Átállítottam a címkéim rendezését felhőre, így kicsit jobban néz ki, habár az én felbontásommal az egyszer előfordulók alig olvashatók, de sebaj. Ez legalább ösztönzőleg hat(hatna) rám, hogy végre nekiálljak rendszerezni őket. Idei feladat.
A blog azt hiszem beváltotta a funkcióját, ami miatt elindítottam, csendesen elüldögélek itt néha, amikor úgy érzem kell, ezért van az, hogy volt olyan nap, mikor két-három bejegyzés is született, máskor meg egy hétig be sem léptem, nem hogy írjak. Klassz, egyelőre nem érzem szükségességét, hogy bezárjam a bazárt. Még mindig tetszik a sablon is.
Röviden, hogy mi történt a 2009-es év első felében:
Valahogy bridzsitdzsónszosan írva a szerelmi élet mínusz 5 (aztán bocs, ha tévedek, de nem olvastam el teljesen). Sok mindenre nem emlékszem, mert elsősorban a szakdolgozatommal és a júniusi államvizsgámmal voltam elfoglalva, ennek következtében iszonyatosan nyomi módon elmaradtak a koncertre járások, amire tudom ez nem teljesen jó kifogás persze.
De hát ez attól is függ, mihez van kedvem meg hangulatom, úgy tűnik csak egy nap PEN fért bele április végén, bár már azért is mint az ufóra néztek rám, hogy Zsóóófi, neked akkor már az államvizsgádra kellene készülni. Hah, szórakozni is kell és akkor az ott jó volt, bár lehetett volna jobb is, mint egyedül oda-vissza-itt-ott-bóklászva.
Azt sem tudom mennyiszer voltam moziban, na jó egyszer biztos, a Papírrepülőkön, amit annyira azóta sem tudtam fejben elrendezni, bár kitartóan bámulom a filmplakátot az albiban, majd, majd, mert fura egy filmszerű izé.
Tavasszal volt könyvtáros-kirándulás Budapesten, meglátogattuk az OSZK-t, a FSZEK Központi fiókját, a Parlamenti Könyvtárat, a Magyar Országos Levéltárat. Jó volt kicsit távol lenni mindentől, mégis ismerősökkel, na meg könyvtári környezetben. Budapest most a szép arcát mutatta, többször is lehetne még ilyen kirándulás. :)
A szakdolgozat nagyon jól sikerült, több hónapnyi munka azért reméltem, hogy meghozza a gyümölcsét, hiába ijesztgettek minket, az ötös meglett, na meg a dicséretek. :)
Az államvizsga is lezajlott, sikerült megfelelő tételeket húznom, az egyiket a konzulensemnek mondhattam el és egy infós tanárnak, nyert ügy. A másikat meg teljes egészében az infós tanárnak, a vizsgabizottság többi tagjának köze nem volt a témához, nyert ügy. Persze tanultam én rengeteget, de ezekben az infós témákban magabiztosabb voltam, járhattam volna kevésbé szerencsésen is. Sikerült a szakdolgozatot is tisztességgel megvédeni, a bibi már csak ott ütött be, hogy nem tudta, hogy a végső jegybe beleveszik a három ötös mellé a két szigorlat eredményét első és másodév végéről, amik csak hármasok lettek, mert azt hittem nem lesz ekkora tétjük sohasem, szóval végül a zárójegyem nem ötös lett, hanem csak 4,20 körül. De túléltem.
Jöttek a felvételik az MA-ra, előbb jártam Szegeden, ahol baromira lebőgtem, (én határozottan úgy éreztem) bár mint a pontok alapján később kiderült, oda is bekerültem volna, de második hely volt, úgyhogy mindegy. Szeged csodálatos város, ez volt a második alkalom, hogy ott voltam, és csak az első, hogy ott is aludtam volna, egyszer mindenképpen szeretnék pár évet ott élni és kerékpárral közlekedni mindenhova és átsétálni a hídon, sétálni a Tisza partján, ülni a Dóm mellett, nézelődni, csak úgy lenni. Jó a légköre a városnak határozottan.
Később volt a pécsi felvételi, azzal nem volt semmi, tudtuk mi lesz, úgymond vártak minket, miért is ne, nyilván ötös tanulókat szeretnének. Mi meg maradni, így maradtunk páran a csoportból, egész konkrétan nyolcan. Azóta elgondolkozom néha, hogy vajon mennyire lett volna más az életem, ha mégis elmegyek inkább Szegedre, ahogy egyik csoporttársam tette, vagy bevállalom az ELTE-t, ahogy egy másik tette. Most már nem tudom, de néha eszembe jut, mondjuk ugyanígy voltam a BA-felvételi idején. Most már itt kell boldogulni, vagy legalábbis megpróbálni. Csak istenem, végre összeakadnék egy normális pasival!!! Semmi gondom nem lenne.
A hetedik hónappal és az év második felével majd később folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése