Régi történet

2003 nyarán, túl az első középiskolai éven a legjobb barátnőm és én a régi általános sulinkkal még egyszer elmentünk a balatonszepezdi táborba. Mi voltunk a legidősebbek, én 15 és fél évesen, ő 16 éves fejjel. Élveztük, hogy immár mi vagyunk a vendégek, a legidősebbek, ennek ellenére mégsem élvezhettünk túl sok privilégiumot, hiába vágytunk többre (ma már persze tudom, hogy a 15 éves is csak gyerek még...).

A tízévesekkel annyira már nem vágytunk elvegyülni, így esett a látószögünkbe két, idősebb srác, akik szintén onnan érkeztek, ahonnan mi. Magasak, erősek, idősebbek voltak, mint mi, elkezdtünk beszélgetni, mikor nem a strandon lógtunk (ők nem szoktak, így azóta sem tudom, tulajdonképpen miért voltak ott az egyik házban...). Klassz volt, hogy szóba álltak velünk, együtt néztük a Forma-1 futamot vasárnap az ebédlőben, meg csupa ilyen gagyiság, ami akkor nagy szám volt, tekintve, hogy egyikünk sem volt az a korán fiúzós fajta, most meg egyből ketten voltak.

X és Y sokban különböztek egymástól, de egy középiskolába jártak, dohányoztak, ami nekem külön furcsa volt, és valahogy menő csávós is, hiszen nem olyan körökben forogtunk. X fiatalabb volt Y-nál, "csak" asszem 18 volt, olyan igazi férfiként néztünk mindkettőre, főleg X-re.

X lett nekem az első plátói szerelmem, akibe belehabarodtam 15 éves fejjel. Semmi különös nem történt, a címüket megkaptuk, véget ért a tábor, legalábbis nekünk, hazajöttünk. Ja egyszer lejöttek hozzájuk Y szülei, így velük is volt szerencsénk megismerkedni...Valahogy mélyen tudtuk, hogy nem fogunk igazából többet találkozni, ahhoz túl különböző a környezetünk, de az a pár nap jó volt.

X-nél valahogy egyszer szóba került, hogy olvassa Hitler Mein Kampf-ját. Pont. Hűha, emlékszem, ez olyan csodálatos dolognak maradt meg bennem, hogy egy érett férfi, aki okos, művelt, ennyire komoly dolog érdekli, stb. Szóval természetesen a csodálat a személye felé megmaradt még sokáig, persze akkor is az önbizalmam inkább egy mínuszos skálán volt mérhető.

Egyszer, max kétszer futottunk össze az utóbbi években otthon a városban, de az is jó pár éve volt, hiszen azóta én egyetemre jártam, így nem sokat voltam otthon, meg azért így kiderült, hogy elég sokban különböztünk. De amikor azt hittem, hogy őt látom, mindig felgyorsult azért a szívverésem, még ma is, de lehet, hogy nem is mindig ő volt. Azért az elsők (bármiben is elsők) szerintem megmaradnak egy nő emlékezetében, persze nem mindig pozitívan, jelen esetben igen. :)

Pár napja gondoltam egyet, hogy megkeresem iwiwen, hogy fent van-e, számolgattam, hogy ha én most 21 és fél vagyok, ő kb 24-25 között lehet. Amúgy nem szoktam rákeresni exre, még a konkrétra sem, hiszen minek, ha vége, hát vége. De X itt van még mindig a fejemben, a teljes nevén kicsit gondolkoznom kellett, de persze, hogy megvolt, és lám, lám, meg is találtam.

Persze majdnem szívinfarktust kaptam, még ha csak a képernyőn is, de ott volt előttem. Ugyanaz a szőkésbarna tüsi haj, szemüveg (a szemüveg a gyengém). Kicsit hogy is mondjam, testesebb lett, talán úgy mondják, hogy megemberesedett? Mindegy, szóval már nem vékony, mint amennyire a 18 éves okos, szemüveges srácok szoktak.

A lényeg pedig, itt jön a szomorú dolog, hogy a nacionalizmus azóta is X része, valószínűleg elég sokáig olvashatta azt a naplót, ezt bizonyítják egyes profilképei, ami nagyon-nagyon gáz. Nem szeretem az ilyen szélsőséges embereket, főleg aki amúgy tök intelligens, de elsodródik egy rossz irányba. Csak ennyit láttam, persze túl messzi következtetéseket nem akarok levonni, meg egyből elítélni (annyira), persze sajnálom, hiszen így meg aztán végképp két ellentétes ponton állunk minden tekintetben (tanulmányok, szabadidő, érdeklődés). Ja, asszem nincs barátnője. ;) De ennyi és kész.

Aztán meg nagy felbátorodásom eredményeképpen beírtam annak a srácnak is a nevét, akibe meg 3 éve zúgtam bele az egyetem első évében a koliban, de az már egy másik történet és nincs is fent a wiwen.