Mai történések

1. Megvolt a kari évnyitó, ugye én most már mesterszakos vagyok (I LOVE BOLOGNA...), gondoltam el kellene menni, aztán végülis nem is lett rossz az arány, a csoport 70%-a ott volt (10-en vagyunk így könnyű számolni...:P). Ugyanaz az így már másodszor is röhejes szöveg, hogy kiléptünk a középiskolából, önállóság, tanulás, LifeLongLearning, stb...azért megemlíthették volna, hogy itt nem csak fsz-esek, BA-sok, hanem MA-sok is vannak, akik közül konkrétan egy csomóan itt végeztek. Na mindegy. Ha a diplomaosztót is beleszámolom, akkor már a 3. fogadalomtételemen vagyok túl, ááá, utálom az ilyen hülye formális udvariasságokat, amik csupán megszokásból vannak még megtartva...Ugyanazok a tanárok, akiket szeretünk, akiket nem szeretünk, akiket megpróbálunk elkerülni, de nem sikerül, és akiket megpróbálunk nem elkerülni, hát vegyes lett az idei felhozatal is.

2. Az évnyitó után hazabuszoztam (Urán-Kertv. távolság nem kicsi ám...), hogy átöltözzem, meg kaját vegyek magamhoz, mert indultam a munkába, ide, ahol épp most is pötyögök. Rutinfeladat: felmutatni a bérletet, mert ugye csak az első ajtón lehet felszállni, hmm, nem is tudom, talán bő fél éve. Már majdnem a középső ajtónál vagyok, amikor csak hallom, hogy "hé, hello, nagy lány, igen, te zöldpólós" (almazöld, dehát pasi, meg sofőrből van). Visszamentem, erre mondja, hogy lejárt bérlettel nem lehet utazni. Ránézek a bérletemre, paff, meg a mai dátumot is előhoztam az archívumból, leesett, hogy szeptember 7-én akartam utazni az augusztusi bérletemmel...Persze tutira nem hitte el, de mondtam, hogy hopsz, elfelejtettem, de kérek egy jegyet. 300 Ft.

Leültem, szigorúan kinézve az ablakon, de biztos mindenki engem bámult, hogy ezek a mai fiatalok...igazából nem égett a fejem, mert nem csalni, bliccelni akartam, hanem egyszerűen ilyen szórakozott és lökött vagyok, hiába hallom mástól, hogy megy bérletet venni, nekem eszembe nem jutott, hogy ja, az enyém is lejárt. Tényleg így van, tavaly is előfordult már egyszer, de ott legalább én vettem észre a felszállás előtt a végállomáson, nem a sofőr.

Ami a leggázabb az egészben, hogy tegnap mikor visszajöttem Pécsre, szintén használtam a bérletet (szept. 6.), meg ma is már kétszer, hogy elmentem a suliba, meg vissza az albérletbe, de azok a buszosok nem vették észre...Erre az incidens után egy megállóval ki szállt fel a buszra? Egy ellenőr, mert néha ilyenkor is járnak, hiába csak az elsőn bérlet-felmutatással lehet felszállni. Azért ha ő veszi észre, hogy lejárt a bérletem és nem a buszos, az gázabb és nem úszom meg nagyobb lecseszés és pénzbírság nélkül, szóval lényeg a lényeg, hálás voltam a sofőrnek, hogy éles a szeme és még nem aludt be a munkájába...

...és még csak 14 óra múlt...

Alexander Skarsgard-fotósorozat

Ááá, ezt muszáj itt is feljegyeznem, nem elég sima könyvjelzőként felvenni az oldalt, nagyon-nagyon jó képek készültek a TB gonosz vámpírjáról, véget ért a forgatás, kicsit barnább, kicsit rövidebb a haja, de a sármja nem csökkent. :D

Alexander Skarsgard by Chris Maluszynski

Sorozatok, amiket néztem valaha és nézek most is

Van ez az oldal, a MyEpisodes.com, ahol a felhasználó elkészítheti a saját kis listáját az éppen nézős, vagy nézett sorozatokból, persze elsősorban az USA-ban hasznos, hisz feltünteti azt is, hogy mikor vetítik, melyik csatornán, mik az egyes részek címei, szóval elég jó kis adatbázist hoztak létre. Én arra használtam, hogy összegyűjtsem a valaha nézett összes sorozatom címét, kivéve persze tinikorom francia remekjeit, azok nincsenek benne az adatbázisukban, valamint abból a téves időszakból, amikor én is néztem dél-amerikai szappanokat...A 80-90%-át biztos sikerült összevadászni, a 21. sz.ból szinte az összeset, érdekes, mindenesetre, valamint ahogy így végignéztem, hát, rájöttem, hogy elég szerteágazó az ízlésem. ;)

Napi kedvenc

Ma egy kicsit mélyebbre nyúltam az alternatív zene bugyraiban, a mai kedvenc IAMX-től az The Alternative. A pasinak, Chris Corner-nek iszonyatosan nagy kisugárzása van a színpadon, plusz a hangja is fantasztikus, ennek a számnak rám valamiféle hipnotikus hatása van rám...

Heti kedvenc

Ezúttal Guillaume Canet, francia színész, többek között az Anna Gavalda Együtt lehetnénk c. regénye alapján készült Egyedül nem megy férfi főszereplője. Nagyon szeretem a könyvet, a karaktereket, a film is nagyon jól sikerült, ami adaptációnál nem túl gyakori, persze, ki kellett hagyniuk 1-2 dolgot, de hát mégiscsak a regény 600 oldal, a film meg csak 90 perc. Szóval Guillaume Canet-t remek színésznek tartom, láttam már a Szeress, ha mersz-ben, a Narco-ban, a Vidocq-ban és A partban, mondjuk a legutóbbi filmnél még nem ismertem, hogy ja, ő az, ó, az klassz. Vannak még filmjei, amit meg szeretnék nézni, rendezett is, csak hát ugye a francia filmeket nem egyszerű levadászni.

Az első Agatha Christie-könyvem

Vannak írók, akiket nem olvasok, de tisztában vagyok velük, mit írtak, miért lehet szeretni, mi a vonzó bennük másoknak, ami szerintem egy jó könyvtárosnál alap, hiszen mit is szoktak mondani: polihisztornak kell lenni, mindenhez egy kicsit érteni, így ebbe természetesen Agatha Christie is beletartozik, a nagy sikerű krimik szerzőnője.

Mondjuk én elvből nem olvasok Müller Pétert és Paulo Coelho-t, az nem az én világom, de tisztában vagyok a mai irodalomban betöltött szerepükkel. Szeretet. Yep. Aztán ott van Szabó Magda, akivel még szintén nem sikerült megbarátkoznom, de a Régimódi történet tervbe van véve, a belőle készült 6 részes sorozat, amit talán tavaly vetítettek az m1-en, nagyon tetszett. Naná, ahol Nagy Ervin van... ;) Na jó, komolyra fordítva a szót, a témája is érdekel.

Sohasem voltam az a nagy krimiolvasó, Sherlock Holmes kalandjai sem érdekeltek sohasem különösebben, egy kivétel van: Edgar Allan Poe-tól A Morgue utcai kettős gyilkosság c. novella. A MEK-en elolvasható az egész. Na ezt imádom, elolvastam már párszor, azt hiszem megint el kellene. Épp olvasom róla a Wikipédián, hogy ezt tartják az első detektívtörténetnek, megelőzte még Sherlock Holmes-t is, a Morgue utcában nyomozó Dupin. Mikor először jutottam el a végére és kiderült a megoldás, ááá, az nagy pillanat volt, tetszett nagyon.

Nemrég ért véget a CBS-en a Harper's Island című összesen 13 részes sorozat, ami a Tíz kicsi négeren alapszik, de persze azért meg van csavarva a történet. Röviden: egy kis szigetre érkezik az esküvői vendégsereg, 1 hét van a lagziig kb., de sorra tűnnek el a vendégek, ki így ki úgy, khmm, elég változatos formában. A lényeg persze az, hogy kiderüljön ki a gyilkos, ahogy persze részről részre csökken a szereplők száma, egyre izgalmasabb is, aztán a végén paff.
A sorozatról bővebben itt: Harper's Island on Wiki. Majd jön a TV2-re is, habár tuti bukta lesz, erre nem hiszem, hogy vevő a magyar néző, főleg a TV2-n, Amerikában sem végzett a topon...Na de erről ennyit, szóval mivel nekem a sorozat az összes hibájával együtt is bejött, élveztem, hogy találjuk ki ki a gyilkos, sírni, izgulni a kedvenc szereplődért, gondoltam lássunk neki az anyatörténetnek is.

Majd kiderül, egyenlőre az első két szereplő bemutatásán vagyok túl, de asszem jó szokásomhoz híven készítek egy segédlapot a szereplők nevével és főbb tulajdonságaival, mert az ilyen sok főszereplős történetekben néha elkeveredek, de mondjuk érdekes, mert az Twilight Saga-nál ilyenre egyáltalán nem volt/nincs szükségem, ott mindenki a fejemben van, de pl a Szentivánéji álom alatt nagyon jól jött.

Panelos rémálom

Mostanában sok hír érkezett, hogy itt meg ott kigyulladt egy panelház, a miskolci esetet újra meg újra előveszik, épp a tegnapi Fókuszban is az elhunyt 16 éves lánnyal foglalkoztak, hogy ki volt ő, stb. Hogy ez most szakmailag meg morálisan milyen dolog, az egy másik dolog.

Én meg parázok ilyenkor tisztára, mert most költöztem életemben először olyan albérletbe, ami panelházban van, meg otthon sem laktunk sosem panelban, a téglát favorizáljuk. Persze fel van újítva meg minden, nem egy lerobbant valami, de mégiscsak panel, és mivel múltkor azt mondták, hogy az országban szinte sehol sem csinálták meg a panelekben a szintenkénti lezárást, gondolom itt sem, mert miért pont Pécs-Kertvárosban lenne meg...

Szóval pont ezzel álmodtam, persze a valóságos ház képét és szerkezetét elferdítve, ezt most így nem tudom elmagyarázni, de az a lényeg, hogy a valahol tűz ütött ki és látni lehetett, hogy a szellőzőlukakon terjed egyre feljebb és feljebb és én meg szokás szerint sikítoztam, hogy Jézusom, Jézusom...brrr. Rossz volt, de azért szeretek ott lakni.

Zárásnak egy kínai panelház épülete, ott nem minden ház olyan, mint nálunk, ez éppenséggel elég mókás:

Napi élmény

Hannah Montana - A film

Ahogy már írtam korábban, nekem is szükségem van "agyatlan" kikapcsolódásra, hogy csak simán vicces, bugyuta sorozatokat nézzek és bugyuta játékokkal játsszam a számítógépen. Az egyik ilyen guilty pleasure (kösz a kifejezést sorozatjunkie!) nálam a Hannah Montana meg a Wizards of Waverly Place. Igen, igen, egy 21 éves is néz Jetixet néha (nemsokára Disney Channel), szerintem vagyunk így páran, csak sokan az istennek se vallanák be. Némelyik rész erősebb, némelyik már nekem is erőltetett, van, akit jobban bírok (Lilly, Oliver), mást kevésbé (Rico, Jackson), és végre valahára megjelent DVD-n is a Movie, így megnéztem végre.

Magyarországra is begyűrűzött már a HM-fever, így szerintem kb minden 2. magyar kislánynak a padján HM-s tolltartó és füzet lapul, a többiekén (még) Zanessa. Sokan utálják alapból, mások meg istenítik, én így nézem, hallgatom és elvagyok vele, mindenesetre arra már rájöttem, hogy nem normális dolog valakinek 12-13 éves korától egy alterego éveken keresztül, nem csodálom, hogy Miley Cyrus valójában már le akar számolni Hannahval, ami nem is baj. Miley jobb, a 7 Things című számát a Breakout c. legutóbbi albumáról kifejezettem szeretem, a téma, a szöveg hiába sablonos, mégis ütősen adja elő.

Szóval a filmben apuka (a mindig szuper Billy Ray/Robbie Ray) visszaküldi vidékre a kissé túl beképzelt lányát, Mileyt, hogy jöjjön rá az élet fontos dolgaira. Miley gondolkozik is sokat, közben jön a cowboysrác (naná, hogy szőke, kék szemű), a szerelem, a csirkék, a tojások, a lovak, a nagyi, a gonosz kapitalista bácsi, meg kell menteni a kisvárost a modernizációtól(!!!), stb, koncert, habos-babos sütemény az egész film. Egyszer jó volt, de inkább a sorozatba nézek bele néha, annyira nem volt nagy durranás.




A képeket köszi a Premierfilm-nek.

Napi kedvenc

Kowalsky meg a Vega - Jövünk mint a hunok

Imádom ezt a számot, mostanában sokat hallgatom, mióta voltam életem első Kowalsky-koncertjén az EFOTT-on. Jó, hogy nem hagytam ki és inkább őket hallgattam meg még a zuhogó esőben is. :D

.... vagyis mégis :D

Épp most olvastam az e-mailt, hogy mégiscsak sikerül 1 hónappal meghosszabbítani a szerződésemet, többet nem tudok, holnap reggel mehetek vissza Pécsre a legkorábbival, mivel épp ma jöttem haza, gondolván, mielőtt kezdődik a suli, még itthon pihengetek...hah.