És lőn békesség

A világosság is megvan, de valami elképesztő nagy nyugalom szállt meg, ahogy így ülök a kanapén (na jó, nem a sajátom, hanem lakótársé... az ágytakaró sem az én stílusom...brrr), és szól majdnem maxon Parov Stelar (a tegnapi koncert óta még nagyobb love, majd még lesz poszt), aztán egyébként csend van, csak én vagyok a lakásban, és körülöttem a Könyvek

Az Anna Gavalda-könyvet rég szerettem volna, még valamikor ősszel olvastam, gyönyörűek és szívfájdítóak, annyira érzem, hogy ez az a stílus, ami nekem igen, hogy a Vigaszágon kívül eddig mindent elolvastam tőle, majd azt is.
Az Utas és holdvilág az maga A Regény, óóó, jó időben olvastam el, szívem egyik csücske, a Vonalkód pedig csak úgy jött, a tegnapi Tóth Krisztina felolvasóestről. Ezeket a történeteket valamikor ősz végén, télen olvashattam, a Hazaviszlek, jó? után, de egyből éreztem, hogy ezek az igazán olyan írások, amik hozzám passzolnak.

Úgy általában rájöttem, hogy a novella az én műfajom, a regényekkel együtt ezeket olvasok a legszívesebben, mégpedig Háy Jánostól, Tóth Krisztinától, Anna Gavaldától, vagy épp a Sobor Antal írások, amik bár régebbiek, de mégis egyszerűen bájosak. De ugyanígy a Baricco-kisregényekről is tudnék áradozni, inkább úgy általában jó barátok vagyunk én meg a könyvek.