Vad Fruttik - Forró nyár

Mindenképpen valamit az első albumról akartam ma, ez meg pont időszerű, azt hiszem mindenki érzi a bőrén. A veszprémi koncerten (is) bebizonyosodott, hogy bár az első album vegyes felvágott, mindenféle ritmus, dallam, stílus van benne, de mégis olyan vadfruttis, és ez a jó, imádom őket. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy megcsalom a régebbi együtteseket, pl. Quimby, de mivel két nap alatt mind a kettejüket hallottam, az évben pedig nem először, az a helyzet, hogy több lendületet érzek a friss zenekarokban, akiknek eddig csak kb 2 albumuk jelent meg (Erik Sumo Band, Péterfy Bori & Love Band, stb) és nem a 10-en nyögnek. Ez így csúnya, tudom, de ez van, ez már a második Quimby-koncertem volt az idén, ami kicsit izzadtság-, és ismétlésszagú volt (bár Utcazenés jobb volt mint EuropeManias, az volt a mélypont...), de a második Vad Fruttik is, ahol a srácok iszonyatosan nagy bulit csaptak és mindenkit megtáncoltattak. Szeretem Marcellékat nagyon.