Egy könyv, sok könyv 3. felvonás

A márciusban olvasott könyvek sokan vannak, ennek oka, hogy rákaptam, mivel szeretem, a kisregényekre, amik csak úgy 80-150 oldalig terjednek, kisformátumúak, könnyen cipelhetők kisebb táskában is (pl. Tettye-kompatibilisek, és nem húzza a vállam a hosszú sétán sem...). Témára nem feltétlen könnyedek, kicsit el lehet mélyülni ilyen-olyan világokban, belépni a következőben, persze ez nem azt jelenti, hogy pl a 600 oldalas Zafónt, A szél árnyékát nem élveztem volna, nagyon is, de az olyan otthon olvasós könyv lett az ágyban. Imádok olvasni.

1. Sylvia Plath: Az üvegbura
Értékelésem:
Először csak azt vettem észre, mennyire érthető Esther viselkedése, mennyire tudok azonosulni vele, aztán már csak megérteni próbáltam, közben levitt engem is a mélybe, fogva tartott, félelmetes volt, a végkicsengés, a félelme és kételkedése pedig egészen hátborzongató a valóság ismeretében. Zseniálisnak tartom, ami olyan olvasmányélményt adott nekem, ami csak visz előre újabbak felé.

2. Shannon McKenna Schmidt – Joni Rendon: Regényes úti célok – Irodalmi emlékhelyek világszerte
Értékelésem:
Szívfájdító, mert sok pénz kellene, hogy valóban megnézhessem ezeket a helyeket, így marad a képzelet. Más: ez olyan kötet, amit nem elsőtől utolsóig kell elolvasni szerintem, hanem szemezgetni a kedvenceidet, aki érdekel egy cseppet is, informatív és jó stílusú, bár a fél levonás azért, mert néha nagyon fellengzős és kihagyja az esetlegese függőségeket, mintha mindenki angyal lenne, pedig nem. Végül: a magyar rész elég jól van megszerkesztve, és nem csak a szokásos Petőfi-Ady-József Attila-vonalon maradtak, hanem kitértek azért Szerb Antalra, Lázár Ervinre, Mészöly Miklósra, Kaffka Margitra, stb. Ez mindenképpen nagy pozitívum.

3. Szerb Antal: Budapesti kalauz – Marslakók számára
Értékelésem:
Okozott pár kellemes percet és mosolyt, furcsa mégis hitelesnek tűnő korrajz (már amennyire én itt ezt meg tudom ítélni…), sok-sok kis odaszúrással a megfelelő személyeknek.

4. Pogár Demeter: A latin szerelő – Bepillantás az olaszok valódi világába
Értékelésem:
A nyelvezet nekem nem jött be, túlfogalmazta néha a dolgokat, na jó, gyakran. De az igaz, hogy a történetek érdekesek voltak, és bizony nekem pár nap is elég volt kint, hogy erre-arra ráismerjek a könyvből, hogy tényleg…

5. Steve Martin: Az eladólány
Értékelésem:
Egy színész ír a felszínes városról, ahol él, ami tele van felszínes emberekkel, és már vissza is tértünk az alanyhoz, akitől az alapvető hiba eredeztethető… Próbálkozni lehet, de szájbarágós, színtelen-szagtalan történet lett tipikus emberekről, az örökös problémáról, hogy a férfi-nő nem értheti meg egymást, meg az érzelmi visszamaradottságról, bár Jeremy-t nagyon megszerettem.

6. Háy János: Közötte apának és anyának, fölötte a nagy mindenségnek – Kilenc történet
Értékelésem:
Annyira nem szeretem amikor a kisregényeket, novellákat ide-oda rakják, megjelennek több kötetben is, itt is a 80%-át már olvastam másik kötetben, de ez nem az értékéből von le, A telefonszerelő külön kedvenc. A Gézagyerek új volt, meg is adta a kedvet a belőle írt drámához, mert így utazik azóta a Gézagyerek körül a konyhakő mindennap.

7. Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
Értékelésem:
Újraolvasás eredménye (mivel két külön értékelést nem lehet írni): egyértelműen úgy éreztem, hogy a 22. Egyetempresszó c. történettől a végéig alábbhagyott a jókedv, súlyosabb írások következtek, a vége, az utolsó mondat pedig pont úgy volt jó ahogy.

8. Scott McCloud: A képregény felfedezése
Értékelésem:
Zseniális kiadvány, hogy egy amatőr is felfedezhesse a képregények világát, ötletes az elbeszélő mód, a grafikai megoldások is izgalmasak, jó volt elmerülni ebben a világban.

9. Alessandro Baricco: Selyem
Értékelésem:
Egyszerű történet, mégis ahogy Baricco ír, teljesen elvarázsolt, vár a többi könyve, pedig nem gyakran szoktam így érezni, hogy rögtön mást is tőle. Hervé negyven napig utazott, míg elérte a Bajkál-tavat, én húszperces utazásokon keresztül jutottam el a láthatatlan világig, maradtam volna még.

10. Libor Anita – Valuska László: Szakíts, ha bírsz
Értékelésem:
Ilyen tömény mennyiségben fáj a közönségesség. Még a borítót sem érdemli meg.

11. Alessandro Baricco: Novecento
Értékelésem:
Bár az elbeszélési mód nem tetszett, a trombitás alakja nem volt szimpatikus, Novecento érdekes alak, és tulajdonképpen olyan egyszerű az egész, mégis benne van az, ami kell, hogy kitűnjön. A vége felé sokkal jobban tetszett (mondom ezt, egy 73 oldalas monológnál…), amikor is aztán nagyon bólogatni kezdtem és mosolyogni, le tudtam vonni a tanulságot, hogy mennyire úgy látja a dolgot, amit én is próbálok néha megvalósítani.

12. Lewis Carroll: Alice Csodaországban
No komment.

13. Alan Bennett: A királynő olvas
Értékelésem:
A világról még vitatkozhatnánk, de az egyén mindenképp ment a könyvek által elébb, arra meg nem számítottam egyáltalán, ami végül lett, de érdekes kisregény volt, hogy emberi tulajdonságokkal felruházni a királynőt, akiről gyakran elfelejtem, hogy az, mert ő úgy létezik és kész.

14. Szerb Antal: A harmadik torony
Értékelésem:
Amíg megvan a saját Harmadik Tornyod, nincs veszve minden, újra lehet építkezni, de ahhoz rá kell találnod, nekem megvan. Fontos dolog ez, mint ahogy az is, hogy csak a magányodat ne add fel, semmiért, semmi körülmények között.
Jaj, de szívesen olvasnék még Tőle hasonló külső és belső útleírásokat.

15. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Értékelésem:
Nem maximális, mert néha úgy éreztem, hogy túl van misztifikálva az egész könyv, de nagyon élveztem minden oldalát, és ezt mindenképp az író érdemei közé sorolom. Vesz átlagos embereket, sorsokkal, múlttal, meg ami kell, amik összefonódnak, és te közben fejben puzzlezol. Izgalmas volt, ha el is telt két hét, de összességében nehéz volt letenni, és tényleg benned van az érzés, hogy még.

16. Alessandro Baricco: Vértelenül
Értékelésem:
Az írónak nagy köszönet és ölelés, hogy aktív. Mindegyik története más, mármint más stílusú is, ez nekem olyan szenvtelen (?) volt, máshogy érintett meg, de hatott, ami a lényeg tulajdonképpen.

17. Bólya Péter: A veréb századik lépése
Értékelésem:
Mennyire ugyanúgy működik minden az egyetemi életben, mint a történet idején (ami erősen önéletrajzi), 1963-ban, csak koleszos menza nincs már. Könnyű volt belehelyezkedni, a keresés, kik is vagyunk, bár azokat sohasem értettem, akik 2 hónap után képesek otthagyni a sulit és annyira biztosak benne. Pedig Berecz Laci is biztos volt benne, el is hittem neki, mindketten látszatra ugráló lépegető verebek vagyunk.

Hónap kedvence: nincs, mert nem tudok választani, ez egy különösen értékes hónap volt