MR2-turné, Pécs, 2009/09/24

Plusz egy kis szerdai visszaemlékezés az aznapira, rögtön az elején:
Szerda, Sétatér, 20:00 - Zagar-koncert. Zagar az Zagar az összes külsőséggel együtt, precízek, lenyomják ami a lemezen is van, szinte óraműpontossággal, de jó, néha volt egy kis hangorgia, de néha már az is erőltetettnek tűnt...Meg főleg a basszgitáros a retró Adidas-pulcsival (amit szegénynek le kellett vennie, mert melege volt, háh - mi ujjatlanban voltunk) meg a trendi hajával elképesztő magabiztossággal adta a menő zenészt...Mindegy is, ezek ilyen izé dolgok, a zene jó, olyan kis kellemes, okos zene, szeretem, végülis azért is mentünk el egyik barátnőmmel.

Csütörtök, Sétatér, 19:00 Az MR2-turné pécsi állomásán először a HS7 lépett a színpadra. Megalapozták a hangulatot az Ez a szerelemmel, aztán jöttek persze a slágerek, hiszen itt mindenkire egy óra jutott, ami azért nagyon hamar el tud menni és nincs idő kísérletezgetésre. Dél-Amerika, Mozdulj, Sajnálom, Márta, Mikor utoljára láttalak, Paradicsom, Szia, Tudom, hogy szeretsz titokban, stb. Egyet sajnáltam, hogy a Hol van az a krézi srác nem fért bele. :S Klassz volt, mint mindig, én bírom a Krisztián néha idióta énekhangját, meg ahogy játszik vele, persze, amikor a szívbe kell markolni, az is megy.



Majd jött a PASO!!! Élőben nem hallottam őket előtte, meg amúgy is csak pár számot ismertem tőlük, nem vagyok egy hűdenagy ska-fan, de kíváncsi voltam, és be is bebizonyosodott, hogy iszonyatosan jó bulikat nyomnak élőben. Egyszerűen kellenek néha ilyen ilyen no dráma, csak viva la vida percek is, amikor tényleg semmi miatt nem kell aggódni meg nosztalgiázni, csak simán tánc kifulladásig. Mondjuk mi csak a végére nyomultunk be a tömegbe, az elején ülve ment a bugi, hogy egy kicsit egyenesebben lássam a világot és a színpadot...Marha jó volt, tutira megyek még máskor is PASO-ra, Krsa meg egy külön uniqum, eszméletlen a pasi.



Szintén újdonság volt a számomra a Csík zenekar, persze ismertem őket, népzenében utaznak, meg hát a Kispál- és Quimby-átdolgozásokat ki nem fújja kívülről? Sajna csak a második felére robogtunk vissza, kellett egy kis ropi meg friss levegő, de pont akkor jött a Csillag vagy fecske, aztán a De szeretnék, maaajd az est legeslegnagyobb meglepetése, Kiss Tibi a Quimby-ből jött fel a színpadra, na én akkor kész voltam, csak jézusomozni meg sikítozni tudtam, imádom azt a pasit. Totál váratlan volt, legalábbis én nem hallottam, hogy jönne, nem reklámozták, de annyi baj, az est legnagyobb ajándéka ő volt és az a két szám, amit elénekelt a Csíkkel, a Sehol se talállak és a Most múlik pontosan. Előbbinél ment az ugrabugra, utóbbinál meg a meghatódás, hát hiába, az az utóbbi évek egyik legszebb száma, így talán, a népdalénekesnő közreműködésével még nagyobbat üt érzelmileg.



Aztán mondták Csíkék, hogy lesz még táncház a színpad mögött, erősítők nélkül, mert hát csendrendelet van tíztől ugyebár, aztán már bőven volt negyed tizenegy is, mikor befejezték a színpadit. Azért remélem a Mayer Mihály elnézi ezt a pár percet, mégiscsak nem TCS volt, hanem Csík. Beálltunk oda is, az általánosból maradt néptánctudásunkkal, tiszta őrültek háza volt, de végülis mindenki szerencsétlenkedett, de lelkesek voltunk és jól szórakoztunk, ez a lényeg. Az este tizenegykor így örömmel és boldogan zárult, csak abba volt rossz belegondolni, hogy a tavaszi napokhoz, amikor újra megtelik a Sétatér, még jó párat kell aludni.

Nehezen akar elindulni...

Múlt kedden volt a német alapfokúra felkészítő nyelvtanfolyam-megbeszélés, ami kiborító volt. Négyen jöttünk el, a többiek vagy nem értek rá, vagy csak simán szartak az egészre. Tudni kell, hogy hat ember kell minimum ahhoz, hogy elindulhasson, így várhatok most csütörtökön az első óráig, hogy hopp, megjelenünk-e hatan, vagy sem, és akkor gondolkozhatom tovább, hogyan is kellene csinálni, hogy ne csússzon el nagyon. Már az időpont megbeszélése sem volt egyszerű, mert az egyik csaj esténként nem ér rá, márpedig mindenki tudja, hogy ezek a nyelvtanfolyamok esténként vannak, hiszen egyetemistákról van szó. Akkor minek akar ide jönni? Menjen magántanárhoz. Szóval a kényelmes heti 2x90 percből az lett, hogy ha meglesz a létszám, akkor egyben nyomjuk le csütörtök délután...De most komolyan, egy ekkora városban, mint Pécs, hogy lehet, hogy nincs nyamvadt 6 egyetemista akinek épp német alapfokú nyelvvizsga kellene? és ennél a nyelviskolánál akarja megcsinálni?? Nekem is ez már a második lenne, hiszen az MA-diplomához kell még egy, de más nem így van ezzel? Meg a régi hagyományos képzéseseknél szintén így van. Pfff.

Heti kedvenc

Úgy egészében véve a The Vampire Diaries című új sorozat a CW-től, de kiemelve Paul Wesley, aki Stefan Salvatore-t játssza benne. A sorozat maga L. J. Smith könyvsorozatából a The Vampire Diaries-ből készült, nemsokára jön a magyar fordítás is, a sztori röviden: A helyszín persze egy kisváros. Elena Gilbert és öccse, Jeremy elveszítették a szüleiket a nyáron, ellenben kezdődik az új tanév, vissza kell rázódni a hétköznapokba. Egy új diák érkezik a suliba, Stefan Salvatore, aki szintén jól néz ki hátulról, szereti a bőrdzsekit, a napszemüveget és mindig olyan gondterheltnek tűnik (na, kire emlékeztet? a srác totál E.C., de attól még jó pasi). Elena és Stefan rögtön szimpatikusak lesznek egymásnak, de felbukkan Damon, Stefan testvére, az emberek pedig eltűnnek az erdőben. Damon felkavarja Stefan életét és hát nem nehéz kitalálni a cím alapján, hogy ők a vámpírok, Stefan a jó, Damon meg a rossz testvér. Innentől kezdve bonyolódnak a dolgok, nem olvastam a könyveket, de el szeretném, Elena vívódni fog elvileg a két srác között, szóval nem egy sima tini love story. Amúgy a sorozat első két részét láttam eddig a háromból, hozta az elvárt szintet nálam: középiskola, tinik, titkok, emlékek, fiúk, lányok, bulik, na meg a naplók. Nekem tetszik a narráció közben néha-néha, mennyit gyakorolhatták a színészek, hogy "Dear Diary...", ugyanis Elena és Stefan is papír alapú naplót vezet, nem ám blogot, há! :D


Kezd feltámadni körülötte a hisztéria, nem is csodálom, hiszen a vámpíros történeteket most a tinik éa fiatalok többsége zabálja, szép lányokat, na meg nagyon jóképű srácokat válogattak be, van benne szex, szerelem, meg a sok ügyes-bajos dolog, amik mindenkit érintenek. Meg készült egy-két igen merész promókép hozzá, ami először meglepett, hiszen mégiscsak egy tinisorozatról van szó, ott nem szokás ilyet, de a CW sosem volt prűd, ezt láthattuk már a GG-s képeknél is.

Napi élmény

Adventureland - Kalandpark

Meg kellett nézni, mert 1. 1987-ben játszódik, retróhangulatkeltés jöhet, 2. Jesse Eisenberg játssza a férfi főszerepet, aki cuki, persze nem annyira, mint Michael Cera, 3. Kristen Stewart új filmje naná, hogy nézős, bármi is legyen az, 4. mert a pénzszűke kérdésben egy cipőben járunk, meg persze még sok más egyetemistával együtt.

Tetszett, nem vágott hanyatt, de olyan divatos szóval élve feelgood volt. Jók voltak a zenék, a ruhák, a frizurák, a csipet-csapat a Kalandparkban, maga a Kalandpark, totál leképezte persze a társadalmat, Ryan Reynolds nagy gennyláda volt, még ha csak epizódszerepben is, mindenki hozott egy karaktert, ami jó is volt, talán Frigo néha már túl sok volt.

Napi kedvenc

A szerdai Sétateres koncert emlékére, az egyik szám, amit nagyon szeretek a Cannot walk... albumról, és direkt nem a Wings of Love-ot választottam, mert az alap. :P Meg persze az Ísztern sugáááár......A Three Seasons Fall-ban a zene mellett a szövegeket is szeretem, pl "Nálam a négy évszak közül három mindig ősz lehetne", stb. Csak arra nem tudok rájönni melyik filmből van az idézet, tippem van, de majd még keresgélek. Általában jók az ilyenek, amikor valami klasszikusból építenek bele sorokat, mint pl. a Lángos-tejföl A tanúval. :)

Zagar - Three Seasons Fall

The Tudors, az első évad után

VIII. Henrikről szerintem először általánosban tanultam angol órán, volt róla egy képes cikk. Le volt írva, hogy így meg úgy végezték a feleségei, meg hogy új egyházat hozott létre, meg hasonló, amit róla tudni érdemes. Én meg csak néztem, hogy te Úristen, milyen férfiak léteztek már akkor a XVI. században, milyen bátor, ugyanakkor könyörtelen volt ez a VIII. Henrik. Azóta persze tanultam róla többet, és azért tényleg bámulatos, hogy miket mert megtenni, persze a feleségeit sajnáltam mindig is.

A VIII. Henrikről elhíresült portré egy kövér, szakállas „bácsit” ábrázol, így mindig érdekes, hogy egy-egy alkotó hogyan képzeli el a fiatal királyt, illetve meg akar-e felelni ennek a megszokott képnek, vagy újít. Nos, a The Tudors újított, az én szememben teljesen: Johnathan Rhys-Myers egy vékony, de izmos, nem égimeszelő színész, mellesleg igen jóképű is. Maga a SZÁJ. Hallottam interjút a készítőkkel és el is mondták, hogy ők tényleg úgy képzelték el az egészet, hogy Henrik korának rocksztárja volt. Pazar életmódjába beletartoztak a nők korlátlan mennyiségben, a lakomák, a lovagi tornák, a vadászatok, a drága és különleges ruhák, szóval értjük. Mellesleg Nagy-Britannia királya is volt. ;)

Az első évad szerintem elég alapos volt, azt mondják, a második még ászabb, habár nekem ezzel sem volt semmi problémám. A részletes epizódleírásokba nem mennék bele, azt meg lehet találni máshol, a központban az áll, hogy Henrik első felesége, Aragóniai Katalin nem képes (életképes) fiút szülni Henriknek, így Henriknek egyre inkább elmegy tőle a kedve, meg hát idősebb is, így inkább az udvarhölgyekkel mulatja az időt. Találkozik Anne Boleyn-nel, aki mindent megváltoztat. A vágy. Ó jaj. Van egy barátja, Charles Brandon, aki nem nemesi származású, ám Henrik segítségével egyre feljebb emelkedik.

Megjelenik a történelemből még Mórus Tamás is, Jeremy Northman alakításában, valamint Sam Neill is az első évad állandó és meghatározó szereplője, mint Wolsey bíboros, aki áskálódik, nőzik, átvág és eltüntet embereket, huh, a színész nagyon jól alakította, nagyon gonoszra sikeredett. Én momentán nagyon nem bírom Anne Boleyn-t, a színésznőnek kis turcsi orra van, mindig annyira, de annyira fent hordja, habár szerintem nem feltétlenül lenne szükséges mindig. Úgy általában jók a színészek, a karaktereket is felépítették, egy kedvencem volt még: Thomas Tallis, udvari zeneszerző. A srác iszonyatosan cuki volt a félénkségével meg a kócos hajával, kicsit kereste az identitását, érdekes volt az ő története is, habár csak mellékszereplő volt.

Természetesen eredeti nyelven hallgattam, ezt vétek is lenne szinkronnal, zene volt füleimnek az igazi angol beszéd, a választékosság és elegancia, mégiscsak az 1600-as években járunk. Sok új szót is megtanultam, pl, hogy szólítunk egy királyt, egy bíborost, egy lordot, meg már alapból amiatt megérte, hogy JRM azt kiejti a száján, hogy JUSTICE. Kész voltam. :D

Jöhet a második évad.

Napi kedvenc

Muse - Resistance

Új album. Muse. Ennyi.

Menj Kanadába bébiszitternek...

Huh, néha komolyan elgondolkozom azon, hogy a napi rutint itt kellene hagyni egy picit, pedig még csak most kezdődött az év...Azzal, hogy szeptemberben még a könyvtárban dolgozom, még ha csak heti 20 órát is, az következett be, hogy a szabadidőm napközben szinte nulla, amikor mégis van, pl egy lyukas, de időhiányban nem érdemes bemenni dolgozni, akkor meg azon agyalok, hogy úristen, úristen, még X órát kell a héten mennem, hogy lesz meg. Nem egészséges cseppet sem, hiába mondják, hogy egy egyetemista simán tud vállalni mellékállást, nálunk az órarendünket és az órák jellegét figyelembe véve (magyarul be kell járni), nem nagyon vállalható.

Amikor semmi másból nem áll a napod, mint reggel óra, két-három óra munka, délután óra, aztán még két-három óra munka, és hazaesel mondjuk este 7-kor, miközben 8-kor léptél ki az ajtón, az sucks. Nincs semmi flangálás a boltokban, vagy csak úgy az utcán, felmenni a Tettyére, ami már nagyon-nagyon HIÁNYZIK, és ezt most teljesen őszintén mondom. Vagy elmenni moziba, még a gépen sem néztem a múlt héten meg egy filmet sem, jó, ha volt még erőm egy 40-50 perces sorozatot megnéznem. Panaszkodásnak hangzik? Tudom, hogy nem kellene, hiszen sok más embernek is kellett volna ez az állás, most a fejemben a mérleg arra felé dől, hogy nem kellett volna, ez változó. De ugyanakkor tudom, hogy már csak másfél hét és lazulnak a dolgok...

Ha nézek egy közeli jövőképet, akkor ez a sablonos út: jelenleg mesteren vagyok elsős, jövőre végzős. Ok. Másoddiploma, két nyelvvizsga pipa. Megindul az álláskeresés, harc, esetleg más városba költözés. Nem tudom meddig tart az integrálódás, de min. 1-2 év biztosan, amíg valaki biztosnak mondhat valamit és jól is érzi magát a helyén. Ha nem jön össze, továbbkeresés., újabb költözés, újabb integrálódás. Heti öt-hat munkanap 8-tól 4-ig kb., a foglalkozás tetszik, azzal nincs baj. Netántán még összeakadok egy pasival is, akinek pont én kellenék, ami csoda lenne, de mivel most a sablonos úton járok, így legyen ez a következő lépés. Szokásos járás, összeköltözés, eljegyzés, esküvő (kicsi!!!), gyerek és kész is a happy family. Erre vannak variációk, de a gyerek megjelenésével kilőve minden egyéb lehetőség. És hogy mik lennének ezek az egyéb lehetőségek?

Mivel nem vagyok sem társaságfüggő sem helyhez és emberekhez kötött (mindig azt mondom, rugalmasnak kell lenni), mondjuk kihagyok egy évet az utolsó év előtt. Egy év nem a világ vége, az au pairkedés mindig is érdekelt, olvasok blogokat, látom a szép és kevésbé szép oldalát is, meg az angol, igen-igen, azt nagyon jól kellene beszélni. Meg annyira jó lenne megtapasztalni valami mást, még ha csak egy kis időre is. Visszajövök, mert pont az a jó az ilyen programban, hogy fix időre szól és kész, folytatom a sulit, befejezem és a sablonos történet tovább folytatódhat. Második lehetőség, ha mindezt az MA-diploma után lépem meg, nem érdekel, hogy ki hol kapott állást, ki kivel költözött össze, ki kit jegyzett el, nem kell mindent mindenkinek egyformán csinálnia és pont.

Ilyen dolgokon olyankor gondolkozom el, amikor úgy érzem, hogy bekapott a gépszíj (remélem helyesen használom...) és nincs esély menekülésre. De lehet, hogy csak arra van szükségem, hogy egy nagyot sétáljak végre a Tettyén... ;-)

Karl Lagerfeld Pécsett (vagy az ikre)

Tegnap vagy tegnapelőtt, már nem is tudom, mikor bandukoltam felfelé a Széchenyi téren, vagyis mellette, ami van belőle jelenleg..., a szűk kis járdán egy bácsi jött velem szemben. De a lényeg, hogy a bácsika egy az egyben úgy nézett ki, mint Karl Lagerfeld. Halál komolyan. Alul nem volt feketében, de a feje: ugyanaz a tekintet, az ősz haj, a fekete szemüveg. Huh, megborzongtam egy pillanatra, mik vannak Pécsett és a bácsi vajon tudatában van-e ennek a hasonlóságnak? Vagy lehet, hogy ő a Lagerfeldtől bébikorában elválasztott ikertestvér? Bármi megtörténhet. :D

A hét eseménye!!! ;-)

Elindultunk az úton! Legyen ez a könyvtárosok ünnepnapja, meg majd az épület megnyitója egy másik, de hát erre is mennyit kellett várnunk... Nem akarok itt az EKF-ről vitatkozni még magammal sem, mindenkinek megvan a maga véleménye, Pécs a szakadék szélén táncol, de ígéretes és talán TÉNYLEG jelent valamit, hogy tegnap megtörtént az alapkőletétel az illetékesek részvételével. Képek a Bama-n erről az eseményről és a jelenlegi állapotról ITT.

Kitaláltam kb. 2 hete, hogy mint pécsi lakos, dokumentálom hétről hétre fotókkal, hogy hogyan is halad a Tudásközpont (egészen pontosan: Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont) építése. Én, mint ugye könyvtáros, külön a szívemen viselem ennek a projektnek a sorsát, ha nem is hangosan, de figyelem az eseményeket. Mondjuk a normális digi fényképezőmet mindig otthon hagyom (az otthon-otthon egy másik város), mobillal meg nem állok neki, mert az úgy gagyi. Szóval így nehezen fog beindulni a projektem, de azt már kitaláltam, hogy honnan is kellene fotóznom: a Tettyéről, a templom elé ha odaállok, onnan szép a kilátás.

Addig is itt a látványterv, amit tényleg nagyon szépen megcsináltak, hát még ha így konkrétan meg is valósulna, a Kaptárral, meg mindennel együtt, az maga lenne a csoda, de nem rossz értelemben, hanem a varázslatos értelemben. :)


A Pécs2010 EKF hivatalos weboldala ezen a címen elérhető, bővebb információkkal a projektekről.