Pages

2010. május 31., hétfő

Egy könyv, sok könyv 5. felvonás

Megszaporodtak, mert hiába volt vizsgaidőszak, épp ebből kifolyólag szükségem volt kikapcsolódásra, hogy helyreálljon az egyensúly. Sok köztük olyan volt, ami az olvastatta magát kategóriába tartozott, vagy azért mert annyira rossz volt, hogy legyek már túl rajta, vagy pedig, hogy nagyon tetszett.
A május nevezetű hónapban elolvasott könyvek:

1. Stefan Bollmann: Az olvasó nők veszélyesek
http://moly.hu/konyvek/stefan-bollmann-az-olvaso-nok-veszelyesek
Ezt gyakorlatilag csak átlapoztam, képeskönyvként fogtam fel, elolvasni nem volt kedvem, majd egyszer, így ezért nem is írtam hozzá értékelést vagy csillagozást.

2. Alessandro Baricco: Tengeróceán
http://moly.hu/konyvek/alessandro-baricco-tengerocean
Értékelésem:
Nem is kell magyarázni, ez az egész valahogy túl van a dolgok világán.

3. Tóth Krisztina: Porhó
http://moly.hu/konyvek/toth-krisztina-porho
Értékelésem:
A mai versek világa számomra még mindig furcsa terep, de már nem annyira, voltak gondolatok, sorok amik jobban megfogtak, de nálam akkor is a prózája az első.

4. Csordás Dániel: Nocturne
http://moly.hu/konyvek/csordas-daniel-nocturne
Értékelésem:
Rögtön A 25 emeletes köszönt nekem az első oldalról, ami jó indulásnak tűnt, pár percre ki is kapcsolt, be is kapcsolt, és most már tényleg biztos, hogy amilyen képregényeket a férfiak írnak, mindben a Nő határozza meg a lépéseket vagy érte történnek az események.

5. Janelle McCulloch: Párizsban az élet – A szerelem és a csábító fehérnemű nyomában
http://moly.hu/konyvek/janelle-mcculloch-parizsban-az-elet-a-szerelem-es-a-csabito-fehernemu-nyomaban
Értékelésem:
Annyira felszínes volt, annyira művi, mert nem vagyok gazdag, de azért mégis, nem tudok franciául, de azért mégis, nem vagyok sznob, de azért mégis, boldog vagyok, de azért annyira mégsem. Jó, az utolsó húsz oldalon próbált emberibb lenni, de az nem tudja elnyomni az előző kétszáz oldalt. Én Párizsnak nem erre az oldalára vagyok kíváncsi, más szemmel nézném.

6. Békés Pál: Bélyeggyűjtemény
http://moly.hu/konyvek/bekes-pal-belyeggyujtemeny
Értékelésem:
Ez egy egészen érdekes műfaj, nulla érzelem, csak a mondatok egymás után, gyakran igen rövidek. Mégis megbújnak a személyek mögöttük, tetszett nagyon is, főleg amikor még a „csattanó” is olyan volt. A történelmi jellegűek annyira nem nőttek a szívemhez, bár azok között is volt jó, inkább ami konkrét emberek viszonyairól szólt, kívülről nézve a Jani és Juli is egyszerűbbnek tűnik, nekem mégis az lett a kedvencem, de annyit ki lehetne még emelni.

7. Sobor Antal: Párizsban szép a nyár
http://moly.hu/konyvek/sobor-antal-parizsban-szep-a-nyar
Értékelésem:
Alapjában véve nem volt semmi bajom az írói stílusával, csak hát az események, körülmények na meg egyes karakterek. Sokszor nem tudtam belehelyezkedni, ez most lehet az én hibám vagy a generációé, bár inkább az enyém, de volt azért sok, amin jókat tudtam mosolyogni vagy épp helyeselni. A borító meg még mindig gyönyörű, nagyban hozzájárult, hogy ráakadtam.

8. Milan Kundera: Azonosság
http://moly.hu/konyvek/milan-kundera-azonossag
Értékelésem:
Egészen biztos, hogy ez így az én hibám és nem Kunderáé, de én ezt nem értettem meg, nem tudtam összerakni. A könyv közepe felé felélénkültem, persze, hogy voltak elgondolkodtató sorok, de akkor sem mentette meg a történetet, Chantal pedig valami hihetetlenül unszimpatikus volt végig.

9. Molnár Péter: Keresők, avagy a lány neve
http://moly.hu/konyvek/molnar-peter-keresok-avagy-a-lany-neve
Értékelésem:
A furcsa írói stílus itt még jobban kijött, mint a képregény-verziónál, annál jobb, bár néha szemet kellett hunynom néhány logikai bukfenc fölött, de hát ez a legkevesebb, a Szorongás Rt. kárpótolt. Ami viszont meglepetésként ért, hogy mégsem egyezik a két történet, nagyon-nagyon nem.

10. Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált
http://moly.hu/konyvek/herman-brusselmans-a-ferfi-aki-munkat-talalt
Értékelésem:
Mondhatnám, hogy zseniális, de nem, nem az, egyszerűen csak kicsit sarkítva megírta a másik szemszöget, azt amikor valaki nem boldogan éli meg a munkahelyét, vagy a munkaidejét, és még az élet súlya is nyomja, mert azért volt egy érzelmesebb oldala is Tinnernek, ez egészen egyértelmű az apró jelekből, amit aztán rendszeresen egy hatalmas rosszal ellensúlyozott. A könyvek bántalmazásánál mindig felszisszentem magamban és elkerekedett szemmel olvastam tovább, azonban most komolyan könyvtárostársak, hogy csak erre a munkaterületre szűkítsem a dolgot: soha nem volt még olyan, hogy egy olvasót, sok olvasót a hátatok közepére kívántatok volna, vagy épp egy kollégát? Magatokban és mosollyal az arcon kevésbé szép dolgokat tettetek hozzá egy valóságban szép mondathoz? Megesik néha, nem hiszem el, ha valaki azt mondja nekem, hogy ilyen soha sincs… Van, ebből kaptunk most egy nagy adagot egy emberbe sűrítve, de így vagy úgy mindenkiben megvan egy kicsit L. Tinner, fő- és segédkönyvtáros.

11. Anne-Sophie Brasme: Lélegezz!
http://moly.hu/konyvek/anne-sophie-brasme-lelegezz
Értékelésem:
Ezt kár volt papírra vetni, semmi eredetiséget nem éreztem benne, kamaszok tömkelege alkotna ilyet, ha az lenne a téma irodalomórán, hogy „utál a világ és én is utálom a világot, rossz nekem, nulla vagyok”.

12. Agota Kristof: Mindegy
http://moly.hu/konyvek/agota-kristof-mindegy
Értékelésem:
Fájdalmas a kép, amit lefest a környezetünkről, az emberekről, mintha nem is lenne más, pedig azért… De a borítót nagyon eltalálták, tényleg úgy hatnak rád a sorok, mint a csikk a bőrre, megmarad. Ami miatt mégsem teljes, az az, hogy persze kíméletlenül lecsupaszított a nyelve, de nekem néha már nagyon száraz volt, túl a kellemesen.

13. Chuck Palahniuk: Choke
http://moly.hu/konyvek/chuck-palahniuk-choke
Értékelésem:
Elérkezett ez a nap is, úgy 3 hónapot csücsültem rajta, kellett hozzá a hangulat, mert Victor nem egy hétköznapi figura, de bírtam. Igazából nem volt a történettel, nyelvezettel, szereplőkkel semmi baj, nem volt botrányosan rossz (ezt nem is értem amúgy mire fel…), de nem is mondanám zseniálisnak, ez olyan tipikus négyes kellemes olvasmány.

14. Tom Wolfe: Festett malaszt
http://moly.hu/konyvek/tom-wolfe-festett-malaszt
Értékelésem:
Nem tudom, ez nem a klasszikus értelemben vett szépirodalmi mű, én meg nem vagyok sem újságíró, sem művészettörténész vagy esztéta, de érdekes volt, kicsit azért túl kemény volt a stílusa, lealázta az egész NY-i művészi társaságot, főleg egyes embereket. Nem mondom, hogy nem érdemlik meg, nem tudom, ez is egy szemszög, nem mind arany, ami fénylik (fúúú, de közhellyel zártam…).

15. Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
http://moly.hu/konyvek/anna-gavalda-csak-azt-szeretnem-ha-valaki-varna-ram-valahol
Értékelésem:
Más lett egy kicsit, mint amire számítottam, de tulajdonképpen a jóról még jobb irányba változott a véleményem, szeretem az írónő stílusát, a nyelvezetet, a témákat, amiket talál. A 12 novella nem volt azonos szinten, van, ami jobban megérintett, mint a többi. Másik inkább megrázott, megdöbbentett, sokkolt vagy épp megmosolyogtatott. Pár novella mindenképpen újraolvasós.
Eltelt fél év, és azzal az érzéssel tettem le megint, hogy jaj de szeretem én ezt a könyvet.

16. Meg Cabot – Kim Harrison – Michele Jaffe – Stephenie Meyer – Lauren Myracle: Pokoli báléjszakák
http://moly.hu/konyvek/meg-cabot-kim-harrison-michele-jaffe-stephenie-meyer-lauren-myracle-pokoli-balejszakak
Értékelésem:
Megnyugodtam, hogy tudok még ésszerű döntéseket hozni, hogy melyik könyvet vegyem meg, és hogy erre anno nemet mondtam. Kreativitás nulla, kevés irodalmiság, néha érdekes párbeszédek, a lényeg, hogy természetfelettiek legyenek benne, ugye-ugye? (és képes voltam 3 csillag alá menni, pedig még sosem, nos, van az a könyv.)

17. Kaththea A. Rowland: Placebo – Sebzetten és összetörve
http://moly.hu/konyvek/kaththea-a-rowland-placebo-sebzetten-es-osszetorve
Értékelésem:
Ez tutira nem ment át egy főszerkesztőn, de már korábban elhalt. 1. 2009-ben kiadni Magyarországon egy 2003-as olasz csajszi által írt fércírást A Placebo-ról, téves döntés. Mintha Kathinál megállt volna az élet a Sleeping with Ghosts után, persze, 2003-as, de az már hét éve volt! 2. a stílus is inkább öklendezős, mint igényes lenne. 3. a könyv fele a magyarok által hozzátoldott rész, ami rögtön 30 oldalnyi ismétléssel kezdődik, amit Kathi már megírt az elején. Mert ha kétszer olvasom, talán jobban belevésődik az agyamba, hogy a luxembourgi iskola milyen kozmopolita személyiséggé tette Brian-t? Lám, megmaradt. 4. sok a szépítés, márpedig a valóság nem az. 5. harmadik ismétlő fázis: a tagok biográfiájánál, no komment. 6. a diszkográfia még használható lenne, bár azt is össze tudom a szedni a netről könnyedén. 7. a mutató elmegy. 8. Elgurult a gyógyszere annak, akinek a fejéből kipattant, hogy a könyv záróoldala mi legyen? A Wikipediás szócikk a placebo-ról, mint gyógyszerről!!! Ezmiez? A háromból fél a szép borítóért jár…

A hónap könyve: mivel a Gavalda-könyv újraolvasós volt, ezért az természetesen bele esik ebbe a kategóriába. A Nocturne és a Keresők kellemes élmény volt, de amit legelső helyre tennék az új olvasmányok közül, az Baricco Tengeróceán c. kisregénye. Az nagyon.

Plusz egy új kategória az alapján, hogy melyik könyv a legolvasottabb ezek közül, és melyik a legkevésbé a molyolók között (majd visszavezetve az archívumra is):
Leginkább olvasott: a könnyed kategóriában a Pokoli báléjszakák 152 olvasóval, a komolyban pedig Kundera Azonossága 95 olvasóval.
Aminek még terjednie kellene: Sobor Antal: Párizsban szép a nyár, összesen 1 olvasóval, aki én voltam.
Természetesen a számok folyamatosan változnak, az olvasottság csak egy adott időpontra érvényes, amikor ide le lett mentve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése