicsit keskeny, de megéri felmászni.

Hó

Ami manapság meghatározza a mindennapjaimat, a HÓ. A csodás, a szép és megunhatatlan, bár kétségkívül hideg hó. Nagyon szeretem. Holnap tervezem, hogy megint felmegyek szokásos téli túrámra a Tettyére, akkor majd lesznek friss képek is, egyenlőre azok láthatóak itt, amiket az albérletből fotóztam még 16-án. Ma sokkal nagyobb a hó, egész nap csak szakad.

Napi kedvenc

Ma este megyek a pécsi Erik Sumo Band lemezbemutató-koncertre, ennek örömére:
Erik Sumo Band ft. Kiss Erzsi: Secon

Kíváncsi leszek milyen lesz élőben, Harcsa Verára és Kiss Erzsire különösképpen, na nem mintha Ambrust nem várnám, na meg hogy mennyire lesz dinamikus az egész, bár szerintem meglesz. :)
Plusz egy ráadásnak: Friday I'll Be Dead

Várakozás közben

Két molyos karcból rakódjon össze majd később a lényeg, egyelőre hámozni lehet. Majd talán jön részletezés, ömlengés enyhén, mert az is kell ám. :)

1. Pécsi molyoknak hirdetmény, hát még ha szereti Háy János munkásságát és magát az írót is szimpatikusnak találja. ;)
Ma, 19:00, Szivárvány Gyermekház – Völgyhíd a Pécsi Ifjúsági Színjátszó Társulat előadásában (ők már megcsinálták A bogyósgyümölcskertész fiát is, az nagyon klassz volt)
20:00 – beszélgetés Háy Jánossal.
90%, hogy ingyenes. A hely nevében is várlak szeretettel. :D

2. Ahogy már kettővel ezelőtt karcoltam, a Völgyhíd előadása volt pénteken Pécsett, és már közben is biztos voltam abban, hogy ezt el fogom olvasni, már csak meg kell találni valamelyik pécsi könyvesboltban, mert nem most adták ki…Előtte nem ismertem a veszprémi öngyilkos középiskolás pár történetét, így óvatlanul és tudatlanul mentem oda, szíven ütött, és a könnyeimmel küszködtem a végén, még a taps közben is, de kíváncsi vagyok mennyire különbözik az elbeszélés a látottaktól. Jövő heti feladat kiadva magamnak.